A Budapest Környéki Törvényszék Gf.22278/2012/4. számú határozata vételár megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 206. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. §, 277. §, 319. §, 320. §, 379. §, 380. §] Bírók: Beszterceyné dr. Benedek Tímea, Bottka Erzsébet, Lukácsi Beáta

Kapcsolódó határozatok:

Budaörsi Járásbíróság G.22423/2008/66., *Budapest Környéki Törvényszék Gf.22278/2012/4.*, Kúria Pfv.20299/2013/7. (BH 2014.3.78)

***********

Törvényszék

mint másodfokú bíróság

9.Gf.22.278/2012./4.

A Törvényszék, mint másodfokú bíróság a

(.) ügyvéd által képviselt felperes neve. (felperes címe) felperesnek - a (.) ügyvéd által képviselt alperes neve. (alperes címe) alperes ellen vételár tartozás megfizetése iránt a Bíróság előtt 22.G.22.423/2008/66. szám alatt 2012. április 6. napján kelt ítélete ellen a felperes által 67. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

ÍTÉLETET

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a másodfokú bíróság a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 88.900.- (nyolcvannyolcezer-kilencszáz) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

INDOKOLÁS

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperes, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 531.227.- forint perköltséget.

Ítéletét azzal indokolta, hogy a peres felek között a Ptk. 379. § (1) bekezdése szerinti szállítási szerződések jöttek létre. Alperes nem vitatta, hogy a felperesi szállítás a megrendelésnek megfelelt, azaz a szerződés ezen áruk szállítására a felek között létrejött, a megjelölt számlákban szereplő áruk vételárát pedig az alperes nem vitatottan nem fizette meg, azonban a felperesi keresettel szemben hibás teljesítési kifogást terjesztett elő, amely a Ptk. 308/C. §-a szerint előterjeszthető volt. A bíróság megállapította, hogy az egyedi szállítási szerződés alapján a felperes által leszállítandó áru minőségét minta szerint határozták meg, amelyre a Ptk. 380. §-a lehetőséget ad. A minta szerinti vétel esetén a Ptk. 277. § (1) bekezdés d) pontja szerint a szolgáltatott anyagnak meg kell felelnie a mintában szereplő tulajdonságoknak. Amennyiben a felperes által szolgáltatott anyagból a mintának megfelelő padló nem állítható elő, a felperes teljesítése hibás. A Pp. 164. § (1) bekezdés alapján alperes által volt bizonyítandó az a tény, hogy a felperes a szerződést hibásan teljesítette, és az általa szolgáltatott Ultratop anyagból a mintának megfelelő burkolat nem volt előállítható. A bíróság e körben utalt a felperes szaktanácsadója tanúvallomására, aki először a minta szerinti vétel tényét tagadta, majd a megrendelő képviselője tanúvallomása után elismerte, hogy ő bocsátotta a szerződő felek rendelkezésére azokat a mintafelületeket, melyekből a megrendelő kiválasztotta a neki tetszőt. A tanúvallomásokból és a felek által csatolt okiratokban rögzítettekből megállapítható az is, hogy milyen jellemzői voltak a mintának. A bizonyítás eredményeként pedig megállapítható, hogy a felperes által szolgáltatott termékből nem lehetett előállítani a mintának megfelelő burkolatot, az a mintától színében és szemcsézettségében eltért, ezért a felperesi teljesítés hibás. A minta szerinti vétel esetén nem releváns az, hogy egyébként az anyag rendeltetésszerű használatra alkalmas lehetett volna, mert a teljesítésnek a szerződésnek megfelelőnek kell lenni. A bizonyítás eredményeképpen meg volt állapítható, hogy a megrendelő a burkolat kiválasztásakor esztétikai és funkcionális szempontokat is megfogalmazott, kifejezetten nem fehér burkolatot választott, hanem kevésbé kényes, csontszínű, és a benne lévő szemcséktől pettyezett padlót kívánt elkészíttetni, amely az ingatlan funkciója szerint a napi használat során lényegesen praktikusabb megjelenést biztosít. A felperesi teljesítést az sem teszi megfelelővé, hogy esetlegesen valamilyen kezelőanyaggal a felület néhány hónap múlva elérhette volna a kívánt színt, mert egyrészt a szemcsézettségeket nem változtatta volna meg, másrészt a megrendelő kifejezett elvárása az volt, hogy a kivitelezési folyamat végén a mintának megfelelő burkolat jöjjön létre. Annak sincs jelentősége, hogy a befogadó beton milyen minőségű, hiszen attól, hogy esetlegesen a fővállalkozó is hibásan teljesített, a felperesi teljesítés más megítélésű nem lesz. A perben bizonyítást nyert, hogy a felperesi hivatkozással szemben a padló hibáját nem az okozta, hogy az alperes túlvizezte az anyagot. Ezt a meghallgatott szakértő tanúk, továbbá a kirendelt szakértő egyértelműen megállapította. A túlvizesedés tényét kizárólag a felperesi laboratórium állapította meg, az általa kiállított okiratot a perben kirendelt szakértő, továbbá a magánszakértői véleményt adó és tanúk egyértelműen cáfolták. A befogadó beton minősége szintén nem releváns, mert a megrendelő az alperes által elvégzett munkát kifejezetten a padló színe és szemcsézettségének hiánya miatt nem fogadta el. A bíróság a mintavétel körülményeivel összefüggésben arra mutatott rá, hogy a mintavételt végző tanúk vallomása alapján a mintavétel ideje és körülménye megállapíthatóak, arra vonatkozóan adat nem merült fel, hogy a tanúk hamis vallomást tettek volna, erre a felperes sem hivatkozott, érdekeltségük pedig önmagában vallomásuk bizonyító erejét nem csökkenti. A felperes további szakértői bizonyításra vonatkozó indítványát a bíróság elutasította, mert az eredeti, alperesnek értékesített anyagból minta nem áll rendelkezésre, ezért egy másik anyagból való próbaöntésből, azon anyag vizsgálatából a felperes által készített mintákból releváns tényre következtetni nem lehet. Mivel hibás teljesítés esetén kifogásként az alperes ugyan azokat a kellékszavatossági jogokat érvényesítheti, mint a szavatossági igény érvényesítésekor, az alperest megillette az elállás joga, amely a Ptk. 320. § (1) bekezdése alapján a szerződést felbontotta, így a Ptk. 319. § (3) bekezdése szerint a szerződés a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szűnt meg, és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. A szerződésszegés miatti elállás esetében pedig az elállás joga akkor is gyakorolható, ha a szolgáltatott dolog megsemmisült. A padlót többször eredménytelenül próbálták javítani, melynek eredményeként gyakorlatilag az megsemmisült, a felületet az anyagtól meg kellett tisztítani, és a felperes javaslatára a beruházó egy másikat választott a burkolásra. Mivel a burkolat hibája annak jellege miatt nem volt javítható, a felperesi szolgáltatás alkalmatlan volt, ezért a felperes a vételárra nem tarthat igényt. Az alperes hibás teljesítésből eredő kárát beszámításként kívánta érvényesíteni, melyet Ernő és id. Kiss tanúk vallomásával, továbbá a fővállalkozó nyilatkozatával alátámasztott: a fővállalkozó kizárólag azért állt el az alperessel kötött szerződéstől, mert a felperesi hibás teljesítés miatt az alperes nem tudta teljesíteni a szerződésből folyó kötelezettségét. Az alperest a felperesi hibás teljesítéssel okozati összefüggésben megfelelően kár érte, amely összeg az elvégzett teljesítés munkadíja, nettó 2.314.090.- forint. Mivel ez az összeg meghaladja a felperes által követelt vételárat, ezért a bíróság a keresetet elutasította. Az alperes kétséget kizáróan bizonyította, hogy a kijavítási kísérletekkel okozati összefüggésben további 514.500.- forint, illetve 9.504.- forint kára keletkezett, ezt meghaladóan azonban nem igazolta a kár összegét, a kijavítási kísérletek során felmerülő munkadíjat és anyagköltséget továbbá egyéb költségeit.