A Fővárosi Ítélőtábla Bf.38/2010/38. számú határozata csalás bűntette tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 232. §, 339. §, 1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 99. §, 276. §, 303. §, 318. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 44. §, 159. §, 281. §, 287. §, 335. §, 348. §, 349. §, 351. §, 352. §, 363. §, 371. §, 372. §, 373. §, 375. §, 381. §] Bírók: Halász Irén, Máziné dr. Szepesi Erzsébet, Zólyominé dr. Törő Erzsébet

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

5.Bf.38/2010/38. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2011. év március hó 25. napján megtartott nyilvános ülés és a 2011. év március hó 30. napján megtartott fellebbezési tárgyalás alapján meghozta a következő

ÍTÉLETET:

A csalás bűntette és más bűncselekmények miatt az I. r. vádlott és társai ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Bíróság 1.B.396/2007/62. számú ítéletét az alábbiak szerint változtatja meg.

A kiszabott büntetések tartamát az I. r. vádlottnál 4 (négy) év börtönbüntetésre, a közügyektől eltiltás tartamát 4 (négy) évre, a II. r. vádlottnál 2 (kettő) év börtönbüntetésre, a közügyektől eltiltás tartamát 2 (kettő) évre, a III. r. vádlottnál 2 (kettő) évre, a közügyektől eltiltás tartamát 2 (kettő) évre enyhíti.

Az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottat egyetemlegesen kötelezi, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül kártérítésként fizessenek meg az Bank 1. sértettnek 87.976.627 (nyolcvanhétmillió-kilencszázhetvenhatezer-hatszázhuszonhét) forintot, a 2004. október 26. napjától számított jegybanki alapkamatot és az államnak külön felhívásra 900.000 (kilencszázezer) forint eljárási illetéket.

A cím 1. alatti, az ingatlan-nyilvántartásban 9399 hrsz. alatt nyilvántartott és az I. r. vádlott haszonélvezeti jogával terhelt ingatlannak a Pesti Központi Kerületi Bíróság 17.Bny.897/2006/2. és a Fővárosi Bíróság 17.Bnyf.1717/2006/2. számú végzésével elrendelt zár alá vételt fenntartja.

Felhívja a Bank 1. magánfelet, hogy amennyiben a megállapított teljesítési határidő lejártától számított 30 napon belül nem kér végrehajtást, a bíróság a zár alá vételt a bíróság feloldja.

Az I. r. vádlott vonatkozásában a vagyonelkobzást mellőzi.

Az ítélet bevezető részéből az érdemi tárgyalási napok felsorolása közül a 2009. július 07. napját mellőzi.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottak tekintetében az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja.

Megállapítja, hogy a III. r. vádlott tekintetében a másodfokú eljárásban 66.000 (hatvanhatezer) forint bűnügyi költség merült fel, melyet az állam visel.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S:

A Fővárosi Bíróság a 2009. szeptember 29. napján kelt 1.B.396/2007/62. számú ítéletével az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki csalás bűntettében (Btk. 318.§ (1) és (6 ) bekezdés a) pont) mint társtettes és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (Btk. 276.§). Ezért őt halmazati büntetésül 7 év 6 hónap börtönbüntetésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte.

A II. r. vádlott bűnösségét csalás bűntettében (Btk. 318.§ (1) és (6) bekezdés a) pont) mint bűnsegéd és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (Btk. 276.§) állapította meg. Ezért őt halmazati büntetésül mint különös visszaesőt 6 év 6 hónap börtönbüntetésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.

A III. r. vádlottat társtettesként elkövetett csalás bűntette (Btk. 318.§ (1) és (6) bekezdés a) pont) és bűnsegédként folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (Btk. 276.§) miatt halmazati büntetésül 6 év 6 hónap börtönbüntetésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte.

A tanú 1. tulajdonában levő cím 1. alatt fekvő, az ingatlan nyilvántartásban 9399. hrsz. alatt nyilvántartott ingatlanra és az I. r. vádlott haszonélvezeti jogára vagyonelkobzást rendelt el.

Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

A pénzmosás vétsége (Btk. 303/A.§ (1) bekezdés b) pont) miatt 3 évre próbára bocsátott a IV. r. vádlott tekintetében az ítélet első fokon jogerőre emelkedett.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottak terhére a büntetés súlyosítása végett és az I. r. vádlott vonatkozásában pénzmosás bűntettében bűnösség megállapítása végett jelentett be fellebbezést.

Az I. r. vádlott és védője a fellebbezés okának és céljának megjelölése nélkül, a II. r. vádlott és védője, valamint a III. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentettek be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.775/2009/5-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta.

Kifejtett álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az I. r. vádlott vonatkozásában a pénzmosás bűntettét nem állapította meg. Az I. r. vádlott azzal a magatartásával, hogy a 18.000.000 Ft átutalásakor a pénz eredetét terményértékesítés ellenértékeként jelölte meg, megvalósította a Btk. 303.§ (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő pénzmosás bűntettét, mert tisztában volt a pénz eredetével és annak leplezése céljából jelölte meg mindkét alkalommal az átutalás jogcímeként a terményértékesítés ellenértékét. A kétszeri átutalásra figyelemmel a cselekményt folytatólagosan követte el.

További súlyosító körülményként indítványozta értékelni az I., II., és III. r. vádlottak terhére a halmazatot és a cselekmények kiemelkedő tárgyi súlyát, az I.r. vádlott vonatkozásában pedig a folytatólagosságot is.

Az elsőfokú bíróság ítéletének az I., II., III. r. vádlottak vonatkozásában akkénti megváltoztatását indítványozta, hogy az I. r. vádlott bűnösségét további 1 rb. folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettében is állapítsa meg, mindhárom vádlott fő- és mellékbüntetését súlyosítsa, egyebekben az ítélet hagyja helyben.

Az I. r. vádlott védője fellebbezése írásbeli indokolásában elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és új eljárásra utasítását, másodlagosan a vádlott személyi körülményeire tekintettel, a büntetés jelentős enyhítését indítványozta.

Kifogásolta az ítélet megalapozatlanságát és iratellenességét. Az elsőfokú bíróság azon álláspontját hibásnak ítélte, hogy az I. r. vádlott és tanú 2. eleve abban állapodtak meg, hogy fiktív gabonafelvásárlási ügyleteket hoznak létre, erre biztosítást kötnek, majd a követelést egy banknál faktorálják. Az I. r. vádlott ténylegesen tett lépéseket kukorica felvásárlására és az ügylet nem az ő magatartása miatt nem került teljesítésre. Az ügy kitervelője nem az I. r. vádlott, hanem tanú 2. volt. A Kft. 1-t is tanú 2. vette meg, az I. r. vádlottnak is ő ajánlotta a céget. Az I. r. vádlott utólag szembesült azzal, hogy az Kft. 2. jelentős mértékű tartozást halmozott fel, az I. r. vádlott pedig a Bank 2-től átutalt összegből jelentős összeget utalt a tartozások kiegyenlítésére.

Kifogásolta lényeges körülmények tisztásának elmaradását, melyek feltárása esetén az I. r. vádlott védekezését támasztanák alá, nevezetesen azt, hogy az I. r. vádlott abban a hiedelemben volt, hogy a II. r. vádlott külföldön van, ezért szükséges a helyére a III. r. vádlottat léptetni.