3502/2021. (XI. 30.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.II.37.045/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. A jogi képviselő nélkül eljáró természetes személy indítványozó saját és kiskorú gyermeke nevében alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján, melyben a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.II.37.045/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, a Pécsi Törvényszék 7.K.700.985/2020/4. számú ítéletére is kiterjedő hatállyal.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló jogvita az alábbiak szerint foglalható össze. Az indítványozó és felesége (az alapügy II. rendű felperese) a kiskorú gyermekük életkorhoz kötötten kötelező védőoltásai beadását - a BCG oltás kivételével - megtagadták, mely tényt Bóly Város Önkormányzata Védőnői Szolgálata jelezte a Baranya Megyei Kormányhivatal Mohácsi Járási Hivatalánál (a továbbiakban: elsőfokú hatóság). Az elsőfokú hatóság előtt megindult eljárásban az indítványozó és a II. rendű felperes előadták, hogy a gyermekükön a BCG védőoltás beadása utáni másnap az oltást követő nemkívánatos eseményt észleltek. Jelezték, hogy ennek kivizsgálásáig nem kívánják oltatni gyermeküket. A Nemzeti Népegészségügyi Központ OKNE szakmai munkacsoportja megállapította, hogy a gyermeken az oltást követően tapasztalt tünetek és a BCG oltás között ok-okozati összefüggés nem áll fenn. Az elsőfokú hatóság 2019. április 11-én kelt, BA-03/NEO/00172-7/2019. számú határozatával az indítványozót, BA-03/NEO/00172-8/2019. számú határozatával pedig a II. rendű felperest kötelezte arra, hogy a gyermek életkorhoz kötődően kötelező, elmaradt 13 védőoltás pótlásának megkezdéséről gondoskodjon.
[3] 1.2. Az elsőfokú határozatokkal szembeni fellebbezéseket a Baranya Megyei Kormányhivatal egy határozatban bírálta el, és 2019. június 2-án kelt, BA/NEF/00655-2/2019. számú határozatával az elsőfokú döntések helybenhagyásáról rendelkezett. A másodfokú határozat kiemelte, hogy az indítványozó és a II. rendű felperes nem kezdeményezték gyermekük védőoltás alóli mentesítését. A Baranya Megyei Kormányhivatal a döntésében utalt arra, hogy a gyermek elmaradt, életkorhoz kötött kötelező oltásai a BCG oltáshoz képest más oltóanyaggal történnek, de a BCG oltás beadása után a gyermeken történt észlelések és a BCG oltás hatóanyaga közötti összefüggés sem volt kimutatható.
[4] 1.3. A másodfokú határozat bírósági felülvizsgálatát az indítványozó és a II. rendű felperes kezdeményezték. Kereseti kérelmükben mind az első-, mind a másodfokú hatóság határozatainak, mind pedig a Nemzeti Népegészségügyi Központ OKNE szakmai csoportja állásfoglalásának a megsemmisítését kérték. A Pécsi Törvényszék 7.K.700.985/2020/4. számú ítéletében a kereseti kérelmet alaptalannak találta, és annak elutasításáról rendelkezett. Az ítélet indokolása szerint, mivel az indítványozó, valamint a II. rendű felperes a kötelező védőoltás beadása iránti mentesítési kérelmet nem terjesztettek elő, ezért annak beadása iránt a Baranya Megyei Kormányhivatalnak kellett intézkednie.
[5] 1.4. A Pécsi Törvényszék döntésével szemben az indítványozó és a II. rendű felperes terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, kérve elsődlegesen az ítélet egészben vagy részben történő hatályon kívül helyezését és szükség esetén a Pécsi Törvényszék új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezését, másodlagosan pedig kérték az ítélet hatályon kívül helyezését a közigazgatási cselekményre kiterjedő hatállyal, a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezése mellett. Álláspontjuk szerint az eljárás során olyan, ezidáig még fel nem merült jogkérdésben szükséges a Kúria álláspontjának a kifejtése, miszerint oltás utáni nemkívánatos eseménynek számít-e az oltás után, a betegtájékoztatójában megjelenő lehetséges mellékhatások között felsorolt tünetek viszonylag rövid időn belüli megjelenése. Kifejtették, hogy a Kúriának szükséges az iránymutatása arra nézve is, hogy a hatóságoknak, illetve a bíróságoknak az oltások elrendelése előtt mindig kötelességük legyen vizsgálni, hogy az oltás elrendelése nem sért-e alkotmányos alapjogot, illetve egyéb jogszabályokat. A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadását a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 118. § (2) bekezdés alapján Kfv.II.37.045/2021/2. számú végzésével megtagadta.
[6] 1.5. A Kúria végzésével szemben az indítványozó (saját és kiskorú gyermeke nevében eljárva) terjesztett elő alkotmányjogi panaszt, amelyben az Abtv. 27. § alapján a Pécsi Törvényszék 7.K.700.985/2020/4. számú ítélete és a Kúria Kfv.II.37.045/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az alkotmányjogi panasz indítványozta továbbá a Baranya Megyei Kormányhivatal Mohácsi Járási Hivatala BA-03/NEO/00172-7/2019. és BA-03/NEO/00172-8/2019. számú határozatainak, valamint a Baranya Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Főosztály BA/NEF/00655-2/2019. számú határozatának megsemmisítését is. Az indítványozó beadványát a Polgári Törvénykönyv vonatkozó rendelkezéseinek megjelölésével kiskorú gyermeke nevében, törvényes képviselőként eljárva is előterjesztette. Az alkotmányjogi panasz indítványozóként megjelölte továbbá a II. rendű felperest is, azonban a II. rendű felperes az elektronikusan benyújtott alkotmányjogi panaszt elektronikus aláírásával nem látta el.
[7] Az indítványozó kérte a támadott döntés végrehajtásának felfüggesztését is az Abtv. 53. § (4) bekezdésére és 61. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel.
[8] Az indítvány szerint a bírósági döntések sértik az indítványozó és gyermeke vonatkozásában az Alaptörvény I. cikk (1)-(3) bekezdéseit, a X. cikk (2) bekezdését, a XXIV. cikk (1) és (2) bekezdéseit, a XXVIII. cikk (1) valamint (7) bekezdéseit, a gyermek vonatkozásában továbbá az Alaptörvény II. cikkét, III. cikk (2) bekezdését, XVI. cikk (1) bekezdését és a XX. cikk (1) bekezdését. Az indítványozó vonatkozásában sérülni véli az indítvány az Alaptörvény VII. cikk (1) bekezdését, XVI. cikk (2) bekezdését, XXIV. cikk (1) bekezdését, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit.
[9] Az indítványozó a tisztességes bírósági eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogának sérelmét abban látta, hogy álláspontja szerint a Kúria a felülvizsgálati kérelmet az ügy lényegére kiható jogszabálysértések tekintetében nem vizsgálta, e tekintetben arra hivatkozással utasította vissza, hogy az ügy lényegére kiható jogszabálysértésekre csak tartalmilag hivatkozott a kérelem, a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontja szerinti befogadási okot pontosan nem jelölte meg az indítványozó. Az indítványozó ezzel szemben úgy véli, hogy a Kp. szerint a kérelmeket tartalmuk alapján kell elbírálni, továbbá a Kp. 117. § (4) bekezdés alapján habár a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni a kérelem befogadhatóságának okát, azonban a fél által megjelölt befogadhatósági okhoz a bíróság nincs kötve.
[10] Az indítványozó álláspontja szerint a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelme azáltal is megvalósult, hogy a Baranya Megyei Kormányhivatal annak ellenére nem kezdeményezte a saját kizárását, hogy az elsőfokú hatóság által az elsőfokú eljárásban figyelembe vett, a Nemzeti Népegészségügyi Központ OKNE szakmai munkacsoportja állásfoglalásának meghozatalában "tevőlegesen részt vett". A Kormányhivatal eljárása az indítványozó meglátása szerint sértette az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény 22. §-ában, valamint 23. § (2) bekezdésében foglaltakat.
[11] Az indítványozó - állítása szerint - a keresetében hivatkozott a kizárás szabályainak a megsértésére, a Törvényszék azonban az ítéletében a kereset erre vonatkozó részére semmit nem nyilatkozott, annak helyességét, vagy helytelenségét nem indokolta, megsértve ezzel az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit.
[12] A tisztességes bírósági eljáráshoz, valamint a jogorvoslathoz való jog, illetve a kereseti kérelemhez kötöttség elvét sértő körülményként értékelte az indítványozó egyrészt azt, hogy a bíróság bizonyítékként értékelt egy olyan állásfoglalást, amelyből nem tűnik ki, hogy a Nemzeti Népegészségügyi Központ OKNE Szakmai Munkacsoport tagjai pontosan kik voltak, milyen körülmények között és mi alapján hozták meg a döntésüket. A tisztességes bírósági eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogot sértőként értékelte az indítványozó másrészt azt, hogy a Törvényszék a gyermek oltás utáni tüneteit - annak ellenére, hogy azok a betegtájékoztatóban az oltás lehetséges mellékhatásaiként vannak feltüntetve - nem fogadta el az oltással okozati összefüggésben lévő eseményként.
[13] A tisztességes bírósági és hatósági eljáráshoz való jogot és a jogorvoslati jogot sérti az indítványozó álláspontja szerint az is, hogy az elsőfokú hatóság két határozatot hozott az ügyükben, melynek eredményeként kétszer kellett a fellebbezési illetéket leróniuk.
[14] Az indítványozó a gyermeke testi és lelki egészséghez való jogának sérelmét abban látta, hogy a Kormányhivatal, valamint a Pécsi Törvényszék a mentesítési kérelem hiányára hivatkozva nem vizsgálta, hogy az oltások veszélyeztetik-e a gyermek életét és egészségét, megsértve ezen eljárással egyúttal a szükségesség és arányosság követelményét is. Álláspontja szerint, amennyiben az oltás utáni egészségkárosodás veszélye fennáll, mentesítési eljárás hiányában sem áll fenn az oltásokra való kötelezhetőség törvényi feltétele. A bíróságok és a hatóságok ugyanis álláspontja szerint csak a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek való megfelelőséget vizsgálták, az Alaptörvény megfelelő érvényesülését nem megsértve ezzel a gyermeknek az Alaptörvény II. cikkben, III. cikk (2) bekezdésében, XVI. cikk (1) bekezdésében, valamint XX. cikk (1) bekezdésében foglalt jogait.
[15] Az indítványozó kifejti, hogy a gyermekét úgy kötelezték az elmaradt oltások felvételére, hogy érdemben nem vizsgálták, hogy az oltások milyen következménnyel járnak az oltásra kötelezett egészségére. A döntésbe az indítványozónak semmilyen beleszólást nem engedtek, súlyosan sértve ezzel az Alaptörvény VII. cikk (1) bekezdésében, valamint XVI. cikk (2) bekezdésében foglalt jogait.
[16] Az indítványozó az egészséghez, valamint az önrendelkezéshez való jogok sérelmét látja megvalósulni az oltásokkal kapcsolatos népegészségügyi eljárások illeték- és költségkötelezettsége okán, ezért az Abtv. 46. § (1) bekezdés alapján kéri az Alkotmánybíróságot a jogalkotó szerv felhívására. Álláspontja szerint a tisztességes hatósági eljáráshoz fűződő joga sérült azáltal, hogy illeték és ügyvédi költségek megfizetésére kényszerült.
[17] Az indítványozó (pontos jogszabályhely megjelölése nélkül) azt is kérte, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 26. §-a alapján vizsgálja "azon körülményt, miszerint az oltásokkal kapcsolatos eljárások illeték és költségköteles eljárások, amely következtében a tisztességes eljárást sértő módon korlátozódik az egészséghez, önrendelkezéshez való alkotmányos jogok érvényesíthetősége, valamint a társadalmi igazságosság".
[18] Az indítványozó végezetül azt is kérte alkotmányjogi panaszában, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 53. § (4) bekezdése alapján, figyelemmel az Abtv. 61. § (1) bekezdés a) pontjára, a támadott bírói döntés végrehajtását függessze fel.
[19] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
[20] 2.1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt rögzíti, hogy bár az alkotmányjogi panaszban indítványozóként a saját és kiskorú gyermeke nevében eljáró indítványozó mellett a II. rendű felperes is megjelölésre került, azonban a panaszt a II. rendű felperes nem látta el elektronikus aláírásával, az indítványozó pedig nem igazolta, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtása során a II. rendű felperes képviseletében is eljárna, melyre tekintettel az Alkotmánybíróság úgy tekintette, hogy az alkotmányjogi panaszt kizárólag az indítványozó nyújtotta be (saját és kiskorú gyermeke nevében). Az indítványozó jogosultnak és érintettnek tekinthető, mert saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszát. Figyelemmel arra, hogy az alapügy tárgya az indítványozó kiskorú gyermekének beadandó, életkorhoz kötötten kötelező védőoltások pótlásáról való gondoskodásra kötelezés volt, ezért az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. § (2) bekezdés b) pontja alapján az indítványozó kiskorú gyermekének érintettségét is elfogadta.
[21] 2.2. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pontja értelmében az alkotmányjogi panaszban meg kell jelölni az Alkotmánybíróság által vizsgálandó jogszabályi rendelkezést. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában ugyan formálisan megjelölte az Abtv. 26. §-át [annak rögzítése nélkül, hogy az Abtv. 26. § (1) vagy (2) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz eljárás megindítását indítványozza-e], azonban panaszában egyáltalán nem jelölt meg olyan jogszabályi rendelkezést, melynek alkotmányossági vizsgálatát kéri, csupán általánosságban utalt azon "körülményekre", amelyek vizsgálatát indokoltnak tartotta volna. Az Alkotmánybíróság ezért azt állapította meg, hogy az alkotmányjogi panasz ebben az elemében érdemi elbírálásra alkalmatlan, és az Alkotmánybíróság a panaszt a továbbiakban kizárólag az Abtv. 27. §-a szerinti panaszként vizsgálta.
[22] 2.3. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó jogi képviselője a Kúria végzését 2021. március 2. napján vette át, az indítványozó az alkotmányjogi panaszt pedig 2021. március 8. napján, határidőben nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz.
[23] 2.4. Az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek. Az Alaptörvény II. cikke, a III. cikk (2) bekezdése, a VII. cikk (1) bekezdése, a XVI. cikk (1) és (2) bekezdései, a XX. cikk (1) bekezdése, a XXIV. cikk (1) bekezdése, a XXVIII. cikk (1) valamint (7) bekezdései az alkotmányjogi panasz szempontjából Alaptörvényben biztosított jognak tekinthetőek, ekként rájuk (az egyéb feltételek teljesülése esetén) alapozható alkotmányjogi panasz.
[24] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény I. cikkére vonatkozó gyakorlata értelmében ugyanakkor "az Alaptörvény vonatkozó rendelkezései az állam kötelezettségeit határozzák meg az alapjogok védelme és biztosítása érdekében, így közvetlenül ezen rendelkezések vonatkozásában sincs helye alkotmányjogi panasznak" (lásd például: 3002/2020. (II. 4.) AB határozat, Indokolás [22]). Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény I. cikk (1), (2) és (3) bekezdéseivel összefüggésben nem teljesíti az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja követelményét.
[25] Az Alkotmánybíróság rögzíti továbbá, hogy gyakorlata következetes a tekintetben, hogy az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre a közigazgatási aktusok közvetlen vizsgálatára, ha azokkal szemben biztosított a bírósági jogorvoslat lehetősége (3090/2015. (V. 19.) AB határozat, Indokolás [22]). Nincs akadálya ugyanakkor annak, hogy az Alkotmánybíróság egy bírói döntés alaptörvény-ellenességét állapítsa meg az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének sérelme miatt, ha a bíróság helybenhagy egy jogszabálysértő közigazgatási határozatot, ezzel mintegy "elfogadva" az alaptörvény-ellenességet (3071/2017. (IV. 19.) AB végzés, Indokolás [12]). Ebből ugyanakkor az is következik, hogy az Alkotmánybíróság a XXIV. cikk (1) bekezdésének sérelmét csak áttételesen, az alkotmányjogi panasszal támadott bírói döntésen keresztül állapíthatja meg.
[26] 2.5. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. § szerinti követelményeknek megfelelő alkotmányjogi panaszt - egyéb feltételek megléte mellett - abban az esetben fogadja be, amennyiben az határozott kérelmet tartalmaz. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja értelmében a kérelem akkor határozott, ha megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, az e) pont értelmében pedig a kérelemnek egyértelmű indokolást kell tartalmaznia arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.
[27] Az indítványozó Alaptörvény II. cikkének, a III. cikk (2) bekezdésének, a VII. cikk (1) bekezdésének, a X. cikk (2) bekezdésének, a XVI. cikk (1) és (2) bekezdéseinek, a XX. cikk (1) bekezdésének, a XXIV. cikk (1) és (2) bekezdésének, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelmét állító elemei tekintetében az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó alkotmányjogilag értékelhető érveléssel nem fejtette ki, hogy meglátása szerint mi és mennyiben okozza a fenti alapjogok vélt sérelmét. A megsérteni vélt alaptörvényi rendelkezés sérelmének állítása önmagában nem alapozza meg az alkotmányossági vizsgálatot, ehhez az is szükséges, hogy az indítványozó bemutassa a támadott bírói döntés és a megjelölt alaptörvényi rendelkezések tartalma közötti ellentétet, azaz a támadott ítélet által okozott alapjogi sérelmet.
[28] Alkotmányossági összefüggéseket bemutató, érdemi vizsgálatot megalapozó indokolást a hivatkozott alapjogok tekintetében az indítvány ugyanakkor nem tartalmaz, az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint pedig alkotmányjogilag értékelhető indokolás hiányában ezen indítványi elemek nem felelnek meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti követelménynek, és ekként nem alkalmasak érdemi elbírálásra (lásd például: 3329/2021. (VII. 23.) AB végzés, Indokolás [23]).
[29] Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben arra is emlékeztet, hogy a 3080/2019. (IV. 17.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) érdemben is állást foglalt a kötelező védőoltás alkotmányos összefüggéseiről, kimondva azt, hogy a kötelező védőoltások "egyfelől az egyént (a gyermeket) védik a fertőzéstől, másfelől a gyermeket körülvevő kisebb közösséget, valamint az egész társadalmat a járványok megjelenésétől." (Indokolás [43]) Az Abh. megerősítette azt is, hogy az Alaptörvény XVI. cikk (2) bekezdésében biztosított szülői jogosultság kizárólag a gyermek jogai és a szülőket terhelő kötelezettségek kontextusában értelmezhető (Indokolás [51]). A fentiek alapján tehát az Alaptörvény II. cikke, valamint XVI. cikke vonatkozásában alkotmányjogilag értékelhető indokolás megléte esetén sem teljesítené az indítvány az Abtv. 29. § szerinti követelményeket.
[30] 2.6. Az indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdése szerinti követelményének a XXVIII. cikk (1) bekezdése állított sérelmeivel összefüggésben eleget tesz.
[31] 2.7. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés felvetése esetén fogadható be. E befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így azok fennállását az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja (3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]).
[32] Az indítványozó a XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét látta megvalósulni amiatt, hogy a felülvizsgálati kérelmét a Kúria arra hivatkozással utasította vissza, hogy a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontja szerinti befogadási okot pontosan nem jelölte meg az indítványozó a felülvizsgálati kérelemben. Sérelemként fogalmazta meg, hogy a Baranya Megyei Kormányhivatal nem kezdeményezte a saját kizárását, valamint azt is kifogásolta, hogy a Pécsi Törvényszék bizonyítékként értékelt egy szakmailag megkérdőjelezhető állásfoglalást, és az indítványozó ezzel kapcsolatos jogsérelmeit figyelmen kívül hagyta. A tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot sértőként értékelte az indítványozó, hogy a Pécsi Törvényszék a gyermek oltás utáni tüneteit nem fogadta el az oltással okozati összefüggésben lévő eseményként, valamint azt, hogy az elsőfokú hatóság két határozatot hozott az ügyükben.
[33] Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy az indítvány a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben kizárólag olyan törvényességi, valamint bizonyíték-értékelési kérdéseket kifogásol, amelyek vizsgálata törvényességi és nem alkotmányossági kérdés, ekként az Abtv. 29. §-a alapján nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint ugyanis a bizonyítékok értékelése a bíróságok hatáskörébe tartozó feladat, melyet az Alkotmánybíróság nem vonhat magához, csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ellenkező esetben egyfajta "szuperbíróságként", a meglévők melletti újabb hagyományos jogorvoslati fórumként járna el (ennek az elvnek a korai rögzítéséhez lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]). Az Alkotmánybíróság feladata nem a tény-, illetőleg jogkérdések felülvizsgálata, hanem az, hogy az Alaptörvényben foglalt garanciákból fakadó minimumot számon kérje a bíróságoktól.
[34] "Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna." (3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]) Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, illetve a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, valamint az abból levont következtetés megalapozott-e (3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; 3137/2017. (VI. 8.) AB végzés, Indokolás [10]). Önmagában az a tény, hogy az indítványozó valamely kérdésben nem osztja az ügyben eljáró hatóságok, illetőleg bíróságok jogi álláspontját, illetőleg az indítványozó szerint valamely jogszabályi rendelkezést az eljáró hatóságok, illetőleg a bíróságok megsértettek, még nem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, függetlenül az indítványozó érveinek helytállóságától vagy azok esetleges helytelenségétől.
[35] Az Alkotmánybíróság megjegyzi: a másodfokú hatóság megállapította, hogy nem sértett jogszabályt az elsőfokú hatóság, amikor mindkét felperessel szemben külön-külön eljárást indított, tekintettel arra, hogy mindketten törvényes képviselők és együttesen gyakorolják a szülői felügyeleti jogokat a gyermek felett. A másodfokú hatóság álláspontjával a Pécsi Törvényszék maradéktalanul egyetértett (lásd az ítélet 2. és 5. oldalait).
[36] Az Alkotmánybíróság kiemeli továbbá, hogy a Kúria az indítványban foglaltakkal ellentétben valamennyi, a Kp. 118. § (1) bekezdésében foglalt befogadási ok fennállásának vizsgálatát követően, részletes indokolás mellett döntött a befogadás megtagadása mellett (lásd a Kúria végzése 4-5. oldalait). Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint pedig "[a]nnak megítélése [...], hogy a felülvizsgálati kérelem befogadásának feltételei fennállnak-e vagy sem, nem alkotmányossági, hanem szakjogi-törvényértelmezési kérdés, melyben az Alkotmánybíróság - következetes gyakorlatának megfelelően - a Kúria döntését nem bírálhatja felül" (legutóbb például: 3088/2021. (III. 4.) AB végzés, Indokolás [13]).
[37] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítvány a XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmét állító azon elemeiben, melyek teljesítik a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdése szerinti követelményeket, sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét nem vetik fel, sem pedig alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vetnek fel, ezért az indítvány ebben a vonatkozásban nem felel meg az Abtv. 29. §-a szerinti vagylagos követelmények egyikének sem.
[38] Az Alkotmánybíróság azt is hangsúlyozza, hogy az életkorhoz kötött, kötelező védőoltások alóli mentesítés kérdése egészségügyi szakkérdés, amelynek feltételeit az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 58. § (1)-(4) bekezdései, valamint a fertőző betegségek és járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet 16. § (2) bekezdése részletesen szabályozzák. E szakkérdésben a beteg lakóhelye szerint illetékes egészségügyi államigazgatási szerv dönt a beteg kezelőorvosának írásos szakvéleménye alapján. A mentesítést kizárólag a kezelőorvos, a beteg vagy a beteg törvényes képviselője kérelmezheti. Jelen esetben az eljáró hatóságok, illetőleg bíróságok kétséget kizáróan rögzítették, hogy az indítványozó nem kezdeményezte a kiskorú gyermeke kötelező védőoltás alóli mentesítését (lásd például a Pécsi Törvényszék ítéletének 2. oldalát).
[39] 3. Az Alkotmánybíróság végül rögzíti, hogy az indítványozónak jogalkotói mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállásának megállapítására irányuló kérelem előterjesztésére nincs jogosultsága. Az Abtv. 46. § (1) és (2) bekezdése a jogalkotói mulasztás megállapítását az Alkotmánybíróság által hatáskörei gyakorlása során hivatalból alkalmazható egyik lehetséges jogkövetkezményként szabályozza, így annak indítványozására az indítványozó nem jogosult, az Alkotmánybíróság pedig jelen ügyben az alkotmányjogi panaszban foglaltak alapján nem látta indokoltnak ezen hatásköre gyakorlását.
[40] 4. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapulvételével az alkotmányjogi panaszt - az Ügyrend 5. §-a alapján eljárva -az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), c) és h) pontjai alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében foglaltakra is, visszautasította.
[41] 5. Az indítványozó alkotmányjogi panasz beadványában kérte a sérelmezett bírósági ítélet végrehajtásának felfüggesztését is. Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz visszautasításáról döntött, ezért az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 61. § (1) bekezdése szerinti, végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemről nem kellett határoznia.
Budapest, 2021. november 9.
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/682/2021.