BH 1982.11.452 I. A lakás kiürítésére kötelezett mindaddig, amíg önként el nem hagyja a lakást, vagy abból végrehajtás útján véglegesen el nem távolítják, nem követ el magánlaksértést, ha a lakásba bemegy [Btk. 176. §].

II. Nem kerülhet sor kényszergyógykezelés elrendelésére azzal a kóros elmeállapotú személlyel szemben, aki könnyű testi sértés vétségét követi el [Btk. 74. §, Btk. 170. § (1) bek.].

Az irányadó tényállás lényege szerint az 1975. évben hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt már szabadságvesztésre ítélt vádlott jelenleg a Nagyfai Munkaterápiás Alkoholelvonó Intézetben áll gyógykezelés alatt. A vádlott az elmeműködés olyan kóros zavarában szenved, amelyet főleg téves eszmeképződés jellemez. Ez fokozatosan fejlődött ki, s összefügg az alkoholizmusa kóros, paranoid személyiségfejlődésével. A vádlott által elkövetett cselekmények a betegségéből következnek, és így cselekményei következményei belátására és megfelelő magatartás tanúsítására képtelen. Állapotánál fogva a bűnismétlés veszélye fennáll.

A járásbíróság a vádlottat 1980-ban ítéletével a sértettel közös lakás elhagyására kötelezte és kimondta, hogy elhelyezéséről saját maga köteles gondoskodni. Az ítélet 1980. július 17-én emelkedett jogerőre. A vádlott ekkor alkoholelvonó kezelésen intézetben tartózkodott, de az ítéleti rendelkezésnek nem tett eleget, mert a kórházból szabadulva visszatért lakásába. Az életközösség már régebben megszakadt a vádlott és a sértett között.

A vádlottat a kiürítési kötelezettség megszegése miatt a járásbíróság pénzbírsággal sújtotta. A vádlott akkor távozott el a lakásából, amikor 1980. december 16-án a Nagyfai Munkaterápiás Alkoholelvonó Intézet gyógykezelésre befogadta. 1981. július 13-án a vádlott a munkaterápiás intézetből eltávozott, haza utazott, majd a délutáni órákban becsengetett a lakásukba, ahol akkor a sértett szülei tartózkodtak. A csengetésre a sértett apja nyitott ajtót, aki nem akarta beengedni a vádlottat, a vádlott azonban benyomta az ajtót, és a kezében levő vasdarabbal több esetben rácsapott R. S. karjára. A vádlott csak úgy tudott behatolni a lakásba, hogy az ajtót a sarkából kiemelte. R. S. a bántalmazás következtében 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett, s a törvényes határidőn belül könnyű testi sértés miatt feljelentést tett. Az ügyész a vád képviseletét átvette.

A tényállás alapján az első fokú bíróság azt állapította meg, hogy a vádlott elkövette a magánlaksértés bűntettét, és a könnyű testi sértés vétségét, de ezek vádja alól a vádlottat büntethetőséget kizáró okból felmentette, és kényszergyógykezelését rendelte el.

Tévesnek találta a megyei bíróság azt az álláspontot, hogy a vádlott megvalósította a magánlaksértést. Az első fokú bíróság ezt azért találta megállapíthatónak, mert bár a lakás tulajdonjoga részben a vádlottat illeti meg (ugyanis ez a vádlott és a sértett közös tulajdona), a lakás használata kérdésében azonban a bíróság a cselekmény elkövetése előtt jogerősen döntött, és a vádlottat a lakás elhagyására kötelezte. A magánlaksértés bűntette pedig nem a tulajdonhoz, hanem a lakás tényleges használatához fűződő érdekeket védi, ezért nem részesülhet büntetőjogi védelemben az a személy, akit a polgári bíróság a lakás elhagyására kötelezett. A vádlott ugyan nem saját akaratából költözött el a lakásból, hanem azért, mert munkaterápiás intézeti kezelésre beutalták, ő azonban a lakást ténylegesen használó személynek nem tekinthető.

A kifejtett álláspontot a megyei bíróság részben tévesnek találta. Az helytálló, hogy a magánlaksértés a lakás használatához fűződő érdekeket védi, s amennyiben a vádlott eltávozása akár saját akaratából, akár végrehajtás útján megtörtént volna, vagyis véglegesen elhagyta volna a volt közös lakást, úgy a lakásban maradó használóval szemben is megvalósult volna a magánlaksértés. A tényállásból kitűnően azonban a vádlott a vádbeli időben még a lakás tényleges használója is volt, nemcsak résztulajdonosa. A lakásból való eltávozása ugyanis nem végleges, hanem ideiglenes jelleggel és nem is saját akaratából történt, ugyanis beutalták a nagyfai intézetbe. A lakás kiürítésére még nem került sor, bár a bíróság pénzbírságot szabott ki. A vádlott a lakásból ki sem volt jelentkezve.