BH 2010.11.301 A dologi zálogkötelezett és a jogosult között - a személyes adós követelésének a biztosítására - létrejött jelzálogszerződés nem minősül a zálogkötelezett vagyonát terhelő olyan ingyenes juttatásnak, amely alapul szolgálhatna arra, hogy a hitelező a dologi zálogkötelezett (adós) elleni felszámolási eljárásra tekintettel, a Cstv. 40. § (1) bekezdésének b) pontja alapján a zálogszerződést sikerrel megtámadhassa [1991. évi XLIX. tv. 40. § (1) bek. b) pontja, Ptk. 259. §].

A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a VI. r. alperes mint hitelező a 2005. június 22-én kötött kölcsönszerződésben vállalta, hogy 450 000 000 Ft-nak megfelelő euró beruházási és 270 000 000 Ft forgóeszköz hitelt nyújt az időközben felszámolás útján megszüntetett M. Rt. (korábban II. r. alperes) részére. A kölcsönszerződés biztosítékaként a 2005. június 23-án kelt szerződéssel 5 200 000 euró erejéig keretbiztosítéki jelzálogjogot alapítottak a VI. r. alperes javára az V. r. alperes tulajdonában álló ingatlanokra.

A 2005. augusztus 22-én kelt kölcsönszerződéssel az I. r. alperes 1 000 000 000 Ft rulírozó módon igénybe vehető, kötött felhasználású export előfinanszírozási hitel folyósítását vállalta az M. Rt. részére. A hitel biztosítékaként az V. r. alperes a 2005. augusztus 22-én kötött jelzálogszerződéssel jelzálogjogot alapított az I. r. alperes javára a tulajdonában álló ingatlanokra. A jelzálogjogokat az illetékes földhivatal az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte.

Az adós részére a VI. r. alperes a kölcsönszerződés alapján 288 149 265 Ft beruházási; és 270 000 000 Ft forgóeszközhitelt, az I. r. alperes pedig több részletben összesen 440 000 000 Ft hitelt folyósított.

Az M. Rt.-t (volt II. r. alperest) felszámolási eljárás befejezését követően a cégbíróság a cégjegyzékből törölte. Az V. r. alperes ellen 2006. március 27-én felszámolás iránti kérelmet nyújtottak be, a bíróság a 2006. május 23-án jogerőre emelkedett végzésével elrendelte a felszámolását. A felszámolási eljárásban az I. és VI. r. alperesek mint jelzálogjogosultak az általuk folyósított hitel erejéig hitelezői igényt jelentettek be.

A felperesek a módosított keresetükben elsődlegesen az V-VI. r. alperesek között 2005. június 23-án, továbbá az I. és V. r. alperesek között 2005. augusztus 22-én létrejött jelzálogszerződések relatív hatálytalanságának, másodlagosan érvénytelenségének megállapítását, a jelzálogjoggal terhelt ingatlanokra bejegyzett jelzálogjogok törlésének elrendelését és az alperesek ennek tűrésére való kötelezését kérték. Keresetüket az 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 40. §-a (1) bekezdésének b) pontjára, - ezen belül az V. r. alperes vagyonát terhelő ingyenes kötelezettségvállalásra alapították. Arra hivatkoztak, hogy az V. r. alperes a felvett hitelekből nem részesült, azok nála semmilyen módon nem hasznosultak, így az V. r. alperes részéről a kötelezettségvállalás ingyenesen történt.

Az I. és VI. r. alperesek a kereset elutasítását kérték, az V. r. alperes a kereset teljesítését nem ellenezte.

Az I. r. alperes azzal védekezett, hogy a dologi kötelezettségvállalásnak - jelzálogjog alapításának - nem feltételei a zálogkötelezett részére ellenérték fizetése. Másrészt hivatkozott arra, hogy a hitel nyújtása az V. r. alperesnek is érdekében állt, továbbá az I. r. felperes mint az V. r. alperes tulajdonosa a 2005. március 30-ai taggyűlésen maga is támogatta az ingatlanok biztosítékként történő felajánlását az M. Rt. hitelének biztosítására.

Az V. r. alperes arra hivatkozott, hogy a hitelekből nem részesült, és az egyenes adós sem ellentételezte a jelzálog kötelezettség részéről történő vállalását.

A VI. r. alperes előadta, hogy a jelzálogszerződés megkötésével nem vonták el a felperesek kielégítési alapját, ezért a keresetük alaptalan.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Az ítélőtábla részítéletével a jelzálogszerződések érvénytelenségére és az eredeti állapot helyreállítására irányuló kereset elutasítását tartalmazó elsőfokú ítéleti rendelkezést hatályon kívül helyezte és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletében a jelzálogszerződések érvénytelenségét megállapította és elrendelte az eredeti állapot helyreállítását, a perbehozott zálogjogoknak ingatlan-nyilvántartásból való törlését, valamint az I. és VI. r. alpereseket mindezek tűrésére kötelezte. A jelzálogszerződéseket a zálogkötelezett V. r. alperes vonatkozásában ingyenes kötelezettségvállalásnak minősítette, ez okból a másodlagos keresetben a felperesek által állított értékaránytalanságot nem vizsgálta, a szerződés hatálytalanságának megállapítása iránt előterjesztett kerestet elutasította.

Az ítélőtábla az I. és a VI. r. alperesek fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, fellebbezett rendelkezését megváltoztatta és a keresetet elutasította. A megismételt eljárásban a másodfokú bíróságnak az volt a jogi álláspontja, hogy a hitelező a dologi adós részére nem nyújt a kötelezettségvállalás fejében ellenszolgáltatást, ezért e relációban a jelzálogkötelezettség elvállalása valóban ingyenes jogügyletnek tekintendő. A jelzálogkötelezettség elvállalása kapcsán azonban a személyes kötelezett és a dologi adós ún. háttér megállapodást köt, a dologi adós tud arról, hogy a személyi adós olyan visszterhes szerződést köt, amelynek biztosítékát a dologi adós nyújtja. A visszteher az adósnak nyújtott pénzszolgáltatás. A jelzálog járulékos jellege folytán nem választható el a főkötelezettségtől, annak jogi sorsában osztozik, ezért a főkötelem visszterhessége következtében a zálogszerződés is visszterhes kötelezettségnek tekintendő. Az ingyenesség valójában csak a személyes kötelezett és a dologi adós viszonylatában állhat fenn, ami a hitelező és a zálogkötelezett jogviszonyában nem bír jogi jelentőséggel. Utalt a Cstv. 2000. évi CXXXVII. törvény 3. §-ával módosított 57. §-a (1) bekezdésének b) pontjára, amely azt a követelést is privilegizált besorolásúnak minősítette, amely kizárólag a zálogtárgyból történő kielégítés tűrésére irányul. A hozzá fűzött indokolás szerint ez esetben a zálogszerződés fedezetelvonó jellegét vizsgálni nem kell. Csupán utalt rá, hogy bár az V. r. alperes a kölcsön összegéből közvetlenül nem részesült, a jelzálogkötelezettség vállalásához valós üzleti-gazdasági érdekei szolgáltattak alapot.

A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és - tartalma szerint - az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Cstv. 40. §-a (1) bekezdésének b) pontjában, a 48. §-ának (1) bekezdésében, a Ptk. 195. és 205. §-aiban foglaltak megsértésében jelölték meg.

Előadták, hogy a másodfokú bíróság döntésének kiin­duló pontjával ellentétben nincs jogi jelentősége a hitelező személyének. A pénzintézeteket nem lehet e szempontból speciális gazdasági szereplőknek tekinti, és vonatkozásukban eltérő feltételrendszert és mértéket alkalmazni.