BH 2009.2.61 Amennyiben a munkáltató az 50%-os megváltozott munkaképességű munkavállalót nem foglalkoztatja, részére nem fizet bért, majd rendkívüli felmondással él amiatt, mert a munkavállaló az orvosi vizsgálatra felhívó utasításnak sürgősen nem (hanem csak utóbb) tett eleget, a rendkívüli felmondás jogellenes [Mt. 96. §].

A felperes keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével.

A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1986. november 26-ától állt az alperes alkalmazásában, állatgondozó, éjjeli- és nappali őr munkakörben, a g.-i növendékmarha telepen foglalkoztatták.

A felperes 2005. augusztus 20-ától 2006. február 28-áig táppénzes állományba került, 2006. január 3-án 50%-os munkaképesség-csökkenést állapított meg az orvosi bizottság. Ezt követően a munkáltató a felperest nem foglalkoztatta, jövedelmet nem biztosított, szabadságot nem adott ki.

2006. június 16-án kelt levelében az alperes felszólította a munkavállalót, hogy 2006. június 22-én jelenjen meg orvosi vizsgálaton, amelynek a felperes eleget tett. Itt megállapításra került, hogy éjjeliőr munkakörre alkalmatlan.

Ezt követően az alperes 2006. július 10-én soron kívüli orvosi vizsgálatot rendelt el. Mivel ekkor a felperes nem jelent meg az orvosnál, az alperes 2006. július 17-én felszólította az igazolás bemutatására abból a célból, hogy részére rehabilitációs munkát tudjon biztosítani. A felperes 2006. augusztus 21-én jelent meg az orvosi vizsgálaton, ahol nappali őr munkakör betöltésére találták alkalmasnak, por- gőz- gázmentes munkahelyen.

A munkáltató a 2006. július 28-án kelt rendkívüli felmondásával szüntette meg a felperes munkaviszonyát azon indokolással, hogy az orvosi vizsgálattal kapcsolatos munkáltatói utasításnak nem tett eleget, munkavégzésre nem jelentkezett, a távollétét nem igazolta.

A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a munkáltató tisztában volt a felperes 50%-os munkaképesség-csökkenésével és nem tudta bizonyítani, hogy a g.-i telephelyet a felperes táppénzes ideje alatt felszámolták. A munkáltató az orvosi vizsgálatokra felszólító levelei közül csak az elsőben helyezte kilátásba a rendkívüli felmondást, a továbbiakban a felperes azzal mint következménnyel nem számolhatott. A felperes képzettsége, életkora, egészségi állapota alapján nem volt elvárható, hogy mulasztásának következményével számoljon, figyelemmel arra is, hogy a munkaviszony megszüntetését megelőzően az alperestől semmilyen jövedelemben nem részesült. A bíróság álláspontja szerint az alperes által elrendelt soron kívüli orvosi alkalmassággal kapcsolatos felperesi mulasztásnak a rendkívüli felmondás nem okszerű következménye.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta.