A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20751/2010/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §] Bírók: Almásy Mária, Besenyeiné dr. Varga Katalin, Havasi Péter

Kapcsolódó határozatok:

Pécsi Törvényszék P.20459/2006/126., Pécsi Ítélőtábla Pf.20122/2009/29., *Kúria Pfv.20751/2010/7.*

***********

Pfv.III.20.751/2010/8.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Turi Attila ügyvéd és a dr.Rónai Anett ügyvéd által képviselt I.r. és II.r., valamint III.r. és IV.r. felpereseknek a dr.Reinhardt Roland ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. alperesek ellen kártérítés megfizetése iránt a Baranya Megyei Bíróságnál 8.P.20.459/2006. szám alatt folyamatban volt és másodfokon a Pécsi Ítélőtábla Pf.I.20.122/2009/29. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperesek részéről 146. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2011. évi január hó 19. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az alpereseket, hogy fizessenek meg egyetemlegesen 15 napon belül a felpereseknek 400.000 (Négyszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

I n d o k o l á s

Az I.r. felperes a gyermeke, a II.r. felperes a túlélő házastársa, a III. és IV.r. felperesek pedig a szülei néhai ifj.T.G-nak, aki a jobb alsó végtagjában kialakult mélyvénás trombózis és következményeként létrejött tüdőverőér elzáródás, ennek folytán bekövetkezett jobb szívfél elégtelenség miatt 2005. június 18-án 29 éves korában meghalt.

A beteg háziorvosa a II.r. alperes volt, aki a tevékenységét az I.r. alperes betéti társaság beltagjaként látta el.

A beteg halálának előzménye az volt, hogy 2005. június 11-én, szombati napon a térdhajlatát fájlalta, és ez másnapra bedagadt. A következő napon, június 13-án, hétfőn az üzemorvosához fordult, aki trombózis gyanújával érsebészeti kivizsgálásra küldte. A vizsgálatot június 14-én elvégezték, de az a mélyvénás trombózist kizárta. A beteg június 15-én kereste fel a II.r. alperest, bemutatta a negatív érsebészeti leletet. A II.r. alperes a beteget megvizsgálta és izomgyulladást, Baker cisztát diagnosztizált és erre gyógyszert írt fel. Másnap, június 16-án a beteg lábfájdalma elmúlt, de délután fulladásra, mellkasi fájdalomra panaszkodva, 38,8 C fokos lázzal kereste fel a II.r. alperest, aki ekkor bronchitist diagnosztizált és erre gyógyszert adott. Másnap, június 17-én, pénteken délelőtt a beteg láztalan volt, a koraesti órákban azonban a láza ismét felment, fulladt és mellkasi fájdalmai voltak. A családja az orvosi ügyeletet hívta, és itt lázcsillapító szedését javasolták. Az esti órákban a beteg állapota tovább romlott, ezért telefonon hívták a II.r. alperest, de ő távol tartózkodott, és mentő kihívását javasolta. A beteg családja mentőt hívott és beszállíttatta a P.T. I. számú Belgyógyászati Klinikájának ambulanciájára, ahol igen rossz állapotban, a késő esti órákban vették fel, és azonnal próbálták stabilizálni az állapotát. Ez nem sikerült, az állapota romlott, majd átszállították az intenzív osztályra, ahol sokkos állapotot, alacsony vérnyomást, magas pulzust, romló tudatállapotot észleltek, amely kezelésre sem javult és a beteg újraélesztésre szorult. Ez sikertelen volt és a beteg június 18-án 0 óra 30 perckor meghalt.

A felperesek a keresetükben a hozzátartozójuk halálával bekövetkezett vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték az I.r. alperes, míg a mögöttes felelősség alapján a II.r. alperes kötelezését. Az I.r. felperesnek 2005. október 23-ától, a születésétől kezdődően havi 60.000 forint, a II.r. felperesnek egyösszegben 6.000.000 forint, míg a III. és IV.r. felpereseknek személyenként 2.000.000 forint nem vagyoni kárigényük volt. A II.r. felperes vagyoni kártérítésként 380.436 forintot is követelt.

A felperesek arra hivatkoztak, hogy amikor 2005. június 16-án a beteg ismételten felkereste a II.r. alperest fulladásra, mellkasi fájdalomra panaszkodva 38,8 C fokos lázzal, akkor a II.r. alperesnek az előzményekre tekintettel gondolnia kellett volna tüdőembólia lehetőségére és szakorvosi vizsgálatra kellett volna küldenie. Ezt a II.r. alperes elmulasztotta, ezzel megfosztotta a beteget a gyógyulás, illetőleg a halálos eredmény elkerülésének az esélyétől.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Azzal védekeztek, hogy 2005. június 15-én és 16-án, amikor a beteg náluk jelentkezett, akkor mélyvénás trombózisa nem volt. Annak a tünetei hiányoztak, és a június 14-én végzett érsebészeti vizsgálat is negatív eredményt adott. További szakorvosi vizsgálatokra tehát nem volt ok. Vitatták, hogy a halál oka tüdőembólia volt, a boncolási jegyzőkönyvben pedig a halál okaként megjelölt masszív embólia olyan hirtelen lefolyású, amely kizárja, hogy az június 16-án már fennállt volna. Tagadták azt, hogy június 16-án a betegnek fulladásos tünetei és mellkasi fájdalma volt.

Álláspontjuk szerint a beteg ellátása az orvostól elvárható legnagyobb gondossággal történt, a halála nem áll okozati összefüggésben az orvosi ellátással. A felperesek a kártérítés feltételeit nem bizonyították. Túlzottnak tartották a kár összegét is.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetnek helyt adva kötelezte az I.r. alperest az I.r. felperes javára 2.340.000 forint lejárt, és 2009. február 1-jétől havi 60.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére. Az I.r. alperest a II.r. felperes javára 6.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és kamatai, míg 380.436 forint vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte. Az I.r. alperest a III. és IV.r. felperesek részére személyenként 2.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és kamatai megfizetésére kötelezte, és rendelkezett arról, hogy ha az I.r. alperes vagyona a fizetési kötelezettségek teljesítéséhez nem elegendő, akkor az I.r. alperes által meg nem fizetett tartozásokat a II.r. alperesnek kell teljesítenie. Indokolásának lényege szerint a II.r. alperes megsértette az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §-ának (3) bekezdésében előírt, az orvostól elvárható gondosság követelményét, holott ennek betartása esetén az orvosszakértői vélemények szerint a halál valószínűsíthetően elkerülhető lett volna. A felperesek bizonyították, hogy az alperesek mulasztása következtében a károsodásuk bekövetkezett, az alperesek pedig a kártérítési felelősség alól nem mentették ki magukat.

Az elsőfokú bíróság a II.r. alperes védekezésével szemben tényként fogadta el a Megyei Orvosi Kamara Etikai Bizottsága előtt 2005. szeptember 22-én történt meghallgatása során elmondottakat, miszerint a betegnek 2005. június 16-án, a II.r. alperes vizsgálatakor mellkasi fájdalma volt. A II.r. alperes által vezetett orvosi karton tartalmi ellentmondásossága miatt azt ebben a körben bizonyítékként figyelmen kívül hagyta. A szakértői vélemények és az orvosi dokumentációk alapján tényként megállapította, hogy a beteg mélyvénás trombózisa már 2005. június 16-án a II.r. alperes vizsgálatakor fennállt. A halál oka az akut jobb szívfél elégtelensége, az alapbetegség pedig a tüdőembólia volt. Megállapította a bíróság, hogy a felperesek hozzátartozójának halála folytán sérült a felpereseknek a teljes és egészséges családban éléshez fűződő személyiségi joga, ezért nem vagyoni kártérítésre jogosultak.