A Kúria Mfv.10142/2014/3. számú precedensképes határozata társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1991. évi IV. törvény (Flt.) 58. §, 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 29. §] Bírók: Farkas Katalin, Magyarfalvi Katalin, Zanathy János

A határozat elvi tartalma:

Kereső tevékenységet folytatónak kell tekinteni azt a személyt, aki a 2011. évi CXCI. tv., az 1991. évi IV. tv. és az 1997. évi LXXXIII. tv. rendelkezései szerint egyéni vállalkozónak minősül, függetlenül attól, hogy tényleges kereső tevékenységet folytat-e vagy sem. Az egyéni vállalkozói tevékenységet nem elegendő szüneteltetni, azt meg is kell szüntetni. 2011. CXCI. Tv. 2. § (1), 2011. CXCI. Tv. 29. § (3) d), 1991. IV. Tv. 58. § (5)

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Mfv.III.10.142/2014/3.szám

A Kúria a személyesen eljárt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Megyei Kormányhivatal Rehabilitációs Szakigazgatási Szerve alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 2.M.596/2013. szám alatt indított és a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. december 5-én kelt 2.M.596/2013/4. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.596/2013/4. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.

Az elsőfokú bírósági és a felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.

I n d o k o l á s

Az alperes a 2012. november 30. napján kelt határozatával a felperes megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítása iránti kérelmét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt NRSZH Jogi és Igazgatási Főosztály Jogorvoslati Osztálya a 2013. szeptember 23. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, megállapítva, hogy az elsőfokú határozatban foglaltaktól eltérően a felperes egészségi állapotának mértéke 2012. augusztus 3. napjától 57%, B1 minősítési csoportba tartozó. A határozat indokolásában hivatkozott a másodfokú hatóság a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmtv.) 2. § (1) bekezdés, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 1. § (2) bekezdés 4. pont és 5. §, valamint a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 58. § (5) bekezdés e) pont rendelkezéseire. Rögzítette az alperes a határozatában, hogy a felperes 2013. július 19. napjától szünetelteti az egyéni vállalkozói tevékenységét, az megszüntetésre nem került, így a jogszabályban írt azon feltétel, miszerint a kérelmező kereső tevékenységet nem végez, nem áll fenn, ezért annak ellenére, hogy az egészségi állapota mértéke alapján a felperes az ellátásra jogosult lenne, kereső tevékenységére tekintettel az ellátásra nem jogosult.

A felperes kereseti kérelmében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérve előadta, hogy az egyéni vállalkozói tevékenységét szüneteltette, kereső tevékenységet nem végzett. Álláspontja szerint az alperes tévesen értelmezte a kereső tevékenység fogalmát és az egyéni vállalkozói minőséget. Érvelése szerint szüneteltetés alatt álló egyéni vállalkozói tevékenység nem minősül kereső tevékenységnek. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte a határozataiban foglalt indokait fenntartva.

A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletében a másodfokú hatóság határozatát az alperes elsőfokú határozatára is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra lefolytatására kötelezte. A bíróság ítéletében, hivatkozott az Mmtv. 2. § (1) bekezdésére, az Flt. 58. § (5) bekezdés e) pontjára, az egyéni vállalkozókról és egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény (a továbbiakban: Evtv.) 18. § (1)-(2) és (5) bekezdéseire, az adózás rendjéről szóló 2003. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Art.) 14. § (8)-(9) bekezdésére, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja.) 57. § (1)-(4) bekezdésére, továbbá a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 29. § (3) bekezdés d) pontjára. A bíróság az általa hivatkozott jogszabályhelyek együttes értelmezéséből arra a következtetésre jutott, hogy a felperes vállalkozói tevékenysége szüneteltetésének bejelentésétől formailag egyéni vállalkozó maradt, azonban nem minősült kereső tevékenységet folytatónak, díjazásban nem részesülhetett. Az a tény, hogy a felperes vállalkozói igazolványát nem adta vissza, egyéni vállalkozói tevékenységét nem szüntette meg, nem jelenti azt, hogy kereső tevékenységet végzett volna. Erre figyelemmel a bíróság álláspontja szerint nincs olyan, az Mmtv. 2. § (1) bekezdésében írt feltétel, amely a felperes esetében ne teljesült volna, így a kért ellátásra jogosult.

A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és új határozat hozatalát kérve. Az alperes álláspontja szerint a bíróság ítélete sérti az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 4. pontjában és az Flt. 58. § (5) bekezdés e) pontjában foglaltakat. A felülvizsgálati kérelem érvelése szerint az Flt. 58. § (5) bekezdés e) pont, az Ebtv. 7. § (3) bekezdés és a 19. § (4) bekezdés rendelkezéseiből következően a kereső tevékenység nem szűkíthető le a díjazás ellenében történő munkavégzésre. Az egyéni vállalkozói lét tartama alatt (nyilvántartásba vételtől a nyilvántartásból való törlésig) az egyéni vállalkozó mindvégig kereső tevékenységet folytatónak minősül, függetlenül a kereső tevékenység tényleges végzésétől.