A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40605/2012/6. számú határozata szavatossági igény érvényesítése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 308. §, 326. §] Bírók: Gáspár Mónika, Kurucz Zsuzsánna, Pálinkásné dr. Mika Ágnes

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.41811/2011/17., *Fővárosi Ítélőtábla Gf.40605/2012/6.*, Kúria Pfv.20158/2014/4. (BH 2015.2.34)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

14.Gf.40.605/2012/6.

A Fővárosi Ítélőtábla az Illés és Társai Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek dr. Horváth Marcell jogtanácsos által képviselt alperes ellen szavatossági igény, kártérítés megfizetése iránt indított perében, amely perbe a Bagi & Bérces & Mátyás Ügyvédi Iroda által képviselt az alperes pernyertessége előmozdítása végett beavatkozott, a Fővárosi Törvényszék 2012. szeptember 20-án kelt 5.G.41.811/2011/17. számú ítélete ellen a felperes részéről benyújtott fellebbezés, az alperes és az alperesi beavatkozó részéről benyújtott csatlakozó fellebbezések folytán indult másodfokú eljárásban meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 250.000,- (Kettőszáz-ötvenezer) Ft jogtanácsosi munkadíjból, az alperesi beavatkozónak 200.000,- (Kettőszázezer) Ft + áfa ügyvédi munkadíjból álló másodfokú részköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított, a fellebbezés elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes mint megrendelő és a ... Építő Rt. alperesi jogelőd mint vállalkozó között 2004. február 26-án vállalkozási szerződés jött létre a felperes tulajdonát képező, T... belterület, .../9 hrsz.-ú, K. u. 29. szám alatti ingatlanon felépítendő üzletközpont kivitelezése tárgyában. Az alperesi beavatkozó az alperesi jogelőd egy alvállalkozója volt.

Az üzletközpont 2004. október 28-án megkezdődő műszaki átadás-átvételi eljárása - az észlelt hibák kijavítását követően - 2005. június 7-én befejeződött, az üzletközpont időközben, 2004. decemberétől üzemelt.

Az alperesi jogelőd társaságból 2007. augusztus 28-án kiválással létrejött alperes jogutódlással a vállalkozási szerződésből eredő, a vállalkozót illető jogok és kötelezettségek alanyává vált; a felperes értesítése a jogutódlásról megtörtént.

A felperes 2010. nyarán a vakolat leválását észlelte az üzletközpont homlokzatán, emiatt 2010. szeptember 13-án szóban, majd 2010. szeptember 14-én levélben fordult az alpereshez, amelyben tájékoztatást adva a hibajelenségről, kifejtette, hogy a víz szerződésszerű kivitelezés esetén nem folyhatna a vakolatra, minden valószínűség szerint a folyamatos ázás, vizesedés a vakolat leválásának oka, ezért a kellékszavatossággal kapcsolatos jogszabályi rendelkezés felhívásával felszólította az alperest a hiba kijavítására.

Az alperes a 2010. szeptember 27-i válaszlevelében a hiba szavatosság keretén belül történő kijavításától elzárkózott, azzal, hogy a szerződést lezáró végelszámolási jegyzőkönyvben a garancia, a szavatosság kezdő időpontjaként 2004. december 8-a került kikötésre, közölte, hogy a szavatossági időszak 2004. december 8-i kezdő időpontja és az ötéves kötelező alkalmassági idő okán a szavatossági határidő 2009. december 8-án letelt.

A felperes magánszakértői véleményt készíttetett. A 2010. december 15-én kelt szakvélemény szerint a homlokzati károsodás nagyobb csoportja technológiai hibára, épületszerkezeti, illetve az épület bádogos-szerkezet hibájára vezethető vissza; a homlokzati hőszigetelő rendszer alapvetően hőszigetelés, nem bevonat, annak kötelező alkalmassági ideje tíz év. A felperes a szakvélemény birtokában 2011. február 7-én ismét felszólította az alperest a hibák kijavítására, azonban az alperes a 2011. február 20-i válaszlevelében a hibák kijavításától - korábbi álláspontját fenntartva - továbbra is elzárkózott.

A felperes ezt követően igazságügyi szakértő kirendelése iránt közjegyzői nemperes eljárást kezdeményezett. N. S. igazságügyi szakértő által készített, 2011. július 5-i szakvélemény szerint a hibás homlokzati hőszigetelő rendszer a tízéves kötelező alkalmassági idő tartományába volt sorolható, a helyreállítási munkálatok költsége 32.753.750,- Ft-ot tett ki. A felperes e szakvélemény birtokában, a 2011. július 21-én kelt levelével továbbra is eredménytelenül szólította fel az alperest a hibák kijavítására.

A felperes a 2011. szeptember 27-én benyújtott keresetében elsődlegesen a Ptk. 305. §-ára, a 11/1985. (VI.22.) ÉVM-IpM-KM-MÉM-BkM együttes rendeletre alapítottan, másodsorban kártérítés jogcímén, a Ptk. 310. §-ára, 318. §-ára, 339. §-ára hivatkozva 32.753.750,- Ft és annak 2010. szeptember 1-jétől kezdődő, a Ptk. 301/A. §-a szerinti kamata megfizetésében kérte az alperes marasztalását.

Elsődleges kereseti kérelme alapjául arra hivatkozott, hogy figyelemmel az együttes rendelet 6.8. pontja szerint irányadó tízéves kötelező alkalmassági időre, arra, hogy az alperes a hibák kijavítását nem végezte el, a felperes a Ptk. 306. §-ában foglaltak szerint a költségek megtérítését igényelheti, követelése az igazságügyi szakértői véleményben meghatározott javítási költség összegével egyező.

Másodlagos kereseti kérelme körében kifejtette, hogy az alperes károkozó magatartása a hibás kivitelezésben valósult meg; a PK 51. számú állásfoglalásban foglaltakra is figyelemmel megállapítható, hogy a felperest kár érte, a hibás kivitelezéssel okozati összefüggésben a vagyontárgy értéke csökkent.

A felperes perbeli legitimációval rendelkezik, a vállalkozási szerződést az alperesi jogelőddel a felperes kötötte. A szerződés elírás miatt a cégjegyzékszám tekintetében hibás adatot tartalmazott, úgy, hogy a szerződésen szereplő cégjegyzékszám nem is volt hatályos. A szerződésben megjelölt további adatokra, a társaság cégnevére, székhelyére figyelemmel azonban nem a cégjegyzékszám volt az egyetlen, a gazdasági társaság azonosítására alkalmas adat. Mindezen túl a felek közti levelezéssel kapcsolatos okiratokon, a számlákon, a bankgarancia okiraton, a teljesítést igazoló jegyzőkönyvön, a használatbavételi engedélyen is a felperes szerepelt, az egyetlen okirat, amelyen nem, az építési engedély, de a szerződés ezt követően jött létre, ahogy maga a felperes is.

Az alperes elévülési kifogásával szemben kifejtette, hogy az 1. számú PED III. pontjára figyelemmel az elévülés a nemperes eljárásban készült szakvélemény 2011. július 12-i kézhezvételéig nyugodott, eddig a felperes menthető okból nem tudta az igényét érvényesíteni. A szakvélemény alapján került abba a helyzetbe, hogy követelését megalapozottan érvényesítse, a hiba konkrét okára vonatkozó tudomásszerzése is ekkor következett be.

Másodlagos kereseti jogcíme vonatkozásában akként érvelt, hogy az elévülés a károsodás bekövetkeztével kezdődött, igénye érvényesítésére 2010. nyarától kezdődően ötéves elévülési idő állt rendelkezésére.

Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Védekezése alapjául elsődlegesen a felperes perbeli legitimációja hiányára, másodlagosan a követelés elévülésére hivatkozott. Amiatt, hogy a vállalkozási szerződésen feltüntetett cégjegyzékszám nem a felperes cégjegyzékszáma, álláspontja szerint felperes a felperes nem szerződő fél, kereshetőségi joggal nem rendelkezett, az építési engedélyt sem a felperes kapta.