A Győri Ítélőtábla Pf.20067/2014/3. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 81. §, 87. §, 206. §, 235. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 80. §, 84. §, 339. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §] Bírók: Lezsák József, Maurer Ádám, Szalay Róbert

Kapcsolódó határozatok:

Veszprémi Törvényszék P.20601/2013/17., *Győri Ítélőtábla Pf.20067/2014/3.* (ÍH 2015.14)

***********

Győri Ítélőtábla

Pf.I.20.067/2014/3.

A Győri Ítélőtábla a pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek - alperes ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása iránt indított perében a Veszprémi Törvényszék Veszprémben, 2014. január 23. napján 1.P.20.601/2013/17. sorszám alatt hozott ítélete ellen a felperes részéről 18. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ÍTÉLETET:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyja.

Az alperes által az állam javára külön felhívásra fizetendő feljegyzett kereseti illeték összegét 18.000 (Tizennyolcezer) forintra, míg az állam által viselendő feljegyzett kereseti illeték összegét 18.000 (Tizennyolcezer) forintra leszállítja.

A feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

A felperes perbeli képviseletét ellátó pártfogó ügyvéd fellebbezési eljárásban felmerült díját teljes egészében a felperes viseli.

A felek egyéb költségeiket maguk viselik.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás:

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes személyhez fűződő jogát azzal, hogy a 2006-2007-ben egymással folytatott telefonbeszélgetéseikről a felperes engedélye nélkül készített hangfelvételt 2007-ben a felperes hozzájárulása nélkül több magánszemély előtt lejátszotta. Eltiltotta az alperest a további hasonló jogsértéstől, és kötelezte, hogy 15 napon belül semmisítse meg a fenti hangfelvétel birtokában lévő példányát és az arról készített bármely formába, és hordozóeszközön meglévő, birtokában lévő másolatát. A törvényszék kötelezte az alperest, hogy a fenti jogsértés miatt 15 napon belül adjon elégtételt a felperesnek oly módon, hogy a felperesnek címzett magánlevélben sajnálkozását fejezi ki, egyben a felperes bocsánatát kéri amiatt, hogy a 2006-2007-ben folytatott telefonbeszélgetéseikről a felperes engedélye nélkül készített hangfelvételt több magánszemély előtt lejátszotta. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Kötelezte az alperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 36.000,- Ft illeték, és megállapította, hogy a fennmaradó 30.000,- Ft illeték az állam terhén marad.

A törvényszék ítéleti tényállásában megállapította, hogy a peres felek 1980-as évek óta fennálló élettársi kapcsolata - melyből két gyermekük született - 2006. nyarán megromlott, a gyermekek elhelyezése, a közös vagyon megosztása miatti viták gyakran tettlegességig fajultak, ezek miatt több gyámhivatali eljárás volt folyamatban. Az alperes feljelentése folytán a felperes ellen kiskorú veszélyeztetése miatt 2002-ben a Település 1-i Rendőrkapitányságon indult büntetőeljárást a z ügyészség megszüntette.

2006. év végén, illetve 2007. év elején az alperes a felperessel folytatott számos telefonbeszélgetésről a felperes engedélye nélkül hangfelvételt készített és ezen hangfelvételek egy részét közeli ismerőseinek lejátszotta, majd a rendőrségi eljárás során csatolta, ahol annak írásos áttételét készítették el. A Település 1-i Törvényszék előtt 7.P.20.996/2009. szám alatt a felek között folyamatban lévő élettársi közös vagyon megosztása iránti perben a bizonyítási teherről szóló tájékoztatást követően az alperes annak alátámasztására, hogy a vagyonmegosztás tárgyában kötött szerződést a felperes fenyegetésének hatására írta alá, csatolta a telefonbeszélgetések hanganyagát CD lemezen. A hangfelvételeken a felperes több esetben rendkívül felindultan, sokszor trágár kifejezéseket használva beszélt, és rögzítésre került, amikor a felperes saját autójával az alperes autójának egy alkalommal kétszer nekiütközött úgy, hogy a felek közös kisebb gyermeke is a felperes autójában tartózkodott.

Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában megállapította, hogy a felek élettársi kapcsolata 2006. nyarán romlott meg, a felperes ezt rendkívül nehezen tudta feldolgozni. Kiemelte, hogy a felek között közös kiskorú gyermekeik elhelyezése, a velük való kapcsolattartás, valamint a közös vagyon megosztása kapcsán nagyon komoly nézeteltérések támadtak. A bíróság álláspontja szerint ilyen helyzetben és körülmények között - a felperesi kereseti kérelemmel ellentétben - nem minősül visszaélésnek az, hogy az alperes a felperes hozzájárulása nélkül készített hangfelvételt a telefonbeszélgetéseikről annak igazolására, hogy egyes, a vagyonnal vagy a gyermekekkel kapcsolatos nyilatkozatait milyen körülmények által befolyásoltan, milyen tényektől motiváltan tette meg.

A hangfelvételek rendőrségi, bírósági eljárásban bizonyítékként történt csatolása, felhasználása kapcsán megállapította, hogy ezen felhasználások nem visszaélés jelleggel történtek, így nem minősülnek jogsértőnek. E körben hivatkozott az EBH2000/296 és a BDT2011/2442. számú eseti döntésekre. Kiemelte, hogy a hatóságok, bíróságok hivatali minőségükben eljárva ismerték meg a hangfelvételeket, nem vonhatók azonos elbírálás alá azon magánszemélyekkel, akik részére az alperes megmutatta azokat. E körben a felperes kereseti kérelme nem minősült alaposnak.

A törvényszék megállapította, hogy a felperes arra helyesen hivatkozott, miszerint a felperes hozzájárulása hiányában az alperes azon cselekménye, hogy több ismerősének lejátszotta a hangfelvételeket, a Ptk. 80. § -a alapján már jogsértőnek minősül. Rámutatott, hogy - amint azt az alperesi ellenkérelem tartalmazta - amennyiben a felvételek mások részére való bemutatásával az alperest az a szándék vezérelte, hogy tanácsot kérjen ismerőseitől, elegendő lett volna szóban beszámolni a beszélgetések tartalmáról. Felhívta az EBH2012.P.16. számú eseti döntést és a felperes kereseti kérelme ezen részének helyt adva a a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. § (1) bekezdés a.) pontja alapján megállapította a jogsértés tényét.

Tekintettel arra, hogy a hangfelvételek - a 2012-2013-as eljárások során történt felhasználással igazoltan - még az alperes birtokában vannak, ezért a bíróság a Ptk. 84. § (1) bekezdés b.) pontja alapján az ismételt jogsértéstől eltiltotta és a Ptk. 84. § (1) bekezdés b.) pontja szerint kötelezte a birtokában lévő példányok megsemmisítésére. Hangsúlyozta, hogy a megsemmisítési kötelezettség a bíróság és más hatóság eljárásában csatolt példányokra nem terjed ki.

A törvényszék helyt adott a felperes elégtétel adására irányuló kereseti kérelmének a Ptk. 84. § (1) bekezdés c.) pontja alapján, azonban a kérelemtől eltérően az írásbeli magánlevélben való bocsánatkérésre kötelezést elegendőnek tartotta jogintézmény funkciójának betöltéséhez.

Az elsőfokú bíróság nem találta megalapozottnak a felperes nem vagyoni kárigényét. A törvényszék álláspontja szerint, az alperesi ellenkérelemnek megfelelően nem bizonyított az ok-okozati összefüggést a felperes által állított sérelmek (elbizonytalanodás, pszichés megterhelés, álláskeresési nehézségek, egzisztenciális problémák, lelki károsodás) és a hangfelvételek magánszemélyek részére történt lejátszása között. E körben kiemelte, hogy a bizonyítékok inkább arra utalnak, hogy ezen problémák a felek kapcsolatának megszakadásához kötődően jelentek meg - ahogy erre maga a felperes is hivatkozott - és a perben történt nem jogellenes felhasznál kapcsán kerültek ismét felszínre. A bíróság álláspontja szerint a Ptk. 84. § (1) bekezdés e.) pontja értelmében alkalmazandó Ptk. 339. § (1) bekezdésében foglalt kártérítési felelősség az alperes tekintetében nem volt megállapítható.