A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40105/2021/6. számú határozata felelősség megállapítása (VEZETŐ felelősségének megállapítása) tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. § (1) bek.] Bírók: Czifra Veronika, Horváth Andrea, Hunyady Mariann

A határozat elvi tartalma:

A felperesi vezető kényszerintézkedés hatálya alatt állt, így nem volt lehetőség taggyűlés tartására, ugyanis azontúl, hogy a felügyeleti biztos, majd a felszámolóbiztos a szükséges képviseleti joggal rendelkezett, a Ptk. 3:191. § értelmében határozatképtelenség esetén megismételt taggyűlést kell tartani. Az alperesnek a rá vonatkozó szabályok, a Ptk. 3:189. § (1) bekezdése alapján össze kellett volna hívnia a taggyűlést, nem mérlegelhette volna a megtarthatóságát, és a (2) bekezdésében írtak szerinti határozatot kellett volna meghoznia a vezetőtől elvárt felelősségteljes eljárás során. A taggyűlés összehívásának hiányát nem pótolja a felperesi foglalkoztatottak megkeresése, illetve tájékoztatás kérése.

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.40693/2020/16., *Fővárosi Ítélőtábla Gf.40105/2021/6.*, Kúria Gfv.30461/2021/7. (BH 2022.11.300)

***********

...

Fővárosi Ítélőtábla

12.Gf.40.105/2021/6.

A Fővárosi Ítélőtábla a felperesi jogi képviselő neve (felperesi jogi képviselő címe ügyintéző: felperesi jogi képviselő ügyvéd) által képviselt felperes2 (felperes címe) felperes által, a alperesi jogi képviselő neve (alperesi jogi képviselő címe ügyintéző: alperesi jogi képviselő ügyvéd) által képviselt Alperes1 (Cím1) alperes ellen, gazdasági társaság vezető tisztségviselője felelősségének megállapítása iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 2021. március 9-én meghozott 25.G.40.693/2020/16-I. sorszámú ítélete ellen a felperes részéről 17. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán -tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és megállapítja, hogy az alperes az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének 2015. július 16-án történt bekövetkezését követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek a figyelembevételével látta, és ezzel okozati összefüggésben az adós vagyona 27.691.576 (huszonhétmillió-hatszázkilencvenegyezer-ötszázhetvenhat) forinttal csökkent.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 100.000 (százezer) forint + áfa elsőfokú és 30.000 (harmincezer) forint + áfa másodfokú eljárással felmerült ügyvédi költséget, valamint az állam javára, az illetékes állami adóhatóság felhívására, a felhívásban írt módon és számlára 36.000 (harminchatezer) forint elsőfokú és 48.000 (negyvennyolcezer) forint másodfokú eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

[1] A fellebbezés elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint az alperes a adósi gazdasági társaság "f.a." (továbbiakban: adós) önálló cégjegyzési joggal rendelkező vezető tisztségviselője volt alapításától, 2005. március 29. napjától a felszámolás kezdő időpontjáig, mely társaság tagjai az alperes és a felperes voltak. Az adós felszámolásának kezdő időpontja 2017. november 8. napja, mely eljárásban négy hitelező jelentett be hitelezői igényt összesen 430.383.801 forint összegben. Az egyik hitelező a felperes a 414.417.787 forint összegű igényével. A törvényszék a 2020. február 17-én kelt 10.Fpk.985/2017/33. számú végzésével az adós felszámolási eljárását egyszerűsített módon befejezte és az adóst megszüntette, megállapítva, hogy adósi vagyon hiányában a hitelezői igények kielégítése és a felszámolási költségek megfizetése nem lehetséges. A társaságot a cégbíróság 2020. május 5-ei hatállyal törölte a cégnyilvántartásból.

[2] A felperes 2019. szeptember 23-án a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. § (1) bekezdése alapján keresetet terjesztett elő az alperes felelősségének megállapítása iránt, állítva, hogy magatartása folytán az adós vagyona csökkent, melyre tekintettel a kielégítetlenül maradt hitelezői igényekért összesen 27.691.576 forint erejéig felelősséggel tartozik. Kérte továbbá az alperes perköltség megfizetésére kötelezését is. Keresetében a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének időpontját 2015. július 16. napjában jelölte meg. A felelősség megállapítására okot adó magatartásként arra hivatkozott, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az alperes az adós követeléseinek érvényesítése iránt semmiféle intézkedést nem tett, a követeléseknek az egyes kötelezettek felszámolási eljárásában hitelezői igényként való bejelentéséről nem gondoskodott. Nem intézkedett emellett a társaság taggyűlésének az összehívása iránt annak ellenére, hogy a 2014. gazdasági év beszámolója szerint a társaság saját tőkéje veszteség folytán a jegyzett tőke alá csökkent. A felperes megítélése szerint az alperes vezetői feladatainak ellátásával felhagyott. Az adósnak okozott vagyonvesztést a felperes3 "f.a." vonatkozásában legalább 26.700.000 forint összegben, míg a felperes4 "f.a." tekintetében 949.827 forintban jelölte meg, ugyanis ezen adósok felszámolási eljárásában a fennálló követelés hitelezői igényként való érvényesítése esetén legalább ilyen összegű kielégítésben részesülhetett volna. A kielégítéshez azért nem jutott hozzá, mert a hitelezői igény bejelentéséről az alperes nem gondoskodott.

[3] Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Nem vitatta a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet felperes által megjelölt időpontját, míg az alperes és a felperes, mint az adós tagjainak viszonyát illetően előadta, hogy megállapodás alapján a felperes biztosította a gazdálkodáshoz szükséges forrásokat és az eszközöket, míg az alperes, mint személyesen közreműködő tag felelt a tevékenység ellátásához szükséges alkalmazottak kiválasztásáért, illetve mint vezető tisztségviselő a felperes számviteli apparátusának felhívására eleget tett a számviteli jogszabályokban írt kötelezettségeknek. Az adós és a felperes között számviteli szolgáltatásra szóló szerződéses jogviszony állt fenn, amelynek alapján valamennyi, a számviteli jogszabályok által előírt dokumentumot a felperesi alkalmazásban állt munkavállalók készítették el. E szerződés megszüntetésre nem került, így a felperes megszegte azt, amikor az adós könyvelésével 2015 nyarát követően felhagyott. A lezárt tárgyévek iratanyagának őrzése, kezelése a szolgáltatási szerződés részét képezte, ezért a székhelyen zömében az adott tárgyév iratai voltak elérhetők. Az alperesnek az adós iratanyaga konkrét kérésre állt rendelkezésére. Az adós működése és gazdálkodása a felperes által biztosított munkáktól, ekként a felperestől függött. A felperesi munkavállalók állították össze továbbá a számviteli kötelezettségek teljesítéséhez szükséges iratokat, ők végezték a társaság könyvelését. 2015. március elején napok alatt megsemmisült a Quaestor csoport, a tagok működése a felperes működésének megbénulásával ellehetetlenült. A felperes vezető tisztségviselőjét 2015. március 25-én előzetes letartóztatásba helyezték, majd a felszámolás elrendelésével, 2015. december 12-én a megbízatása megszűnt. 2015. március 10. napjától az adós, illetve a cégcsoporti társaságok gazdasági tevékenységet végezni nem tudtak, mivel a büntetőeljárásban a cégcsoport szinte valamennyi bankszámláját zárolták, illetve a felperes adósban meglévő üzletrészére biztosítási intézkedés került bejegyzésre, és emellett az üzletrészt végrehajtás és foglalás alá is vonták. A felperes, mint a gazdasági társaság 50%-os mértékű tulajdonosa működésének megrekedésével az adós működése ellehetetlenült, míg az alperesnek személyesen ráhatása nem volt az iratok rendelkezésre állására. A rendes működés időtartama alatt az alperes az iratokat elérhette, azonban 2015 márciusát követően erre csak korlátozott mértékben volt lehetősége. Előadta, hogy 2015. március 25-én tájékoztatást kért a felperes pénzügyi igazgatójától, aki megerősítette, hogy a felperesi cégcsoport adminisztrációja lezárásra kerül, ezen a felperesi alkalmazottak dolgoznak. 2015. március 31-én írásban fordult a gazdasági igazgatóhoz, valamint a könyvelést ténylegesen végző személyhez, tájékoztatást kérve az iratanyag hollétéről, illetve kérve azok kiadását, azonban a megkeresett munkatárs 2015. április 1-jén csupán annyit közölt, hogy a társaság ügymenete kapcsán információval nem bír. A levelezés igazolja, hogy az alperes kizárólagos rendelkezésében a társaság iratanyaga sohasem állt, azonban, mint felelős vezető az iratanyag kiadására, illetve az őrzés helyének közlésére felhívta a felperest alkalmazottja útján, vagyis a kialakult helyzetben a tőle elvárható módon járt el. Megítélése szerint tényként kezelendő, hogy a társaság iratanyagát a felperes nem bocsátotta a rendelkezésére, valamint az is, hogy a felperesi alkalmazottak az adós 2015. május 31. napjáig esedékes beszámolóját még elkészítették, a könyvelést a 2014-es üzleti év vonatkozásában lezárták. Iratanyag hiányában a pontos követelésállománnyal nem lehetett tisztában, illetőleg új megbízottat sem tudott igénybe venni, aki 2015 nyarától elvégezte volna a könyvelést. Úgy vélte, hogy a 2015. és 2016. üzleti év, valamint a felszámolás kezdetével elkészítendő zárómérleg elkészítésére önhibáján kívül nem volt lehetősége, és ezen okból nem volt lehetősége a felszámolási eljárásban az iratanyagot a felszámoló részére átadni. Erről a felszámolót tájékoztatta, és a részleges iratátadási kötelezettségének eleget tett. Úgy vélte, az adott helyzetben tőle elvárható feladatait a hitelezői érdekek figyelembevételével látta el. Kitért arra is, hogy a gazdálkodási függőségi viszony kapcsán az adós bankszámlájának tulajdonosa a felperes volt. A vezetői tisztségéről 2015. március 27-én lemondott, és nyilatkozatát a társaság további tagja, a felperes részére postai úton megküldte, mely 2015. április 1-jén a felperes székhelyén átvételre került, ezáltal ügyvezetői jogviszonya 2015. május 26. napjával megszűnt. Hivatkozása szerint a felperes a gazdasági társaságban az alperessel egyenlő arányban jelentős gazdasági erőfölénnyel bíró tag volt, aki biztosította az adós gazdasági, számviteli és adminisztratív hátterét a rendes működés alatt, a számviteli szolgáltatási jogviszony megszűnéséről nincsen tudomása. Az adós likvid pénzeszközzel nem rendelkezett. A felperes felszámolása az adós felszámolását megelőzte, és lemondását követően, mint személyesen közreműködő tag járt el az adós ügyeiben. Nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a felperes az adósnak nem csupán hitelezője, hanem jelentős gazdasági erőfölénnyel bíró, kvázi uralkodó tagja is volt.