A Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27329/2013/11. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 339. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 6. §, 143. §, 2006. évi IV. törvény (Gt.) 67. §, 70. §, 2009. évi CXV. törvény (Evtv.) 34. §] Bíró: Bana Imre

Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

12.K.27.329/2013/11. szám

A Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Dr. Szűcs Sándor Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek, - Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-alföldi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen, adóhatósági határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t :

A bíróság az alperes 3116045390. számú határozatát - az általános forgalmi adót érintő részben - hatályon kívül helyezi és az alperest új eljárásra kötelezi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 100.000 (Egyszázezer) forint perköltséget.

A le nem rótt 439.500 (Négyszázharminckilencezer-ötszáz) forint eljárási illetéket az Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A bíróság a keresetlevél, az alperes írásbeli nyilatkozata, a beszerzett előzményi adóigazgatási eljárás iratai, a felperes személyes előadása, valamint a per egyéb adatai alapján az alábbi tényállást állapította meg:

Az elsőfokú adóhatóság adóellenőrzést végzett a felperesnél 2009. év vonatkozásában minden adónemre kiterjedően, amely adóellenőrzés eredményeként 3991016919. számú határozatával 9.858.585 forint személyi jövedelemadó, 7.325.000 forint általános forgalmi adó, 396.000 forint százalékos egészségügyi hozzájárulás és 1.055.838 forint magánszemélyek különadója adóhiányt állapított meg és az összesen 18.635.413 forint összegű adókülönbözet után kötelezte a felperest 9.317.706 forint adóbírság és 6.555.966 forint késedelmi pótlék megfizetésére.

A felperes 1996. január 10. napján egyéni vállalkozóként kezdte adóköteles tevékenységét, majd 1997. február 20. napján az "X" Személyi és Vagyonvédelmi Vállakozás Egyéni Cégként működött tovább.

2010. június 17. napjától a felperes - figyelemmel az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény (a továbbiakban: Evt.) 38.§ /1/ bekezdésében előírt kötelezettségére - "X-I." Vagyonvédelmi és Biztonságtecnikai Korlátolt Felelősségű Egyéni Cégként folytatta gazdasági tevékenységét.

A felperes 2013. január 31. napján - az Evt. 38.§ /2/ bekezdésében foglaltakra figyelemmel - korlátolt felelősségű társasággá alakult át és új cégjegyzékszámmal, új adószámmal "X-I." Vagyonvédelmi és Biztonságtechnikai Korlátolt Felelősségű Társaságként folytatta gazdasági tevékenységét és folytatja az ítélethozatal időpontjában is.

Az első fokú határozatban rögzített megállapítás alapján az képezte, hogy a felperes - egyéni cégként nyilvántartva - forgalmi adót tartalmazó számlákat fogadott be az 1. számú Bt.-től, amely számlák általános forgalmi adó tartalmát visszaigényelte. Az elsőfokú adóhatóság megállapításai között szerepeltette, hogy jogosulatlanul számolta el költségei között a felperes a 2. számú Zrt. által kiállított szálláshely szolgáltatás igénybevételét igazoló számlát, valamint 1 darab 3. számú Kft. által kibocsátott számlát.

A felperes fellebbezéssel élt a fenti határozattal szemben, amely fellebbezés eredményeként az alperes 3116045390. számú határozatával az első fokú határozatot - az általános forgalmi adót érintő részben - helybenhagyta az ehhez kapcsolódó adóbírság és késedelmi pótlék előírással együtt, míg a személyi jövedelemadó, százalékos egészségügyi hozzájárulás és magánszemélyek különadója adónemekre vonatkozó rendelkezéseit megsemmisítette és e körben az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.

A felperes keresettel fordult a bírósághoz, amelyben kérte az alperes fenti határozatának felülvizsgálatát és a határozat megváltoztatásával mentesítését a terhére megállapított adófizetési kötelezettség alól. Tételesen vitatta az alperes megállapításainak jogszerűségét, meggyőződése szerint szabályszerűen járt el valamennyi vitatott számla befogadása során. A költségelszámolás körében értékelt, szállodai szolgáltatást igazoló számla és egy fűtőeszköz beszerzését igazoló számla befogadása során pedig utalt arra, hogy a gazdasági tevékenysége érdekében felmerült költségelszámolásról volt szó, így az szabályszerű elszámolásnak minősül.

Az 5. sorszámú előkészítő iratában a felperes előadta, hogy az alperes egy megszűnt jogalannyal szemben állapított meg fizetési kötelezettséget, így ez okból sem lehet határozata jogszerű.

Hivatkozott arra, hogy a felperes, mint egyéni vállalkozó (egyéni cég) az első fokú határozathozatal időpontjában (2013. április 15.) már nem létezett, megszűnt, ugyanis 2013. január 31. napján korlátolt felelősségű társasággá alakult át.

Utalt arra, hogy az Evt. 34.§ /1/ bekezdésének c) pontja értelmében az egyéni cég megszűnik, ha elhatározza jogutódlással történő megszűnését (átalakulását). Az átalakulás következtében - figyelemmel a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) 70.§ /1/ bekezdésére - a felperes, mint egyéni vállalkozó és a kft. jogelőd-jogutód viszonyban állnak egymással, a kft. az egyéni vállalkozásnak kizárólagos jogutódja, melyre tekintettel az átalakulást követően kizárólag a korlátolt felelősségű társasággal szemben állapítható meg bármiféle kötelezettség. A fenti változás igazolására cégkivonatot csatolt.

Az alperes védekezésében a kereset elutasítását kérte, fenntartva a határozata indokolásában rögzített álláspontját.

Az alperes ellenkérelmében, illetőleg 7. sorszámú előkészítő iratában nem vitatta a felperes által megjelölt átalakulás folyamatát, azonban hangsúlyozta, hogy az Evt. rendelkezései szerint 2010. január 1-től az egyéni cégek már csak az egyéni vállalkozói nyilvántartásban szerepelő természetes személyek alapításával jöhetnek létre. Az új egyéni cégek ettől az időponttól kezdve jogi személyiség nélküli önálló jogalanynak minősülnek, amelyek a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel jönnek létre. Egyéni cég alapítása esetén az alapítót törölni kell az egyéni vállalkozói nyilvántartásból, így az addig egyéni vállalkozóként tevékenykedő természetes személy ezt követően már csak egyéni cég keretében végezheti tevékenységét. Az Evt. 38.§ /1/ bekezdése szerint az e törvény hatályba lépésekor egyéni cégként bejegyzett egyéni vállalkozók gazdasági társasággá nem alakulhatnak át. Az e törvény hatályba lépésekor egyéni cégként bejegyzett cégek megszüntetése az egyéni vállalkozói jogviszony fennállását nem érinti.

Hangsúlyozta, hogy az adóellenőrzés a megszűnt egyéni vállalkozóval szemben folyt, önálló, elkülönült adószámmal rendelkező adóalannyal szemben. Az új adószámon 2010. június 17-től működő "X-I." Vagyonvédelmi és Biztonságtechnikai Korlátolt Felelősségű Egyéni Cég a felperes egyéni vállalkozó tevékenységével az Evt. 25.§ /1/ bekezdése értelmében jogelőd-jogutód kapcsolatban nem áll. A 2013. január 13-án létrejött "X-I." Vagyonvédelmi és Biztonságtechnikai Korlátolt Felelősségű Társasággal szemben pedig az adóhatóság ellenőrzést nem folytatott le, ennek megfelelően fizetési kötelezettséget sem írhatott elő.