BH 1997.2.72 I. A különvagyoni ingatlanra fordított közös beruházások jogi sorsának rendezésénél - nem a ráépítésre, hanem a házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó családjogi szabályok az irányadók [Csjt. 27. § (1) bek., 31. § (2) bek., Ptk. 137. § (3) bek., PK 7. sz.].

II. A közös ingatlanok használatának rendezésénél a polgári jogi és családjogi szabályok együtt alkalmazandók [Ptk. 140. §, 141. §, PK 8. sz., Csjt. 31. § (5) bek.].

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a peres felek 1969-ben kötött házasságát felbontotta. Megállapította, hogy a felperes az alperes tulajdonaként nyilvántartott ingatlan 1412/3709-ed részét ráépítés jogcímén megszerezte. Az ingatlanon üzemelő italbolt, az ahhoz tartozó tekepálya és udvar kizárólagos használatára a felperest jogosította fel, és kötelezte az alperest, hogy az ingatlan említett részeit 15 nap alatt adja a felperes birtokába, fizessen meg továbbá a felperesnek 1991. szeptember 9-től 1993. október 31-ig 280 000 forint, 1993. november 1-jétől a birtokbaadásig havi 12 000 forint használati díjat. Az ítélet indokolása szerint a felek az eredetileg az alperes különvagyonában lévő ingatlanon az együttélés alatt jelentős értéknövelő beruházásokat végeztek: garázst és kerítést építettek, a lakóépületet átalakították, felújították, korszerűsítették, és az épület egy részében italboltot alakítottak ki, amelyet közösen üzemeltettek. Mindezek a munkálatok az ingatlan jelenlegi, 3 709 000 forintot kitevő forgalmi értékében 2 824 000 forint értéket jelentenek, számításba véve azt is, hogy az italbolt kialakult vevőkörrel és szállítási háttérrel rendelkezik. A beruházások értékének a fele, vagyis 1 412 000 forint illeti meg a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése alapján a felperest, aki a munkák jellegére tekintettel ezáltal az ingatlan 1412/3709-ed illetőségét ráépítés jogcímén [Ptk. 137. § (3) bekezdése] megszerezte. Az italbolt és a hozzá tartozó ingatlanrész használatára a felperes jogosult azért, mert ő rendelkezik az annak üzemeltetéséhez szükséges vállalkozói engedéllyel, míg az alperes a boltot az életközösség megszűnése óta bérbeadás útján hasznosítja. E kizárólagos hasznosításra tekintettel köteles az alperes a felperes részére az őt a tulajdoni hányada arányában megillető használati díjat a birtokba adásig megfizetni.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet - lényegében azonos indokokkal - helybenhagyta.

A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett élő. Álláspontja szerint a beruházások közül csak a garázs és az ahhoz tartozó szerelőakna tekinthető olyan létesítménynek, amely a felperes tulajdoni igényét ráépítés jogcímén megalapozza, a többi beruházás olyan, az épület szerkezetét nem érintő karbantartási és felújítási munka, amely tulajdonjogot nem keletkeztetett. A felek jogvitájának "megnyugtató" rendelkezését az ingatlan "közös értékesítése" jelentené. A használat megosztásának módja sérti a Ptk. 140. §-át, és a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdésében meghatározott méltányosság követelményével is ellentétben áll.

A felülvizsgálati kérelem alaptalan.