A Nyíregyházi Törvényszék Bf.574/2014/5. számú határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 71. §, 179. §, 182. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 338. §, 351. §, 352. §, 372. §, 386. §] Bírók: Gulácsiné dr. Torda Gabriella, Lengyelné dr. Katona Piroska, Murvayné dr. Márkus Katalin

Nyíregyházi Törvényszék

N y í r e g y h á z a

1.Bf.574/2014/5.

A Nyíregyházi Törvényszék, mint másodfokú bíróság Nyíregyházán, 2015. év május hónap 28. napján tartott fellebbezési nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

A rágalmazás vétsége miatt Sz.L.I. vádlott ellen indított büntetőügyben a Nyíregyházi Járásbíróság 2014. év június hó 18. napján kihirdetett 19.B.523/2012/29. számú ítéletét megváltoztatja:

Sz.L.I.vádlott bűnösségét 2 rendbeli rágalmazás vétségében kimondja (1978. évi IV. tv. 179. § (1), (2) bekezdés b.) pont), ezért megrovásban részesíti.

Kötelezi a vádlottat, hogy fizessen meg a jogerőre emelkedéstől számított 15 (tizenöt) napon belül az államnak 8.800.- (nyolcezer-nyolcszáz) forint bűnügyi költséget, 25.000.- (huszonötezer) forintot a magánvádlók által le nem rótt eljárási, illetve fellebbezési illetéket, valamint köteles megfizetni 5.000 (ötezer) forint feljelentési illetéket P.T. magánvádlónak.

Az ítélet ellen a vádlott, valamint a magánvádlók fellebbezést jelenthetnek be a Nyíregyházi Törvényszéken a Debreceni Ítélőtáblához címezve, a kézbesítéstől számított 8 (nyolc) napon belül.

INDOKOLÁS

A Nyíregyházi Járásbíróság a felülbírálat alapját képező ítéletével Sz.L.I. vádlottat az ellene 2 rendbeli rágalmazás vétsége (1978. évi IV. törvény 179.§ (1) bekezdés, (2) bekezdés b./ pont, 179.§ (1) bekezdés, (2) bekezdés b./, c./ pontok) miatt emelt vádak alól felmentette. Megállapította, hogy P.T. és J. A. magánvádlók maguk viselik felmerült költségüket, ugyanakkor egyetemlegesen kötelezte őket 8.800 forint bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítélet ellen P.T. és J. A. magánvádlók jelentettek be fellebbezést a vádlott bűnösségének megállapítása végett. Fellebbezésüket - jogi képviselőjük útján - írásban is indokolták. Álláspontjuk szerint a Sz.L.I. vádlott őket érintő kijelentései túlmutatnak az értékítélet és a vélemény határán, sértik emberi méltóságukat, társadalmi megbecsülésüket.

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 348.§ (1) bekezdése alapján, az azt megelőző eljárással bírálta felül, a Be.361.§-ában szabályozott nyilvános ülésen eljárva.

A felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok maradéktalan betartásával a lehetséges körben teljes körűen lefolytatta a vád megalapozottságáról való döntés meghozatalához szükséges bizonyítást. Ítélete azonban a Be.351.§ (2) bekezdés b./ pontjában írt okból részben megalapozatlan, mivel a tényállást hiányosan állapította meg.

A törvényszék a megalapozatlanságot - a Be.352.§ (1) bekezdés a./ pontjában biztosított jogkörében eljárva - az iratok alapján az alábbiakkal egészítette ki:

P.T. magánvádló 1993-1994-ban (ma már pontosabban meg nem határozható időpontban) vásárolta meg az ügyben szereplő vágóhidat H.Községi Önkormányzata jogelődjétől, a Sz. Termelő Szövetkezettől. Az épület tulajdonjoga került a magánvádló tulajdonába, míg a föld tulajdonjoga változatlanul a termelőszövetkezeté maradt.

A vágóhíd és a mellette lévő temető, valamint sportpálya vízellátása egy, a vágóhíd telephelyén keresztül futó vízvezetékkel történt 2010. év végéig. A szolgalmi jog a termelőszövetkezet javára nem került bejegyzésre.

A P.T. magánvádló által vezetett B. Kft. által üzemeltetett vágóhídhoz tartozó földterület tulajdonjogát P.T. magánvádló 1995. június 14-én szerezte meg. Ez azonban nem érintette az ingatlanon húzódó vízvezeték tulajdonjogát, az változatlanul H. Önkormányzatának tulajdonában maradt. A magánvádlót a környező két ingatlan vízellátása tekintetében ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyzett szolgalomszerű kötelezettség terhelte.

2010. évi önkormányzati választásokat követően felálló új képviselő-testület meg akarta szüntetni ezt az állapotot.

A vágóhíd vízfogyasztásának elszámolása ez idő tájt úgy történt, hogy a vágóhíd fogyasztását is magába foglaló, főmérőn mutatott fogyasztást a közműszolgáltató ( Vízmű Zrt.) kiszámlázta H. Község Önkormányzata Polgármesteri Hivatala részére, majd miután a vágóhídon fel volt szerelve egy mellékmérő, azt a polgármesteri hivatal dolgozója leolvasta P.T-né jelenlétében és ennek megfelelően, a mellékmérőn mutatkozó fogyasztást tovább számlázta a vágóhidat üzemeltető Kft. irányába.

A polgármester - Sz.L.I. vádlott - 2010. november 10-én meghatalmazta J.A. jegyzőt, hogy H. Község Önkormányzat képviseletében eljárva a Vízmű Zrt.-nél mérőóra tulajdonos átírással kapcsolatban eljárjon. A meghatalmazás egyértelműen arra terjedt ki, hogy a Kft. tulajdonában levő ingatlanon található főmérőt a B. Kft. nevére írják át. Az átírás 2010. november 10-én megtörtént, de ez nem érintette a Kft. ingatlanán húzódó vezetékszakasz tulajdonjogát, az változatlanul az önkormányzat tulajdonában maradt és az önkormányzatot változatlanul megillette a köztemető és a sportpálya tekintetében a vízvezeték használati joga. A felek között nem történt semmilyen megállapodás ezt követően arra vonatkozóan, hogy a temető és a sportpálya vízfogyasztásának mérésére almérő elhelyezése válhat szükségessé.

P.T-né, a magánvádló felesége többször - 2011. november 10-ét követően is, miután P.T. magánvádló a vízvezetéket elvágta - jelezte az önkormányzat részére, hogy szereljenek fel almérőt, oldják meg a temető és a sportpálya vízellátását.

2010. év végétől 2011 tavaszáig - mivel addig a temetőben vízvétel nem volt szükséges - nem észlelték a vízvezeték elvágását, erre csak 2011. márciusában került sor, amikor lakossági bejelentés történt e tárgyban.

Az így kiegészített tényállás megalapozott, mentes a Be. 351.§-ának (2) bekezdésében írt hibáktól és hiányosságoktól, ezért az, a Be. 351.-ának (1) bekezdése alapján, a másodfokú bíróság számára is irányadó volt.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a vádlott terhére azért nem állapítható meg a magánvád szerinti bűncselekmények elkövetése, mert a közölt tények valósnak bizonyultak, a valóság bizonyításának pedig helye volt, közérdek miatt került sor a cikk megírására és a tényállítások közlésére.

Az elsőfokú bíróság bűncselekmény hiányában mentette fel a vádlottat az ellene emelt vád alól.

Az elkövetéskor hatályos és a jelenleg is hatályban lévő Büntető Törvénykönyv szabályozása értelmében a rágalmazás vétségét az követi el (elkövetéskor hatályos Btk. 1978. évi IV. törvény 179.§ (1), (2) bekezdés): aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel vagy ilyen tényre közvetlen utaló kifejezést használ. Súlyosabban büntetendő, ha a rágalmazást aljas indokból vagy célból nagy nyilvánosság előtt vagy jelentős érdeksérelmet okozva követik el.

A rágalmazás védett jogi tárgya a személyiségi jogok részét képező becsület. A becsület egyrészt a társadalmi megbecsülésből, másrészt az emberi méltóságból áll.