A Budapest Környéki Törvényszék Pf.20202/2009/4. számú határozata házasság felbontása és járulékai tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 75. §, 254. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 99. §] Bírók: Garamvölgyi Ildikó, Horváth Katalin, Nagy Julianna

MEGYEI BÍRÓSÁG

mint másodfokú bíróság

Pf.20.202/2009/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Pest Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a személyesen eljárt felperes neve felperesnek - dr. Vass Miklós ügyvéd (2600 Vác, Budapesti főút 15.) által képviselt alperes neve alperes ellen házasság felbontása és járulékai iránt a Városi Bíróság előtt folyamatba tett perében a 2008. év november hó 24. napján hozott P.20.227/2004/103. számú határozattal kijavított 2008. év november hó 3. napján P.20.227/2004/102. szám alatt hozott ítélet ellen az alperes részéről 105. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyja, egyebekben nem érinti.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 97.600 (Kilencven-hétezer- hatszáz) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy peres felek 2002. május hó 3. napján kötöttek házasságot. Közös lakásuk a felperes tulajdonát képező nagymarosi ............. hrszámú (........ sz.) ingatlanban volt. 2002. május, június, július hónapokban az ingatlan 68 m2-s felépítményén alperes különvagyonából különböző beruházásokra került sor.

felek életközösségüket 2004. február végén megszakították, de ezt követően is a fenti lakrészben laktak. A hátsó 31 m2-s lakrészt bérlő használta.

2004. augusztus 7-én egy dulakodás közben az alperes a felperest ellökte, aki elesett és eltört a könyöke. E miatt az alperes ellen büntetőeljárás van folyamatban. 2004. augusztus 30-án,

egy újabb inzultust követően felperes az édesanyjához költözött. 2005. január/februártól már sem a bérlő, sem az alperes nem lakott az ingatlanban életvitelszerűen. Oda a felperes 2005. június 30-án költözött vissza.

Peres felek próbáltak házassági vagyonközösségük megosztásában megállapodni. Ennek érdekében 2004. április 4-én aláírtak egy nyilatkozatot, melyben az alperes elismerte a felperestől összesen 364.743 Ft, vagyoni elszámolásba beszámítandó, átvételét. Vállalta, hogy 2004. februárjától a rezsi felét az ingatlanban tartózkodása ideje alatt megfizeti. A felperes 2.500.000 Ft (1.300.000 Ft lakás felújításra és 1.200.000 Ft trafik vásárlásra kapott) alperes felé fennálló tartozását ismerte el, azzal, hogy az a fenti 364.743 Ft-tal lesz csökkentve. Megállapodás végül nem jött létre a felek között.

2004. március 1-én a felperes az alperes bankszámlájára befizetett még 140.000 Ft-ot.

Az ingatlan rezsi költségeit az életközösség megszakítását követően a felperes egyenlítette ki.

Az 50. és 72. sorszámú jogerős részítéletekkel el nem bírált felperesi kereset alperesnek 2004. szeptember hó 1. napjától 2005. február hó 28. napjáig terjedő időre havi 60.000 Ft ingatlan használati díj, 222.650 Ft rezsi költség és 504.743 Ft kölcsön megfizetésére kötelezésére irányult.

Alperes az ingatlanra fordított különvagyona megtérítéseként viszontkeresettel 1.796.631 Ft, 2003. január hó 1. napjától járó kamata s a felújításból eredő értéknövekedés megfizetésére kérte a felperes kötelezését.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 674.009 Ft-ot.

Ezt meghaladóan a felperes kereseti kérelmét és az alperes viszontkereseti kérelmét elutasította.

Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 80.000 Ft perköltséget.

Döntése indokolásában kifejtette, hogy az eljárás során a felperes bizonyította, hogy az utolsó közös lakás általa való használata 2004. szeptemberétől az alperes magatartása miatt lehetetlen volt. Bár 2005. január/februártól alperes életvitelszerűen nem lakott az ingatlanban, de azt lezárva tartotta s ingóságai is itt voltak.

Így a Ptk. 99. §-a alapján a felperes használati díj igényének jogalapja fennáll. Az a szakértő által megállapítottat el nem érő havi 60.000 Ft összegben, összesen 360.000 Ft erejéig, is alapos.

Azt az alperesi védekezést, hogy az ingatlanban nem volt bojler az alperes indítványára kihallgatott tanú döntötte meg, aki akként nyilatkozott, hogy 2004. őszén alperes a bojlert megjavíttatta.

A felperesi különvagyonra való alperesi különvagyonnal kapcsolatos megtérítési igényt illetően rámutatott, hogy az a ráfordítással beállott, életközösség megszakításkori, értékváltozás arányában térítendő meg. A vagyontárgyak értéke azonban az életközösség megszakítása után is változhat, mely szintén figyelembe veendő.

A beszerzett igazságügyi szakértői véleménnyel igazoltan a felperes különvagyoni ingatlanán alperes különvagyonából megvalósított beruházás műszaki értéke 1.496.131 Ft-ot tett ki, mely

összesen 434.000 Ft 2002. évi forgalmi értéknövekedést eredményezett. Szakvéleménnyel igazolt ennek évi 20 %-kal való csökkenése is.