A Kúria Kfv.35173/2015/6. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 4. §, 62. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) II. cikk, XIII. cikk, XXIV. cikk, XXX. cikk] Bírók: Huber Gábor, Sperka Kálmán, Sugár Tamás

A határozat elvi tartalma:

Az ingatlan átruházásából származó bevételből 2007. évre vonatkozóan csak a megfelelő számlákkal igazolt értéknövelő beruházás költsége vonható le.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.III.35.173/2015/6.szám

A Kúria a személyesen eljáró dr. felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. ... jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága (alperes címe) alperes elleni adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. október 20. napján kelt 4.K.27.229/2014/10. számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 12. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott helyen és napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.229/2014/10. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a Kúria a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000,- (százezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 543.000,- (ötszáznegyvenháromezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes és ... a 2000. február 10. napján kelt adásvételi szerződéssel egymás közötti egyenlő tulajdoni részarányban megvásárolták a solymári ... hrsz.-ú beépítetlen területet 4.000.000,- forint vételárért. A felperes 2000-2004-ig jogerős építési engedély alapján az ingatlanon családi házat épített. ... a 2002. január 29. napján kelt iratban elismerte, miszerint a perbeli ingatlan ténylegesen a felperes tulajdona 1/1 arányban, az azon megvalósult lakáscélú beruházás szintén a felperes tulajdonát képezi. Emellett kérte saját ½ tulajdoni hányadának törlését, és egyben a felperes 1/1 arányú tulajdonjogának vételi jogcímén történő bejegyzését. Felperes a 2007. június 9. napján kelt szerződéssel a perbeli ingatlan 1/1 tulajdoni hányadát 62.000.000,- forint vételárért eladta. Felperes a 2007. évre vonatkozó személyi jövedelemadó bevallásában 23.475.900,- forint összegű értéknövelő beruházással számolt.

Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2001-2005. évekre személyi jövedelem adó nemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, melynek keretében vagyonbecsléses eljárást folytatott le. Az elsőfokú határozattal szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő, a jogerős másodfokú határozatot pedig keresettel támadta. A Pest Megyei Bíróság előtt lefolytatott peres eljárás során igazságügyi szakértői vélemény került beszerzésre, mely a felperesi beruházás költségét 27.444.943,- forintban határozta meg. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a szakértői véleményben foglaltakat elfogadta a bekerülési költség tekintetében. Ezt követően a felperes önellenőrzést végzett 2007. évre vonatkozóan, az értéknövelő beruházást a szakértői véleményben foglaltak szerint jelölte meg, ezzel csökkentve az ingatlanértékesítésből származó jövedelmét és az ahhoz kapcsolódó személyi jövedelemadót.

Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2007. évre személyi jövedelemadó nemben bevallások utólagos vizsgálatát végezte, melynek eredményeként hozott határozatában a felperes terhére 6.861.236,- forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte ezen összeg, valamint 686.123,- forint adóbírság és 2.993.342,- forint késedelmi pótlék megfizetésére. Az indoklásban rögzítette, a felperesi beruházás költségei hitelesen és szabályszerűen kizárólag számlával voltak igazolhatóak, a perbeli szakértői vélemény nem bizonyítja a ténylegesen kifizetett költségeket, a felperes számlákat nem tudott csatolni. Ezért a jövedelem meghatározása során értéknövelő beruházásra fordított összeget a hatóság nem állapított meg. Az adóbírság meghatározásánál figyelembe vette az eset összes körülményét, így azt is, hogy a költségek igazolása tekintetében követett felperesi gyakorlat egy nála tett korábbi hatósági megállapításon alapult.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2013. október 31. napján kelt 2889266939. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Álláspontja szerint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 62.§ (1) bekezdésének 2011. január 1. napjától hatályos e) pontja alapján a beépített anyag-érték költségként elszámolható, szakértői bizonyításra ezzel kapcsolatban van mód. Miután ezt a jogszabályhelyet a hatálybalépés napjától megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni, ezért a felperes által bemutatott szakvélemény nem vehető figyelembe. Az elsőfokú határozat nem ellentétes az Alaptörvénnyel és az Szja tv. felhívott alapelveivel. A felperes által hivatkozott felsőbírósági döntések nem támasztják alá az elsőfokú határozat jogszabálysértő voltát. Az adóbírság megállapítása körében az elsőfokú hatóság jogszerűen járt el.

A felperes keresettel támadta az alperes határozatát, kérve annak bírósági felülvizsgálatát. A per során az alperes csatolta a 2014. február 27. napján kelt határozatát, melyben 1.431.400,- forint adókülönbözet és járulékai körében az adóvégrehajtáshoz való jogot megszüntette, mivel a jogerős határozat nem vette figyelembe az Szja tv. 62.§ (4) bekezdés b) pontjában írtakat. A jövedelemként meghatározott összeget a fenti jogszabályra figyelemmel, annak 10 %-ával csökkentette.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát megváltoztatta, akként, hogy - 1.431.400,- forint adóhiánynak minősülő adókülönbözet és járulékai törlésével - az adókülönbözet összegét 5.429.836,- forintra, az adóbírságot 542.983,- forintra, míg a késedelmi pótlékot 2.368.864,- forintra módosította, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az indokolásban felhívta az Szja tv. 1.§ (2), (3) bekezdéseit, 4.§ (1), (3), (4) bekezdéseit, 62.§ (1) bekezdés b) pontját, 62.§ (4) bekezdés b) pontját, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 2.§ (1), (2) bekezdéseit, 100.§ (3) bekezdését, 170.§ (1) bekezdését, 171.§ (1) bekezdését, 143.§ (1) bekezdését, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72.§ (1) bekezdés e) pontját, és a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/A.§-át, 339/B.§-át.

Hangsúlyozta, a felperes által hivatkozott szakértői vélemény nem az Szja tv. 62.§ (1) bekezdés b) pontja szerinti kogens értéknövelő beruházások igazolt költségét, hanem azok becsült értékét tartalmazza, számlának vagy bizonylatnak nem minősíthető. Erre tekintettel az ott meghatározott költséget értéknövelő beruházásként nem lehet elszámolni. Az alperes a felperes által megjelölt alapelvi rendelkezéseket nem sértette meg, eljárási hibát nem követett el.