A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30168/2007/9. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 203. §] Bírók: Bodor Mária, Pethőné dr. Kovács Ágnes, Vezekényi Ursula

Kapcsolódó határozatok:

Tatabányai Törvényszék P.20619/1997/30., Kúria Gf.32401/1999/10., Kúria P.21036/2004., Tatabányai Törvényszék P.21036/2004/37., Győri Ítélőtábla Pf.20182/2006/5. (ÍH 2007.172), *Kúria Gfv.30168/2007/9.*

***********

Gfv.X.30.168/2007/9.szám

A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a dr.Neigerné dr.Vejkey Klára ügyvéd által képviselt perújító felperesnek a Kittka és Társai Ügyvédi Iroda által képviselt I.r., II.r., III.r. perújított alperesek ellen kártérítés megfizetése iránt a Komárom- Esztergom Megyei Bíróságon P.21.036/2004. számon folyamatban volt és a Győri Ítélőtábla 2006. december 13-án kelt Gf.II.20.182/2006/5. számú ítéletével jogerősen befejezett perében a jogerős ítélet ellen a perújító felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a Győri Ítélőtábla Pf.II.20.182/2006/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a perújító felperest, hogy fizessen meg az államnak, külön felhívásra, 2.500.000,- (Kettőmillióötszázezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket.

Kötelezi továbbá a perújító felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a perújított alpereseknek személyenként 500.000,- (Ötszázezer) Ft + Áfa felülvizsgálati eljárási költséget.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A felperes módosított keresete annak megállapítására irányult, hogy az I. és a II.r. alperesek között, az I.r. alperesnek a III.r. alperesi gazdasági társaságban fennálló üzletrészének átruházására 1993. június 1-jén kötött szerződés - annak fedezetelvonó jellege miatt - a Ptk.203.§ /1/ bekezdése értelmében vele szemben hatálytalan. Kérte, hogy az 1993. június 4-én módosított, korábban megkötött megállapodás alapján közte és az I.r. alperes között a bíróság hozza létre a 700.000,-Ft névértékű üzletrész átruházására irányuló szerződést, valamint a II.r. alperest ennek tűrésére kötelezze. A III.r. alperessel szemben 12.000.000,-Ft-nak és az ezen összeg után 1995. május 1-jétől a kifizetés napjáig járó kamatoknak megfizetésére tartott igényt. Arra hivatkozott, ha a III.r. alperes az 1993. június 4-én kelt, módosított szerződésben foglaltak alapján, privatizációs eljárás keretében, a Vita-Sütő Kft. üzletrészeit megszerzi, majd azok 50%-át a felperesre átruházza, ebben az esetben a felperesnek módjában állott volna díjazás ellenében mellékszolgáltatást végezni. A mellékszolgáltatás ellenértékeként 12.000.000,-Ft bevétele keletkezett volna. Állította, hogy a III.r. alperes a szerződés teljesítését jogellenesen megtagadta. A mellékszolgáltatás címén kiesett bevétel miatt ezért a III. r. alperest kártérítési kötelezettség terheli.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint a felperes és a III.r. alperes között létrejött, 1993. június 4-i szerződés módosításban foglaltak teljesítése a felperes érdekkörében felmerült okból vált lehetetlenné.

Az elsőfokon eljárt bíróság az 1999. június 7-én kelt 2.P.20.619/1997/30. számú ítéletével a keresetet elutasította. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a felperes és a III.r. alperes között létrejött megállapodást, mint a jogszabály megkerülésére irányuló, illetve jó erkölcsbe ütköző szerződést, a Ptk. 200.§ /2/ bekezdése értelmében semmisnek tartotta. Hangsúlyozta, hogy annak célja az volt, hogy a privatizációs eljárás során kedvezményekre nem jogosult, de a felperes részére tőke befektetést biztosító külföldi személy az az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló 1992. évi LIV. tv. 29.§ /2/ bekezdése szerinti, a volt vállalati dolgozókat megillető kedvezmények, valamint az egzisztencia hitelről szóló 28/1991. (II.21.) Korm. rendelet szerinti kedvezmények mellett szerezzen tulajdonjogot. Az elsőfokú bíróság kifejtette azt is, hogy a Ptk. 215.§-ában foglaltakra figyelemmel az 1993. június 4-i szerződés módosítás létrejöttnek sem tekinthető. Annak létrejöttéhez ugyanis a felperes részére tőkét biztosító külföldi fél jóváhagyására lett volna szükség. Az elsőfokú bíróság rámutatott arra is, ha a szerződés létrejötte, érvényessége megállapítható lett volna, annak teljesítését a felperes érdekkörében felmerült okból, a Ptk.312.§ /3/ bekezdése alapján, lehetetlenültnek kellene tekinteni. A tőke rendelkezésre bocsátását vállaló külföldi személy ugyanis a szándékától elállt, így a pályázati részvételhez, továbbá a gazdasági társaság tevékenységének fejlesztéséhez szükséges biztosíték nem állt rendelkezésre.

A felperes fellebbezése folytán indult másodfokú eljárás során a Legfelsőbb Bíróság a 2000. június 27-én kelt Gf.I.32.401/1999/10. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét, eltérő indokolással helybenhagyta. Álláspontja az volt, hogy a felperes és a III.r. alperes között érvényesen jött létre a szerződés. Úgy ítélte, hogy annak teljesítése sem vált lehetetlenné. A teljesítést a III.r. alperes jogos ok nélkül tagadta meg. A Ptk. 312.§ /2/ bekezdésében foglaltak alapján azonban a felperes még sem követelhet kártérítést. Még abban az esetben is, ha egyedül, vagy a vele azonos érdekkörbe tartozó gazdasági társaságokkal együtt rendelkezett volna az üzletrészek 50%-ának a megvásárlásához szükséges fedezettel, megállapítható, hogy kárenyhítési kötelezettségét megszegte. A szerződés teljesítésének III.r. alperes általi jogellenes megtagadását követően ugyanis a privatizációs pályázaton már nem vett részt.

A felperes a jogerős ítéletnek a kártérítés iránti keresetet elutasító rendelkezését támadta perújítással. Annak hatályon kívül helyezésével kérte kötelezni a III.r. alperest 74.980.370,-Ft kártérítés megfizetésére. Új tényként arra hivatkozott, hogy kárenyhítési kötelezettségét nem szegte meg, mert az eredeti tervtől eltérően nem kettő, hanem csupán egy gazdasági társaságot hoztak létre az utóbb privatizált állami vállalatból. Hivatkozott arra is, hogy a privatizációs pályázat benyújtásának határideje rendkívül rövid volt. A pályázaton való részvétel mindezekre tekintettel tőle nem volt elvárható. A vételár teljes összegét egyedül, illetve a vele azonos érdekkörbe tartozó társaságok támogatásával a rendelkezésre álló idő alatt nem teremthette elő. Utalt továbbá arra is, hogy a III.r. alperessel kötött szerződés alapján csupán a vételár 50%-ának szolgáltatására vállalt kötelezettséget.

A kártérítési igényét, az alapügyben előterjesztettekhez képest módosítva, a megszerezni kívánt üzletrész piaci forgalmi értékének és a szerződésben kikötött vételár összegének különbözetére hivatkozva jelölte meg. Előadta, hogy a fizetendő vételár összegét jelentősen meghaladó forgalmi értékű üzletrész tulajdonától esett el az alperes szerződésszegő magatartása miatt. Az azzal okozati összefüggésben felmerült, elmaradt vagyoni előnyből eredő kárát kérte megtéríteni.