A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20407/2009/6. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása (ADÁSVÉTELI szerződés érvénytelenségének megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 182. §, 206. §, 221. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 17. §] Bírók: Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes, Orosz Árpád, Szabó Julia

Kapcsolódó határozatok:

Pécsi Törvényszék P.21475/2007/14., Pécsi Ítélőtábla Pf.20285/2008/4., *Kúria Pfv.20407/2009/6.* (BH 2010.4.90)

***********

Pfv.I.20.407/2009/6.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Milcsarek László ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Prihoda Anikó ügyvéd által képviselt I. rendű, II. rendű, III. rendű, IV. rendű, V. rendű, VI. rendű, VIII. rendű, IX. rendű, X. rendű, XI. rendű, XII. rendű, XIII. rendű, K. E.-né törvényes képviselő által képviselt XIV. rendű, kk. XV. rendű alperesek ellen tartási szerződés és adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Baranya Megyei Bíróságon 10.P.21.475/2007. számon megindított perében a Pécsi Ítélőtábla 2008. november 13-án meghozott Pf.III.20.285/2008/4. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 21. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.285/2008/4. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja.

A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A jogerős hagyatékátadó végzés szerint a 2003. december 27-én végintézkedés hátrahagyása nélkül elhunyt néhai K. I.-né, született B. I. törvényes örökösei gyermekei: a felperes, az I., IV-XI. rendű alperesek. Tulajdonát képezte a ... alatti házasingatlan. A testvérek közötti hallgatólagos megállapodás az volt, hogy az ingatlan azé legyen, aki édesanyjukról utolsó éveiben gondoskodik. K. I.-né 1980. márciusától 1997. december 23-ig a IX. rendű alperessel élt együtt, aki ekkor tőle elköltözött. Ezt követően az I-II. rendű alperesek nyújtottak részére segítséget, ők gondoskodtak róla. 2000-ben egészségi állapota megromlott, agyi érelmeszesedés következtében kialakuló dementia és depresszió tünetei miatt az önálló életvitelre képtelenné vált. Felmerült szociális otthonban történő elhelyezése, majd az I. rendű alperes és házastársa, a II. rendű alperes vállalták saját háztartásukban történő gondozását.

2000. december 21-én K. I.-né - a továbbiakban: jogosult - az I. és a II. rendű alperessel tartási szerződést kötött a tulajdonát képező - 3.000.000 forintra becsült értékű - ingatlanra oly módon, hogy annak tulajdonjoga az eltartók javára ingatlan-nyilvántartási átvezetésre nem kerül, azt rövid időn belül a jogosult értékesíti, és a tartás ellenértékét a vételár képezi. A tartási szerződés tárgyául szolgáló ingatlant a jogosult 2002. január 15-én eladta 3.000.000 forint vételárért a III. rendű alperesnek.

A jogosultnál 2001. januárjában a CT vizsgálat agyi érelmeszesedést mutatott, majd 2002. nyarától a szellemi leépülése egyre súlyosbodott. Állapotára tekintettel a ... Városi Bíróság a 2003. november 25-én jogerőre emelkedett ítéletével cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezte.

A felperes elsődleges kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy a 2000. december 21-ei tartási és a 2002. január 15-ei adásvételi szerződés nem jött létre, mert a K. I.-né névaláírás nem a jogosulttól származik. Másodlagosan mindkét szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte azt állítva, hogy a szerződéskötések időpontjában a jogosult gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen állapotban volt.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével - beszerzett orvosi dokumentációk, tanúvallomások, az okiratokat szerkesztő és ellenjegyző ügyvédek vallomásai, valamint dr. F. L. igazságügyi elmeorvos szakértő és H. Cs. igazságügyi kézírás-szakértő szakértői véleményei alapján - úgy foglalt állást: Mindkét vitatott szerződésen és a tartási szerződéssel egyidejűleg aláírt ügyvédi tényvázlaton, valamint a mintául szolgáló iratokon szereplő K. I.-né aláírás grafikai szerzője egyazon személy. A felperes kétséget kizáróan nem tudta bizonyítani, hogy a tartási, valamint az adásvételi szerződés megkötésének időpontjában a jogosult cselekvőképtelen állapotban volt. A kirendelt igazságügyi orvos szakértő véleményét ítélkezése alapjául - mint aggálytalant - elfogadta, különös figyelemmel arra, hogy e szakértő járt el a gondnokság alá helyezés iránti polgári peres eljárásban is, ahol a jogosultat megvizsgálta. Kétségtelen, hogy 2003. júliusában - a vizsgálat időpontjában - a jogosult belátási képessége tartósan, teljes mértékben hiányzott egy előrehaladott szellemi leépülés következtében, azonban az agyi érelmeszesedés talaján kialakult agykárosodás egy hosszú lefolyású betegség, amely enyhe tünetekkel indul és a hosszú folyamat végstádiuma, amit a szakvélemény csak a jogosult halála előtt néhány hónappal rögzített. Az orvosi leletekből, kórházi iratokból és a szakvélemény alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy 2000. december 21-én, a tartási szerződés megkötésének időpontjában a jogosult betegsége még kezdeti stádiumban volt, ezért minimális szerződéskötési képességgel rendelkezett. 2002. január 15-én az adásvételi szerződés megkötésének időpontjáig egészségi állapota rosszabbodott ugyan, de feltételezhetően ebben az időben is rendelkezett szerződéskötési képességgel. A drasztikus állapotrosszabbodás 2002. nyarától kezdődött, a teljes leépülése pedig 2003-ban következett be. Az igazságügyi orvosszakértői vélemény megállapításait az okiratokat szerkesztő ügyvéd tanúvallomása is alátámasztotta, ezért a felperes grafológus szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványát mint szükségtelent, elutasította.