A Miskolci Törvényszék K.22333/2008/7. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 152. §, 339. §, 340. §, 40/2003. (III. 27.) Korm. rendelet 1. §] Bíró: Bernáthné dr. Kádár Judit

Kapcsolódó határozatok:

Miskolci Törvényszék K.22333/2008/6., *Miskolci Törvényszék K.22333/2008/7.*, Kúria Kfv.37348/2009/6.

***********

Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság

14.K.22.333/2008/7.sz.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság dr. Molnár László /3300.Eger, Törvényház u.13-15.sz.alatti székhelyű / ügyvéd által képviselt felperes neve /felperes címe / felperesnek, dr.Czikrayné dr. Fekete Zsuzsanna jogtanácsos által képviselt alperes /alperes címe / ellen, martinsalak felhasználásával épített épület kárenyhítése tárgyában született közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A megyei bíróság felperes keresetét e l u t a s í t j a .

A megyei bíróság felperes tárgyalás felfüggesztésére irányuló kérelmét elutasítja.

Kötelezi a bíróság felperest, fizessen meg alperesnek tizenöt napon belül 20.000.-/Húszezer / forint perköltséget.

Kötelezi a bíróság felperest, fizessen meg az államnak külön felhívásra 16.500.-/Tizenhatezer-ötszáz / forint eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A megyei bíróság becsatolt közigazgatási iratokból, valamint a per egyéb adataiból az alábbi tényállást állapította meg:

A hrsz-on nyilvántartott lakóház, udvar, gazdasági épület megnevezésű 728 m2 területű ingatlan nevezett személyek egymás közötti egyenlő 1 /2 - 1 /2 arányú tulajdonában állt.

Nevezett személyek 1999.november 9.napján kelt bejelentésére az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Kht. 2001.július hó 25.napján végzett vizsgálata alapján megállapította a martinsalak felhasználásával készült fenti ingatlan károsodását, C2-es minősítést adott, mely szerint átfogó szerkezet megerősítés indokolt, közvetlen veszély nem áll fenn.

2001.november hó 3.napján kelt adásvételi szerződéssel nevezett személyek a tulajdonukban álló ingatlant értékesítették felperesnek 5 millió 200 ezer forint vételár ellenében. Az adásvételi szerződésben az ingatlan tekintetében az rögzítésre nem került, hogy martinsalak felhasználásával készült, illetőleg, hogy károsodását az ÉMI Kht. megállapította.

Felperes kizárólagos tulajdonjoga, és szülei holtig tartó haszonélvezeti joga az ingatlanra vonatkozóan a Körzeti Földhivatal határozatával az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került.

Az ÉMI Kht. 2003.április hó 17-én, 2004.november 3-án majd 2007.júniusában felülvizsgálta az épületet. A kategória besorolás időközben C2-ről C1-re változott és 2007.június hó 1.napján D kategóriába került besorolásra, mely szerint átfogó szerkezet megerősítés indokolt sürgősséggel féléven belül, illetőleg életveszély, műszaki biztosítás és megerősítés szükséges.

Felperes a tulajdonjog megszerzését követően a martinsalak felhasználásával készült ingatlannal kapcsolatosan önálló bejelentéssel a polgármesteri hivatal műszaki osztálya felé nem élt.

A felperes kérésére készült 2007.június 14-i ÉMI Kht. felülvizsgálata alapján felperes kérelemmel fordult a Polgármesteri Hivatalhoz, melyben a kialakult életveszélyes állapot miatt kárenyhítési eljárás lefolytatását kérte.

A Város Jegyzője 2007.július hó 2.napján kelt állásfoglalást kért a közigazgatási hivataltól a 40/2003./III.27./ Kormányrendelet értelmezésére vonatkozóan.

Az Észak-magyarországi Regionális Hivatal 2007.augusztus hó 1.napján kelt levelében hivatkozott a 2006.évi CXXVII. Törvény 5.sz.mellékletének 10.pontjában foglaltakra, miszerint támogatást azon magánszemély tulajdonosok igényelhetnek, akiknek a martinsalakból épült lakott lakóépülete a 2002.január 15-ig benyújtott kérelme és a szakértői vélemény szerint helyreállításra, újjáépítésre szorul. Ezzel kapcsolatosan hivatkozott arra, hogy amennyiben a bejelentés 2002.január 15-ig megtörtént, akkor igényt tarthat a kérelmező kárenyhítésre, amennyiben a bejelentés elmaradt, úgy kárenyhítésben nem részesülhet.

Hivatkozott továbbá alperes arra, hogy az Alkotmánybíróság 60/192.sz. határozata értelmében ezen álláspontja olyan szakmai vélemény, amely jogalkalmazás számára kötelező erővel nem bír és erre döntést alapítani nem lehet.

Ezt követően a Város Jegyzője 2008.április hó 14.napján kelt határozatával felperes kárenyhítési kérelmét elutasította. Határozatában hivatkozott arra, hogy az ingatlan korábbi tulajdonosai 1999.november 9-én bejelentést tettek a polgármesteri hivatal műszaki ügyosztályán a martinsalak felhasználása miatt keletkezett épület hibáira vonatkozóan, melyet követően az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság megbízásából az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Kht. többször is megvizsgált, eleinte C2-es, majd C1-es kategóriába sorolta, majd a felperes felkérésére 2007.június 14.napján készült szakvélemény már az épületet D kategóriába sorolta. Felperes kérelmét a 40/2003./III.27./Kormányrendelet 1.§./1/-/2/bekezdése, valamint 3.§./5/bekezdése alapján nem találta teljesíthetőnek, mivel felperes kárbejelentési kérelmét 2002.január 15-ig nem terjesztette elő.

A határozattal szemben felperes fellebbezést terjesztett elő, melyben hivatkozott arra, hogy a jogvesztőnek elfogadott 2002.január 15-i határidőt megelőzően az ingatlan-nyilvántartásba tulajdonjoga bejegyzésre került, mellyel együtt megszerezte az ingatlanhoz fűződő jogokat és kötelezettségeket is. A kárbejelentés esetében határidőben történt, hiszen neki, mint a határidő lejárta előtti szerződő félnek a kárbejelentést megújítania nem kellett, rá kiterjedt a jogelőd átruházó fél által szerzett jog, így az igénylés megismétlése nélkül megilleti a kárenyhítés az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonjoga alapján.

Alperes 2008.június hó 30.napján kelt határozatával a Városi Önkormányzatának Jegyzője által 2008.április 14-én kelt határozatát helybenhagyta. Alperes határozatában megállapította, hogy a felperes tulajdonában álló lakóépület károsodását az előző tulajdonosok 2002.január 15-e előtt bejelentették, azonban felperes, mint új tulajdonos bejelentését 2001.november 3-i adásvételt követően nem tette meg.

Hivatkozott alperes arra, hogy a károsodott ingatlan tulajdonosa az ingatlan ellenérték fejében történő átruházásával az állami segítségnyújtásról önként lemondott, lakhatását saját erőből megoldotta. A kárenyhítést érintően jogutódlás az új tulajdonos irányában nem következett be.

Felperes törvényes határidőn belül kereseti kérelmet terjesztett elő kérve alperes határozatának hatályon kívül helyezését az elsőfokú határozattal együtt, és az első fokon eljárt közigazgatási szerv új eljárásra, új határozat hozatalára kötelezését, valamint perköltség megállapítását.

Keresetlevele indokolásaként előadta, hogy a másodfokú határozat jogszabálysértő, mivel a kárenyhítési támogatásról szóló Kormányrendeletet tévesen értelmezi. A hivatkozott jogszabály 1.§./2/bekezdése nem tartalmaz olyan előírást, miszerint a károsodott ingatlan tulajdonjogának átruházása esetén az új tulajdonosnak külön be kell jelentenie a kárigényt. Egy fokozatosan egyre jobban károsodó ingatlan esetében logikátlan és életszerűtlen elvárás lenne az igény formális megújításának kötelezettsége. Felperes álláspontja szerint a vevő a károsult eladó egyetemes jogutódja, aki az ingatlan-nyilvántartásban megjelölt határidő előtt bejegyzett tulajdonjogot szerzett, jóhiszeműen ellenérték fejében. Megítélése szerint az eladó igényérvényesítési joga átszállt a vevőre, arról az eladó nem külön írásbeli nyilatkozatban mondott le, hanem ráutaló magatartással a szerződéskötéssel. Így a vevőtől sem várható el külön írásbeli igény bejelentés, ha határidőben tulajdonossá vált.