A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27340/2013/14. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. Bíró: Stettler Noémi

Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

13.K.27.340/2013/14.

A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság Győző és Lencs Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve (felperes címe) - Paróczainé Kovács Ildikó Rózsa kormánytisztviselő által képviselt Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (1117 Budapest, Budafoki út 60.) alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra, a felhívásban közölt módon 60.000,- (hatvanezer) forint kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az afgán állampolgárságú testvérek, ... és ... kérelmezők 2012. július 2-án tartózkodási engedély és tartózkodási engedély átvételére jogosító vízum kiadása iránti kérelmet nyújtottak be családi együttélés céljából. Családtagként a ...on menekültként elismert testvérüket, felperest jelölték meg.

A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Közép-dunántúli Regionális Igazgatósága 2012. október 15. napján meghozott 106-6-3992/23/2012-T. számú határozatával ..., 3993/21/2012-T. számú határozatával ... családegyesítés célú vízum és tartózkodási engedély kiadása iránti kérelmét elutasította.

Azonos tartalmú határozatában mindkét kérelmező tekintetében azt állapította meg, hogy a kérelmezők nem rendelkeznek érvényes úti okmánnyal. Döntését az okmányszakértői véleményben írtak alapján a Harmtv. 13. § (1) bekezdés a) pontjára, és 18. § (1) bekezdés a) pontjára alapította.

... és ... kérelmezők fellebbezést nyújtottak be az elsőfokú döntés ellen, melyben azt sérelmezték, hogy a hatóság hiányos és ellentmondó okmányszakértői véleményre alapította döntését, ezért az okmányszakértői vélemény kiegészítését kérték.

A fellebbezés folytán eljárt alperes másodfokú eljárásában újabb okmányszakértői véleményt szerzett be, amely szakvéleményben az került megállapításra, hogy az úti okmány hitelessége és szabálytalansága nem dönthető el egyértelműen. Az alperes mérlegelési jogkörében a szakvélemény tartalmát a kérelmezők javára értékelte, és azt állapította meg, hogy a kérelmezők érvényes úti okmányokkal rendelkeznek.

Ezt követően az alperes a kérelem további törvényben írt feltételeinek fennállását vizsgálta, és ennek keretében 2013. február 26-án felhívta a kérelmezőt, hogy hitelt érdemlő módon igazolja, az egészségi állapota miatt önmagáról gondoskodni képtelen. A kérelmezők a felhívás folytán afganisztáni kórházban kiállított orvosi iratokat csatoltak.

Az alperes a kérelmezők által becsatolt orvosi iratok alapján hozta meg döntését, és 2013. május 16-án kelt, 106-T-21819/22/2012. számú határozatával ... ügyében, 106-T-21958/21/2012. számú határozatával pedig ... ügyében az elsőfokú határozatot - az indokolás megváltoztatásával - helybenhagyta.

A kérelmet az elsőfokú döntésben írt indoktól eltérő okból utasította el, határozatában megállapította, hogy a kérelmezők tekintetében a Harm. törvény 19. § (4) bekezdés b) pontjában írt feltételek nem álltak fenn, mert a családegyesítés célja nem igazolt, a csatolt orvosi iratokból nem derül ki, hogy a kérelmezők betegségük miatt személyes gondoskodást igényelnek és önmagukról gondoskodni nem képesek.

Az alperesi határozattal szemben a felperes - mint családegyesítő fél - nyújtott be keresetet, a határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte.

A Ket. 50. §-ára hivatkozással sérelmezte, hogy az alperes nem tett eleget tényállás-tisztázási kötelezettségének. Álláspontja szerint az öngondoskodási képesség fennállása orvosi szakkérdés, ennek eldöntése csak orvos szakértő bevonásával lehetséges. Véleménye szerint a kérelmező által csatolt egészségügyi dokumentációkon túl más bizonyíték nem volt csatolható a kérelmezők részéről, és csak szakértői bizonyítás lefolytatása után lett volna elbírálható a kérelem.

Sérelmezte, hogy az alperes határozat indokolási kötelezettségének nem tett eleget, ugyanis míg az elsőfokú hatóság elfogadta a csatolt orvosi iratok alapján a családegyesítés célját, addig a másodfokú hatóság nem indokolta, hogy ehhez képest miért nem tekinti igazoltnak az egészségügyi állapot

alapján az öngondoskodás hiányának fennállását. Álláspontja szerint az öngondoskodás, illetve az önellátás fogalma között különbséget kell tenni, az öngondoskodás fogalma tágabb kategória, és figyelembe kell venni, hogy kiskorú személy esetében a kérelmezők pszichés állapota és testi tünetei, betegsége miatt szülői segítség nélkül nem képesek önmagukról gondoskodni. Tehát a fiatalkorú kérelmezők egyrészt az életkoruk miatt (a kérelem benyújtásakor 16. illetve 17. évesek voltak), másrészt pedig egészségi állapotuk miatt nem képesek önmagukról gondoskodni. Előadta, hogy a kérelmezők édesapját megölték, édesanyjuk eltűnt, tehát ...ban nagykorú személy segítsége, támogatása nélkül élnek, és ...on élő nagykorú testvérükhöz kívánnak együttélés céljából jönni. Kérte annak figyelembevételét is, hogy a Gyermekjogi Egyezmény értelmében a gyermekek jogait mindenekelőtt szem előtt kell tartani, illetve álláspontja alátámasztására csatolta az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának azon nyilatkozatát, amely azt tartalmazza, hogy a kérelmezők egészségügyi problémájuk miatt képtelenek magukról gondoskodni, illetve nincs olyan nagykorú felügyeletet gyakorló személy, aki róluk gondoskodni tudna ...ban.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Arra hivatkozott, hogy az alperes részéről a tényállás feltárása maradéktalanul megtörtént, a hatóság részletes és konkrét iratcsatolásra hívta fel a kérelmezőket, pontosan megjelölve, hogy mit kell igazolnia, és mely bizonyítékokkal, okiratokkal tehet ennek eleget. Azonban a felhívást követően csatolt iratok nem igazolják a kérelmezők öngondoskodásra képtelen állapotát. Utalt arra, hogy kérelemre indult eljárásban a kérelmező érdeke annak bizonyítása, hogy megfelel a jogszabályi követelményeknek.

A perben vitatott volt a felperes kereshetőségi joga is.

Ennek kapcsán a felperes arra hivatkozott, hogy családegyesítőként az ügy a jogát, illetve jogos érdekét érinti, így kereshetőségi joga fennáll. Az alperes álláspontja szerint a közigazgatási eljárásban ügyfél a vízumkérelmet benyújtó ... és ... volt, a felperes csupán, mint közeli hozzátartozó képviselőként vett részt a közigazgatási eljárásban.

Miután a felperes mindkét alperesi határozat ellen keresetet nyújtott be, a bíróság a pereket egyesítette [Pp. 149.§ (2) bekezdés].

A bíróság felhívására ... és ... a perbe nem kívántak beavatkozni.

A kereset alaptalan az alábbiak szerint.

A bíróságnak elsődlegesen a felperes kereshetőségi joga kérdésében kellett dönteni.

A Pp. 327. § (1) bekezdés kimondja, hogy közigazgatási per indítására jogosult az ügyfél, és a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője.