A Szegedi Ítélőtábla Bf.79/2011/20. számú határozata testi sértés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 99. §, 170. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 110. §, 168. §, 338. §, 352. §, 371. §, 372. §, 381. §] Bírók: Harangozó Attila, Hegedűs István, Sefta Márta

Kapcsolódó határozatok:

Kalocsai Járásbíróság B.96/2006/3., Kecskeméti Törvényszék B.110/2007/33., Kecskeméti Törvényszék Bny.17/2007., Szegedi Ítélőtábla Bf.272/2007/8. (BH 2008.4.79), Kecskeméti Törvényszék Bny.181/2010., Kecskeméti Törvényszék B.301/2010/32., *Szegedi Ítélőtábla Bf.79/2011/20.*

***********

Szegedi Ítélőtábla

Bf.I.79/2011/20.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN

A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Szegeden, 2011. június 7. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A testi sértés bűntettének kísérlete miatt vádlott (neve) ellen indított büntetőügyben a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2011. január 21. napján kihirdetett 8.B.301/2010/32. számú ítéletét m e g v á l t o z t a t j a az alábbiak szerint:

A vádlott börtönének tartamát 4 (négy) év 9 (kilenc) hónapra, a közügyektől eltiltását 4 (négy) évre s ú l y o s b í t j a.

Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja.

A kiszabott szabadságvesztésbe a vádlott által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt beszámítja.

Kötelezi a vádlottat a fellebbezési eljárás során felmerült 9.000.- (kilencezer) forint bűnügyi költség megfizetésére külön felhívásra az állam javára.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság (vádlott neve) vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt - mint különös visszaesőt - 3 év 6 hónap börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámításáról, megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A vádlott két korábbi ügyében alkalmazott feltételes szabadságot megszüntette. Rendelkezett a bűnjelekről és kötelezte a vádlottat a felmerült 114.800.- forint bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezést jelentettek be:

Az ügyész a vádlott terhére súlyosítás, hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása, majd a fellebbviteli eljárásban a közügyektől eltiltás tartamának súlyosítása érdekében is.

Fellebbezett a vádlott elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhébb minősítés és a kiszabott büntetés enyhítése érdekében.

Az ítélőtábla a fellebbezések közül az ügyész fellebbezését ítélte alaposnak.

Eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor az ügyben 2010. december 6. napján tartott tárgyaláson ismertette a nyomozati iratok I/11. szám alatt található rendőri jelentés (sértett neve) és (tanú neve) tanúk vallomását tartalmazó részét (19. számú jegyzőkönyv 10. oldal 9. bekezdés).

A Be. 168. § (1) bekezdése értelmében a nyomozó hatóság tagja az általa végzett nyomozási cselekményről - ha az ügyész másképp nem rendelkezik -jegyzőkönyv helyett jelentést készíthet. A gyanúsított és a tanú kihallgatásáról, illetőleg a szembesítésről jelentés nem készíthető.

Mindezekre figyelemmel megállapítható, hogy a fenti jelentés a sértett és a tanú vallomására vonatkozó részében törvénysértően beszerzett bizonyíték. Az ítélőtábla az eljárási szabálysértést akként küszöbölte ki, hogy a fentiekben megjelölt jelentés részletet a bizonyítékok köréből kirekesztette.

Eljárási szabályt sértett továbbá az elsőfokú bíróság, amikor az ügyben 2011. január 21. napján tartott tárgyaláson a jegyzőkönyv tanúsága szerint (szakértő neve) igazságügyi nyomszakértő vonatkozásában meghallgatását megelőzően nem tisztázta, hogy vele szemben fennáll-e valamilyen kizáró ok (32. jegyzőkönyv 6. oldal 4 bekezdés).

A Be. 110. § (1) bekezdése értelmében a szakvélemény szóbeli előadása előtt meg kell állapítani a szakértő személyazonosságát és tisztázni kell, hogy nincs-e vele szemben kizáró ok.

Egységes a bírói gyakorlat, hogy ezen eljárási szabálysértés nem eredményezi azt, hogy az eljárt szakértő által készített szakvélemény, illetve annak a tárgyaláson adott szóbeli kiegészítése ne lenne bizonyítékként értékelhető (BH 2006. évi 279. számú jogeset). Tekintettel arra, hogy ez az eljárási szabálysértés

Bf.I.79/2011/20.

az ítélet érdemére nem volt kihatással, ezért az ítélőtábla csupán annak megállapítására szorítkozott.

***

A másodfokú bíróság az iratok egybehangzó adatai alapján - figyelemmel a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontjára - az első fokú ítélet tényállását az alábbiak szerint kiegészítette, illetőleg helyesbítette:

A vádlott előéletében harmadikként felhívott elítélés alapjául szolgáló bűncselekmény elkövetési ideje helyesen: 2004. május 22.