A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21058/2014/4. számú határozata közös vagyon megosztása (ÉLETTÁRSI közös vagyon megosztása) tárgyában. Bírók: Nyírőné dr. Kiss Ildikó, Örkényi László, Pusztai Anita

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék P.22908/2011/41., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21058/2014/4.*, Kúria Pfv.21246/2015. (BH 2016.5.117)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

17.Pf.21.058/2014/4-II.

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Vígh Károly ügyvéd (fél címe 2) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, dr. Balogh László ügyvéd (fél címe 1) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű és II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen élettársi közös vagyon megosztása iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék 2014. május 16. napján meghozott 11.P.22.908/2011/41. számú ítélete ellen a felperes részéről 42. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és megállapítja, hogy a felperes és néhai ... 2000. április 1. napjától 2010. november 14. napjáig élettársi kapcsolatban éltek.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet a perköltségre is kiterjedően hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot az élettársi közös vagyon megosztása tárgyában a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja.

Kötelezi az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg 15 napon belül a felperesnek 67.050 (Hatvanhétezer-ötven) forint másodfokú perköltséget.

A hatályon kívül helyezéssel összefüggésben a felperes másodfokú költségét 3.087.000 (Hárommillió-nyolcvanhétezer) forintban, az I. és II. rendű alperesét összesen 500.000 (Ötszázezer) forintban állapítja meg.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy élettársi közös vagyon jogcímén megszerezte a néhai ... (a továbbiakban: örökhagyó) hagyatékában lévő ingatlan és ingó vagyontárgyak ½ tulajdoni hányadát. Keresetének ténybeli alapjaként arra hivatkozott, hogy az örökhagyóval 2000. április 1. napjától haláláig, 2010. november 14. napjáig élettársi kapcsolatban éltek és a szerzésben való közreműködésük aránya azonos mértékű volt.

Az alperesek érdemi ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Állították, hogy az örökhagyó és a II. rendű alperes házassági életközössége nem szakadt meg és ez kizárja a felperessel létesített élettársi kapcsolatot. Tagadták, hogy az örökhagyó és a felperes élettársi kapcsolatban élt.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította.

Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy az örökhagyó és a II. rendű alperes házassági életközössége megszakadt. Az örökhagyó a véglegesség szándékával ...ra költözött, ezzel azt is kifejezésre kívánta juttatni, hogy életét a II. rendű alperes nélkül akarja élni. Abból azonban, hogy házassági életközösségét megszakította, nem következik, hogy életközösségre akart lépni más személlyel és az éppen a felperes volt.

Az elsőfokú bíróság az eljárás során kihallgatott valamennyi tanú vallomását mellőzte, mert tanúvallomásukat befolyásolhatta, hogy melyik peres fél iránt éreznek hálát vagy melyiküktől tartanak.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az örökhagyó rendkívüli mértékű vagyona nagymértékű szabadságot és függetlenséget biztosított számára, amelyhez társult az örökhagyó erős akarata. Ebből következik, hogy az örökhagyó nem volt rászorulva arra, hogy a felperessel együtt éljen. Maga dönthette el, hogy vagyonából kinek és mire fordít. Az általa kiépített céges birodalmat egy személyben irányította. Segítette őt ebben a felperes, de azért, mert ezt elvárta tőle az örökhagyó. Az egyszemélyi döntéshozó azonban mindenben az örökhagyó volt, akinek a gazdálkodásban senkire nem volt szüksége, azt egyedül, saját maga határozta meg. A felperessel fennállt érzelmi kapcsolata nem vitatható, de ez önmagában nem ad alapot az élettársi életközösség fennállásának megállapításához. Az örökhagyó rendkívüli vagyona miatt többszörösen túllépte azt a határt, ameddig és amikor más személlyel közös, együttes gazdálkodásról lehet szó. Nem vitásan a felperes az örökhagyót betegségében segítette és ápolta, de ezt az örökhagyó elvárta tőle és bőkezűsége folytán jutalmazta is.

Értékelte az elsőfokú bíróság azt is, hogy az örökhagyó nem tett végintézkedést. Álláspontja szerint ez azt igazolja, hogy az örökhagyó maga határozta meg halála esetére is azt, hogy kinek, mikor és mennyit juttat. Ezzel azt kívánta kifejezésre juttatni, hogy a felperes vagyona az és nem több, amelyben életében az örökhagyótól részesült, a hagyatékába tartozó vagyon pedig törvényes öröklés folytán az alpereseket illeti.

A felperessel közös gazdálkodás hiányára utal az is, hogy a felperes által állított élettársi kapcsolat fennállása alatt vásárolta meg az örökhagyó a ... 597 és 598 hrsz.-ú ingatlanokat úgy, hogy annak ½ tulajdoni hányada a II. rendű alperes tulajdonába került.

Az elsőfokú bíróság az előtte folyamatban volt 11.P.24.124/2009. számú perben lefolytatott bizonyítás adataiból is azt állapította meg, hogy az örökhagyó egy személyben döntött az ingatlanok megvásárlásáról, a II. rendű alperes pedig csak az örökhagyó által elé tett szerződést aláírta. Amennyiben a felperessel gazdasági közösségben élt volna az örökhagyó, nehezen lenne megmagyarázható, hogy miért a II. rendű alperes szerezte meg az ingatlanok ½ tulajdoni hányadát, nem a felperes. Közös gazdálkodás fennállása esetén az is indokolt lett volna, hogy az örökhagyó és a felperes közös lakhatásául szolgáló ingatlan bizonyos tulajdoni hányada is a felperes tulajdonába kerüljön.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint gazdasági közösség hiányában nem állt fenn az örökhagyó és a felperes között az élettársi kapcsolat és az örökhagyónak az volt a döntése, hogy a felperes vagyonába kizárólag az örökhagyó életében neki juttatott vagyontárgyak kerüljenek.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett. Elsődleges fellebbezési kérelmében azt kérte, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét keresetének megfelelően változtassa meg. Másodlagos kérelme arra irányult, hogy az ítélőtábla közbenső ítélettel állapítsa meg az élettársi kapcsolat fennállását, időtartamát és a közös vagyon megosztása tárgyában az eljárás folytatását írja elő.

Kérte az alperesek javára megállapított perköltség mérséklését arra hivatkozással, hogy az alperesek jogi képviselője a 2011. október 28-án kezdődő perben csak 2013. augusztus végén kapott megbízást és ezt követően öt tárgyalási napon vett részt. Eltúlzottnak tartotta ezért az ügyvédi tevékenységért, továbbá három írásbeli beadvány elkészítéséért az elsőfokú bíróság által megállapított 4.800.000 forintos munkadíjat, hivatkozva arra is, hogy az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének sem tett eleget.

Fellebbezését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság az eljárás során beszerzett bizonyítékokból helytelen és ellentmondásos tényállást állapított meg és téves jogi következtetést vont le. Sok bizonyítékot teljes egészében figyelmen kívül hagyott, egyeseknek pedig indokolatlanul nagy jelentőséget tulajdonított.