A Kúria Kfv.35127/2018/4. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 221. §, 275. §] Bírók: Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Lomnici Zoltán

A határozat elvi tartalma:

A Kúria által elrendelt új eljárásra adott iránymutatás köti az elsőfokú bíróságot.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

í t é l e t e

Az ügy száma: Kfv.V.35.127/2018/4. szám

A tanács tagjai: Dr. Lomnici Zoltán a tanács elnöke

Dr. Kárpáti Magdolna előadó bíró

Dr. Kurucz Krisztina bíró

A felperes: dr. felperes neve

A felperes képviselője: személyesen eljáró felperes

Az alperes: alperes neve

(

Az alperes képviselője: dr. Hernádi Zoltán jogtanácsos

A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes

Az elsőfokú bíróság határozata: Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2018. február 22. napján kelt 5.K.27.039/2017/11. számú végzésével kijavított 2017. május 22. napján kelt 5.K.27.039/2017/4. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.K.27.039/2017/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 15.000 (azaz tizenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 70.000 (azaz hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 1987-től volt az adóhatóság dolgozója, munkaviszonya 2011. augusztus 15. napjával felmentéssel szűnt meg. A munkáltató a felperes végkielégítésének 3.000.000 Ft-ot meghaladó részéből 98%-os mértékű különadót vont le a 2010. évi XC. törvény (Egptv.) 10. §-a alapján.

[2] A felperes 2012. május 17. napján elektronikus úton benyújtott 2011.évre vonatkozó személyi jövedelemadó bevallásában 7.434.859 Ft munkaviszonyból származó bérjövedelmet, 439.830 Ft önálló tevékenységből származó jövedelmet, 672.408 Ft egyéb jogcímen kapott jövedelmet szerepeltetett, a magánszemélyek különadója tekintetében pedig 1.422.647 Ft adóalaphoz tartozó 1.394.194 Ft különadó fizetési kötelezettséget. A 6/2014. (II.26.) AB határozat meghozatalát követően a felperes 2014. április 12-én önellenőrzéssel helyesbítette szja bevallását, ebben az 1.394.194 Ft különadót kötelezettség csökkentésként szerepeltette, kérte kiutalását.

[3] Az adóhatóság értesítette a felperest, hogy az önellenőrzésbe foglalt adatok helyességét bevallások utólagos ellenőrzésére irányuló eljárás szabályai szerint fogja ellenőrizni. Az elsőfokú adóhatóság a 2015. január 20-án meghozott határozatában törölte a 98%-os különadót, helyette 1.422.647 Ft adóalap után 15%-os adómértékkel számolva 213.397 Ft átalány közterhet állapított meg. A különadó alapjának minősülő összeget adókülönbözet alapjának tekintette, és a 15%-os átalány közterhet a felperes terhére adókülönbözetként állapította meg, a különadó, illetve az átalány közteher közötti 1.180.797 Ft különbözetnek a határozata jogerőre emelkedését követő kiutalását rendelte el.

[4] A felperes beadványa alapján eljárva az elsőfokú hatóság módosította az előző pontban megjelölt határozatát határozattal. Ez utóbbi határozatban, a korábbi döntésének egyéb rendelkezéseit változatlanul hagyva, törölte az 1.422.647 Ft jövedelem adókülönbözet alapjaként, illetve a 213.397 Ft átalány közteher adókülönbözetként történő megállapítására vonatkozó rendelkezéseket.

[5] A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes, a 2015. május 7. napján meghozott határozatában, helybenhagyta az elsőfokú adóhatóság módosított határozatát. Döntésének indokolása szerint az elsőfokú adóhatóság eljárása során nem követett el olyan eljárási jogszabálysértés, ami kihatott volna az ügy érdemi eldöntésére.

[6] Az alperes határozata szerint az elsőfokú határozat tévesen írta elő a felperes terhére az átalány közteher összegét adókülönbözetként, de ezt a hibát az elsőfokú határozat módosításával kiküszöbölte. A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy az utólagos adómegállapító határozatban hiba volt a különadó eredeti esedékességet törölni, mivel az Egptv. 12/D. §-ának megalkotásával a jogalkotó speciális jogalkalmazási helyzetet teremtett, kötelezte az adóhatóságot arra, hogy a különadót az adózó folyószámlájáról akkor is az eredeti esedékesség napjával törölje, ha utóbb az adózó ezzel összefüggésben már önellenőrzést nyújtott be. Az elsőfokú adóhatóság jogszerűen mellőzte a visszatérítendő különadóval összefüggésben kamat kiszámítását, mivel ennek lehetőségét az Egptv. 12/D. § (7) bekezdése kizárja. A különadó nem azért kerül törlésre az átalány közteher előírásával egyidejűleg, hogy az adóhatóság a különadóból visszatarthassa az átalány közterhet, hanem azért, mert az Egptv. 12/D. § (12) bekezdése alapján 2014. szeptember 30-át követően a 95%-os adómértékkel megállapított kötelezettség utólagos csökkentésére kizárólag e jogszabályhelyet kellett alkalmazni.