A Fővárosi Ítélőtábla Bf.158/2015/7. számú határozata csalás bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 338. §, 348. §, 351. §, 361. §, 371. §, 372. §, 373. §, 403. §, 405. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 396. §, 459. §] Bírók: Fatalin Judit, Lassó Gábor, Révész Tamásné

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

2.Bf.158/2015/7. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2016. év március hó 17. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

A csalás bűntettének kísérlete miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2015. év január hó 30. napján kelt 25.B.21/2012/122. számú ítéletét megváltoztatja.

A költségvetést károsító bűncselekmény rendbeliségére utalást mellőzi.

A kiszabott pénzbüntetés átváltoztatása esetén a szabadságvesztést - helyesen - fogházban kell végrehajtani, amennyiben azonban a szabadságvesztés végrehajtását elrendelik, a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtási fokozatára a szabadságvesztés fokozata az irányadó.

Az eljárás során felmerült bűnügyi költségből a vádlott 1.500.664 (egymillió-ötszázezer-hatszázhatvannégy) forintot köteles az államnak megfizetni, míg 195.386 (egyszázkilencvenötezer-háromszáznyolcvanhat) forint bűnügyi költséget az állam visel.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Fővárosi Törvényszék a 2015. január hó 30. napján kelt 25.B.21/2012/122.számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rb. költségvetési csalás bűntettének kísérletében (Btk. 396.§ (1) bekezdés a.) pont (5) bekezdés a.) pont), valamint 2 rb. folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében, ezért halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre valamint 300 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg, a szabadságvesztés végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette. Kimondta, hogy a vádlott annak végrehajtása esetleges elrendelése esetén a kétharmad rész kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 10.000 forintban állapította meg. A kiszabott 3.000.000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetére akként rendelkezett, hogy azt szabadságvesztésre kell átváltoztatni, a pénzbüntetés egynapi tételének összege helyébe egynapi szabadságvesztés lép, amelyre a vele szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozata az irányadó. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az ítélet ellen a vádlott jelentett be fellebbezést megalapozatlanság miatt.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF. 256/2015/3. számú átiratával a fellebbezést nem tartotta alaposnak.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban az eljárási szabályokat maradéktalanul megtartotta, a Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyező végzésében az új eljárásra adott útmutatásait a lehetőségekhez mérten megtartotta. A bizonyítékok mérlegelésével megalapozott tényállást állapított meg, indokolási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett. A vádlotti fellebbezés a bizonyítékok mikénti értékelését sérelmezi, mely a felülmérlegelési tilalom folytán a megalapozott tényállás mellett a másodfokú eljárásban nem vezethet eredményre. Okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és a cselekményeket is törvényesen minősítette. Az enyhítő szakasz maximális kihasználásával kiszabott és további kedvezményként végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetés eltúlzottan enyhe, de beállt a súlyosítási tilalom. Az ítélet egyéb rendelkezései törvényesek. Indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét nyilvános ülésen - melyen az ügyész nem vesz részt - helyes indokainál fogva hagyja helyben.

A nyilvános ülésen a vádlott védője sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az ítélőtábla hatályon kívül helyező végzésében írtaknak nem tett maradéktalanul eleget, a könyvelési iratok beszerzése a megismételt eljárásban sem történt meg, holott arra lehetőség lett volna. Okfejtése szerint a Számvitelről szóló törvény megfogalmazza a teljesség elvét, megalapozott könyvszakértői vélemény csak az összes számviteli bizonylat alapján adható, iratok hiányában a könyvszakértői vélemény csak elvi szintű. Az sem kerülhetett iratok hiányában törvényesen megállapításra, hogy valótlan gazdasági események folytak, elvi szinten a könyvszakértő sem zárta ki az ÁFA visszaigénylés lehetőségét, a cégek kerülhettek visszaigénylő pozícióba. A bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján csak valószínűsíteni tudta, hogy nem voltak valós gazdasági események, mely a vádlott bűnösségének megállapításához nem elégséges. A tanúvallomások is helytelenül kerültek értékelésre, álláspontja szerint tanú1, tanú2 a vádlott állítását támasztotta alá. A Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt vallomást tevő revizorok megerősítették, hogy a visszaigénylések jogosak voltak, havi ellenőrzések során mindent rendben találtak. Nem foglalkozott az elsőfokú bíróság azzal sem, hogy az írásszakértő azt állapította meg, hogy a vizsgált bizonylatokon nem védence írása szerepelt. Az ítélet sejteti több személy együttműködését, amelyre nincs adat. Az Európai Unió 2 irányelvére is hivatkozott, melyek szerint a számla akkor fiktív, ha a kibocsátó nem jogalany, illetve az adó levonhatóságot nem befolyásolhatja olyan körülmény, amelyre a levonó nem bír ráhatással. Figyelemmel arra, hogy nem a vádlott állította ki a számlákat, illetve a kibocsátó jogalany volt, a vádlott büntetőjogi felelőssége bírói bizonyossággal nem állapítható meg, ezért felmentésére tett indítványt. Hivatkozott arra is, hogy védence ügyeiben korábban két alkalommal született felmentő ítélet. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében hivatkozott az ő rosszhiszemű, perelhúzó szándékára a bizonyítási indítványa megtétele során. Másodlagosan - bűnösség megállapítása esetére - a büntetés lényeges enyhítését kérte, mert az álláspontja szerint az eltúlzottan szigorú.

A vádlott fellebbezése nem alapos.

A Fővárosi Ítélőtábla a Be.348.§ (1) bekezdésére figyelemmel a törvényszék ítéletét az azt megelőző eljárással együtt teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy a törvényszék az eljárási szabályokat maradéktalanul megtartotta. A védői hivatkozással ellentétben a Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyező végzésében írt iránymutatásnak eleget tett, a könyvelési iratanyagok beszerzése érdekében minden szükséges és lehetséges intézkedést foganatosított. A védő által hivatkozottak ekörben nem fognak helyt.

Az elsőfokú bíróság a teljes körben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképpen minden tekintetben megalapozott tényállást állapított meg, abban a másodfokú bíróság megalapozatlansági hibát nem talált. A tényállás hiánytalan, iratellenes megállapítást nem tartalmaz és megfelel a logika szabályainak is. A bizonyítási indítványok elutasításáról az elsőfokú bíróság ítélete 36.-37. oldalán számot adott, mellyel a másodfokú bíróság egyetértett. Helytálló azon megállapítás is, hogy a védő által a bizonyítási eljárás lezárása előtti bizonyítási indítvány perelhúzó szándékú, mert a 2008. márciusában induló bírósági eljárásban a védő, aki már az eljárás kezdetétől eljárt, lényegesen korábban megtehette volna bizonyítási indítványait. A védő előtt is ismert kell legyen az eljárási törvény azon szabálya, mely szerint hatályon kívül helyezett ügyben az eljárás soron kívüli, annak mielőbbi befejezését a törvényhozó is sürgeti, mely a tisztességes eljárás követelménye is.