A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21302/2010/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1989. évi III. törvény (Gyt.) 13. §] Bírók: Hőbl Katalin, Madarász Anna, Tölg-Molnár László

Fővárosi Ítélőtábla

9.Pf.21.302/2010/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla, dr. Hazai Ágnes jogtanácsos által képviselt Budapesti Rendőr-főkapitányság ( 1139 Budapest, Teve u. 4-6. ) felperesnek dr. Tóth László ügyvéd és dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2010. február 2. napján kelt 19. P. 25.754/2008/9. számú ítélete ellen a felperes 2010. május 26. napján 10. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán - tárgyaláson - meghozta a következő

Rész- és közbenső ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla megállapítja, hogy a 2006. szeptember 18. napján a Magyar Televízió Budapest, V. kerület Szabadság téri székháza előtt lezajlott rendezvény során a felperes tárgyi eszközeiben bekövetkezett károk miatt az alperest a károkozókkal egyetemleges felelősség terheli.

A felperest mentesíti az elsőfokú ítéletben írt perköltség megfizetése alól.

Ezt meghaladóan a keresetet elutasító ítéleti rendelkezést helybenhagyja.

A rész- és közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

A felperes 2007. január 19. napján fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel élt az alperessel szemben, melyben 9.950.453 Ft, ennek 2006. december 29. napjától számított kamatai megfizetésére kérte kötelezni, mert a 2006. szeptember 18. napján a Budapest, V. kerületi Szabadság téren lezajlott demonstráció szervezőjeként a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény ( Gytv. ) 13. § (1) bekezdése alapján kártérítési felelősséggel tartozik a Magyar Televízió székházát biztosító rendőrök személyéhez kapcsolódó és a felperes technikai eszközeiben keletkezett károkért. Az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban a keresete alapjául azt adta elő, hogy 2006. szeptember 18-án 21 óra után a Magyar Televízió székháza előtt lezajlott rendezvény a Gytv. hatálya alá tartozott, melynek szervezője az alperes volt, és mert a rendezvény a felperesnek anyagi kárt okozott, a Gytv. 13. § (1) és a Ptk. 339. § (1) bekezdései alapján az alperes az okozott kár és annak kamatai megtérítésére köteles. Az alperes azáltal fejtett ki aktív tevékenységet a Szabadság téri demonstráció létrehozásában, hogy miután a Magyar Televízió épületéből először eredménytelenül távozott, mert a petíciót nem olvasták be, nyilvánosan kijelentette, hogy a Kossuth téri tüntetőknek ezt elmondja, és felszólítja őket, hogy jöjjenek át a Szabadság térre. Ez megtörtént, miáltal a felperes szerint az alperes közölte az új rendezvény célját, helyét és azt, hogy mit szándékoznak tenni. A perrel érintett esemény ún. spontán tüntetésnek minősült, de mert a Gytv. 3. §-a spontán tüntetést nem sorolja fel olyanként, mint amire a törvény hatálya nem terjed ki, ez annyit jelent, hogy a Gytv. kiterjed az ún. spontán demonstrációkra is. Ezt alátámasztja a 75/2008. ( V. 29. ) AB határozat is. Az ún. spontán rendezvényeknek is lehet szervezője, akire viszont kiterjednek a Gytv. szervezőkre telepített feladatai és a mögöttes felelőssége. A jogalkalmazói gyakorlat és a nemzetközi bírósági ítéletek alapján a spontaneitás nem a szervező hiányát, hanem a bejelentés hiányát jelenti. A rendezvények jellemzői, hogy azokon több személy vesz részt, így az ő összehívásuk, továbbá a demonstráció céljának, a napirendi pontjainak meghatározása egy spontán demonstrációnak is jellemzője lehet. A szervezési tevékenység egy aktív, kezdeményező, fenntartó magatartás, amely az adott személyek csoportját valamilyen cél érdekében befolyásolja, valamilyen cél érdekében meghatározott magatartás tanúsítására ösztönzi. Az alperes szervezői tevékenysége egyrészről a rendezvény létrehozásában valósult meg, ő hívta át a Kossuth téren egybegyűlt tömeg egy részét a Szabadság térre, és nem vitathatóan a beszéd hatására ment át a tömeg. Vagyis az alperes aktív magatartása nélkül a Magyar Televízió székháza előtt nem lett volna demonstráció. Az alperes a Szabadság téren is kifejtett szervezői tevékenységet, így felszólalt, átadta a petíciót az illetékes személynek, több esetben felhívta a tüntetőket, hogy tegyenek eleget a rendőri felszólításnak. Az alperes a Szabadság téri rendezvény során több alkalommal is olyan személyként tűnt fel, mint aki képes irányítani a résztvevőket, rájuk hatást gyakorolni. A rendőrök is úgy kezelték, mint aki a rendezvény lebonyolítása szempontjából fontos személy, aki tud hatni a tömegre. Mindez szervezői tevékenységre utal. Állította, hogy nincs különbség a szervező feladatai között aszerint, hogy bejelentett vagy be nem jelentett rendezvényről van-e szó. Az utóbbi esetén azonban a szervezőt fokozottan terhelik a rendezvény megszervezésével, annak békés lefolyásával kapcsolatos feladatok éppen azért, mert a rendőrség nem tud felkészülni a rendezvény biztosítására. A Gytv. 12. § (1) bekezdése értelmében a szervező köteles intézkedni a gyülekezés feloszlatásáról, ha a rendezvény elveszíti békés jellegét. A Szabadság téri rendezvény esetén ez történt, rombolásba fordult át. A Gytv. a békés gyülekezés szabadságát védi, de nem zárható ki a demonstráció esetén a károkozás. Az alperessel szemben folyamatban volt szabálysértési ügyben meghozott határozatról kifejtette, hogy az eljáró bíróság kizárólag az adott szabálysértés megvalósulását vagy annak hiányát vizsgálhatta. A megszüntetésnek nem az volt az oka, hogy a szabálysértési ügyben eljáró bíróság azt állapította volna meg, hogy az alperes nem volt szervezője az adott eseménynek, hanem hogy szervezőként tévedésben volt. A Kossuth téri és a Szabadság téri rendezvényt egymástól elválasztandó, két külön eseménynek minősítette. A felperes a Kossuth téren zajló demonstrációt nyilvánította választási gyűlésnek, ami nem tartozik a Gytv. hatálya alá, az akkori főkapitány és kommunikációs vezető is csak a Kossuth téri tüntetésről nyilatkozott ilyen értelemben. A Szabadság téren semmiféle választási gyűlés nem volt, ott egy új rendezvény megtartása történt, ami a Gytv. hatálya alá tartozott. Álláspontja szerint a Szegedi Városi Bíróság 2. Szt. 979/2007/2. számú végzése is azt támasztja alá, hogy a Magyar Televízió székháza előtti rendezvény a Gytv. hatálya alá tartozott, hiszen ennek hiányában nem mondhatta volna ki a bíróság az alperes jogban való tévedését. A demonstráción történt károkozást köztudomásúnak minősítette. Ha a károkozó nem azonosítható be, és ezért felelősségre sem vonható, a jogrendszer egyetlen válasza a szervező kártérítési felelősségének megállapítása. Neki ugyanis lehetősége van, hogy a károkozást megelőzze, és ha ezt nem teszi meg, nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A felperesnek közrendvédelmi feladatai vannak, ami azonban nem jelenti, hogy aki e feladat ellátása során neki jogellenesen kárt okoz, ne lenne köteles a kárt megtéríteni.

Az alperes ellentmondással élt, melyben előadta, hogy 2006. szeptember 18. napján a Kossuth téri demonstráció spontán szerveződött. A felperesnek a demonstrációval egyidejű közleményei szerint a rendezvény - minthogy kampány időszakban zajlott -, nem igényelt előzetes bejelentést. Ez annyit jelent, hogy a demonstráció sem a Kossuth téren, sem az Magyar Televízió székháza előtt nem ütközött a Gytv. rendelkezéseibe, a demonstráció még a felperes szerint sem volt jogellenes. Ha pedig nem ütközött a Gytv. rendelkezéseibe, akkor nem alkalmazható sem a Gytv. 11. § (1), sem a 13. § (1) bekezdése. Mindazonáltal tagadta, hogy az általa kifejtett tevékenység szervezőinek minősülne, és már ez okból sem lehet egy sorban felelős a tényleges károkozókkal, minthogy ő maga egyébként semmiféle kárt nem okozott. Kifogásolta, hogy a fizetési meghagyás a kár összegszerűségét nem részletezte, melyre tekintettel e tárgyban védekezést nem tud előterjeszteni. Érdemi ellenkérelmében jelentőséget tulajdonított a Szegedi Városi Bíróság 2. Szt. 979/2007/2. számú végzésében foglaltaknak, mely szerint a jogellenességben való tévedés kizárta a szabálysértési felelősségét. A tévedésre alapos ok indította, hiszen a felperes részéről olyan nyilatkozatok hangzottak el, hogy az adott esemény nem esik a Gytv-nek a bejelentési kötelezettséget szabályozó rendelkezése alá, minthogy választási gyűlésről volt szó. A Szabadság téri esemény is választási gyűlésnek minősült, abban az időben maga az alperes is ekként minősítette. Ezért az adott eseményre a Gytv. hatálya nem terjed ki, ezáltal az abban meghatározott szervezői felelősség sem értelmezhető. Ennek az álláspontnak az el nem fogadása esetén az Alkotmánybíróság határozata alapulvételével csak a lehető legszűkebb értelemben vett spontán tüntetésnek minősíthető, melynél előzetes meghirdetés, szervezés nem történt. A szabálysértési eljárásban megállapították az alperes vonatkozásában a jogellenesség hiányát, azon jogellenességét, ami a Ptk. 339. § (1) bekezdése szerinti kártérítési felelősség egyik feltétele. Vitatta egyben a károkozást, illetve hogy az adott esetben harmadik személynek okozott kárról lehetne beszélni. A rendőrség mozgatásával, bevetésével kapcsolatban keletkező költségek, a rendőrség eszközeiben bekövetkezett értékcsökkenés az adott összefüggésben kárként nem értékelhető, mert a felperesnek a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 1. §-a értelmében általános közrendvédelmi kötelezettsége van. Amikor a tüntető ebben a minőségében a rendőrrel találkozik, akkor a rendőrség munkatársa nem minősül kívülálló, harmadik személynek, hanem államhatalmi szervként közrendvédelmi feladatait látja el. Hivatkozott továbbá azon alapelvre, hogy saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. A 2006. szeptemberi eseményeket feltáró különböző jelentések egybehangzanak, miszerint a felperes részéről nem tették meg mindazokat a szükséges lépéseket, amelyek a rendőrség részéről az általában elvárható magatartásnak megfelelnek. Ha tehát a felperes hibákat vétett, az abból eredő kárát másra nem háríthatja át. Ha a bíróság arra az álláspontra helyezkedne, hogy az adott esemény a Gytv. hatálya alá tartozó rendezvény lett volna, vizsgálni kell a szervezői magatartást. Az alperes az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsította, a tömeg magatartásáért többletfelelősség nem terheli. Előadta, hogy a Kossuth téri gyűlés önszerveződéssel jött létre, annak létrejöttében nem vállalt szerepet, egy tőle függetlenül összeállt tömeg előtt tette meg a felhívását, hogy a petíció át nem vételére figyelemmel menjen át a tömeg vagy annak egy része a Magyar Televízióhoz. Az úgy mond szervezés legfeljebb a Kossuth téren kezdődhetett el ( 19. P. 21.262/2007/3. jegyzőkönyv 4. oldal 3. bekezdés ). Az alperes egyébként nem volt szerzője a petíciónak, azt a spontán szerveződő tömegtől kapta. A Szabadság téri demonstráció során sokan, sokféle célt kívántak elérni, bár közös cél a petíció beolvastatása volt, e tekintetben az alperes csak egy volt a demonstrálók közül. Vitatta azt a felperesi előadást, hogy a szabálysértési ügyben eljárt bíróság megállapította volna szervezői minőségét. Annak az álláspontjának is hangot adott, hogy a Gytv. 13. § (1) bekezdése szerinti felelősségi alakzat kizárólag az előre bejelentett rendezvények esetében értelmezhető. A felperes tévesen és megalapozatlanul állítja, hogy amikor az alperes hívására átment néhány ezer ember a Magyar Televízió székháza elé, az alperes közölte volna a tömeggel az új rendezvény célját, helyét és azt, hogy mit szándékoznak tenni. Nem új rendezvényről volt szó, a Magyar Televízió székháza előtti felvonulás a Kossuth téri tüntetés szerves részét képezte. Az alperes magatartása semmilyen szinten nem meríti ki a Gytv. szerinti szervező fogalmát, ezért e minőségből eredő felelősség sem terheli. De álláspontja szerint a be nem jelentett tüntetésnél nem valósulhat meg a szervezői felelősség, mert hiányoznak azok a garanciák, amelyek a bejelentett demonstráció esetében működhetnek. A rendezvények rendjének biztosításával kapcsolatos rendőri feladatokról szóló 15/1990. ( V. 14. ) BM rendeletben szabályozott, a szervező és a rendőrség közötti együttműködés a spontán demonstráció esetén nem jöhet létre. Ez is a jogi szabályozás hiányosságára utal, melynek következménye az alperesre nem hárítható át. A szervezőnek csak akkor lehet felelőssége, ha biztosítottak számára a rend fenntartásának lehetőségei akár a rendőrséggel való együttműködés keretében, ezek a keretek azonban egyáltalán nem voltak adottak. Végül a Ptk. 339. § (1) bekezdése szerinti kártérítési felelősség felróhatósági eleme hiányára hivatkozott, mely nézetét az alapeljárásban tanúként kihallgatott rendőrök nyilatkozata is alátámasztotta. Nem hatott közre abban, hogy a demonstráció elveszítette békés jellegét, nem tanúsított a károkozó magatartást erősítő, a károkozókat buzdító tevékenységet, mindent megtett az események konszolidálása érdekében.