BH 1985.1.20 Az öröklési szerződésben megjelölt örökös (a kötelezett) halála folytán az öröklési szerződés nem szűnik meg. A szerződéses örökös jogutódaira azonban a tartási (életjáradék fizetési) kötelezettség a váromány fejében csak akkor száll át, ha a jogelőd által nyújtott tartás értéke a váromány értékét nem éri el [Ptk. 658. § (1) bek., 586. § (4) bek., 589. § (3) bek.].

Az első fokú bíróság az ítéletében azt állapította meg, hogy a felperes és az eltartást vállaló Z. Zs. között 1967. március 17-én létrejött öröklési szerződés Z. Zs-nak 1981. október 11-én bekövetkezett halálával megszűnt.

Az első fokú ítélet ellen az I-II. r. alperesek fellebbeztek, és a fellebbezésükben azt a jogi álláspontot juttatták kifejezésre, hogy az eltartó halála önmagában nem szünteti meg az öröklési szerződést.

A fellebbezés elbírálását a Legfelsőbb Bíróság elnöke a Pp. 23/A. §-a alapján a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonta.

A Legfelsőbb Bíróság az I-II. r. alperesek fellebbezését alaposnak találta.

Az öröklési szerződés a tartási (életjáradéki) szerződés sajátságos faja, amelyre a végintézkedési jelleg folytán megkívánt különös szabályokkal nem rendezett kérdésekben a tartási szerződés általános szabályai érvényesülnek. Ezt fejezi ki a Ptk. 658. §-ának (1) bekezdésében foglalt az a rendelkezés, amely szerint az öröklési szerződés teljesítésének ellenőrzésére, a nem teljesítés vagy a nem megfelelő teljesítés miatti békéltetésre, továbbá a szerződés módosítására és megszűnésére azokat a rendelkezéseket kell alkalmazni, amelyek a tartási (életjáradéki) szerződésre vonatkoznak.

A Ptk. 586. §-ának (4) bekezdése - a szerződő felek halálának a szerződésre gyakorolt hatására vonatkozóan a Ptk. 323. §-ában foglalt általános szabályoktól eltérően - a következőképpen rendelkezik: A szerződés a jogosult haláláig áll fenn; a tartási kötelezettség - az örökhagyó tartozásaiért való felelősség szabályai szerint - annyiban száll át, amennyiben a kötelezett haláláig nyújtott tartás az ellenszolgáltatást nem fedezi.

A tartási kötelezettség tehát nem minden esetben szűnik meg az eltartó halálával, hanem az örökhagyó tartozásaiért való felelősség szabályai szerint átszáll az eltartó örökösére. A Ptk. azonban az átszállást feltételhez köti: az eltartó örököse csak annyiban köteles a jogosult tartására, amennyiben a kötelezett haláláig nyújtott tartás az ellenszolgáltatást nem fedezi. Ennek a rendelkezésnek az indoka az, hogy a tartási (életjáradéki) szerződés alapján a tartásra kötelezett megszerezte az ellenszolgáltatást (általában az ingatlan tulajdonjogát), amelyet az örökösei megörökölnek. Méltányos tehát, hogy ennek ellenében a jogosult tartásáról gondoskodjanak. Ez a kötelezettség természetesen csak akkor fogja terhelni őket, ha a jogosult által nyújtott ellenszolgáltatás meghaladja a jogelődjük által teljesített tartás értékét (Ptk. indokolása a XLIX fejezethez).