A Szegedi Ítélőtábla Pf.20248/2012/3. számú határozata személyiségvédelmi igény tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 5. §, 75. §, 78. §, 84. §] Bírók: Bereczkyné dr. Lengyel Nóra, Szeghő Katalin, Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.248/2012/3. szám

A Szegedi Ítélőtábla dr. Harangi László ügyvéd által képviselt felperesnek - dr. Kvasz Tibor ügyvéd által képviselt alperes neve 5630 Békés, Meggy u. 11. szám alatti lakos alperes ellen személyiségvédelmi igény érvényesítése iránt indított perében a Gyulai Törvényszék 2012. március hónap 14. napján kelt 12.P.20.277/2011/4. számú ítélete ellen a felperes részéről 5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 15 000 (tizenötezer) Ft másodfokú perköltséget.

Köteles a felperes az illetékes állami adóhatóság külön felhívására megfizetni a Magyar Álamnak 48 000 (negyvennyolcezer) Ft másodfokú eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

A felperes és az alperes fia korábban élettársak voltak, kapcsolatuk utóbb megszakadt. Az alperes 2011. január 4-én a (település neve) Rendőrkapitányságon ismeretlen tettes ellen magánindítványt terjesztett elő a sérelmére elkövetett zaklatás miatt arra hivatkozva, hogy 2010. augusztusa óta - amikor a fenti élettársi kapcsolat megszakadt - valaki napi rendszerességgel, gyakran az éjszakai órákban telefonon hívja őt, a telefonba azonban nem szól bele. Előadta, napközben a felperes rendszeresen hívja őt telefonon, ilyenkor őt és fiát is szidalmazza, az éjszakai telefonhívások kezdeményezőjéről azonban nincs tudomása.

A (település neve) Rendőrkapitányság a magánindítványban foglaltak alapján nyomozást rendelt el, amelynek során a felperest gyanúsítottként hallgatták ki. Kihallgatásakor a felperes előadta, hogy az alperes fiával fennállott élettársi kapcsolat megszakadását

- 2 -

követően több ízben valóban telefonon hívta az alperest a volt élettársával közös kiskorú gyermek elhelyezésével, láthatásával, a közös vagyont képező ingóságok birtokbavételével kapcsolatban. Tagadta viszont, hogy az alperest bármikor zaklatta, avagy az éjszakai órákban hívta, illetve, hogy a beszélgetés kezdeményezését követően a telefonba nem szólt bele.

A nyomozás során tanúként meghallgatott (alperes fia) - az alperes fia - a hívások feltételezett kezdeményezőjeként volt élettársát, a felperest jelölte meg, míg az ugyancsak tanúként meghallgatott (tanú neve) - a felperes testvére - elismerte, hogy az éjszakai órákban az alperes felé több hívást is kezdeményezett, a zaklatás szándékát azonban visszautasította.

A (település neve) Rendőrkapitányság a 04020/6/2011.bü. számú határozatával a nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntette. Határozatának indokolásában kifejtette, az alperes készülékére indított hívásokat nem ismeretlen személy, hanem korábban a családhoz tartozó személyek, így a felperes és testvére kezdeményezték, azok forrása családi konfliktus volt, s miután a hívó részéről a zaklatási szándék nem volt megállapítható, így a cselekmény nem minősül bűncselekménynek.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes az általa tett feljelentéssel a személyhez fűződő jogát, különösen a társadalmi elismertséget biztosító jogát megsértette. Kérte az alperes kötelezését 27 500 Ft vagyoni és 500 000 Ft nem vagyoni kárának megtérítésére. Keresete indokaként előadta, az alperes által kezdeményezett eljárásról a munkatársai tudomást szereztek, ami kellemetlen volt számára, emellett a gyanúsítottként történő kihallgatása, a rendőrségi fotók készítése pszichésen rendkívül megviselte, az eljárás miatt olyan lelkiállapotba került, amelynek következtében családi és munkahelyi kötelezettségeinek nehezen tudott eleget tenni. Vagyoni káraként a rendőrkapitányságon való megjelenésével kapcsolatos útiköltségét, a munkából való kiesése folytán előállott kárát, továbbá a védelmét ellátó ügyvéd munkadíját és költségtérítését jelölte meg.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezése szerint önmagában a büntető feljelentés tétele nem jogellenes, személyiségi jogsértést nem valósít meg, ha az nem tartalmaz indokolatlanul sértő, lejárató kifejezéseket, avagy valótlan tényállítást. Hangsúlyozta, hogy az általa tett feljelentésben nincsenek kifogásolható, a felperes személyére nézve sértő kifejezések, utóbb pedig bebizonyosodott, hogy állításai valósak, a hívások egy részét a felperes kezdeményezte, a nyomozás megszüntetésére kizárólag amiatt került sor, mert a nyomozóhatóság a zaklatási szándékot nem tudta megállapítani.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, s kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 26 400 Ft perköltséget, míg az állam

Pf.II.20.248/2012/3. szám - 3 -