A Kúria Kfv.37968/2014/6. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (IDEGENRENDÉSZETI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. [2007. évi II. törvény (Harm. tv.) 19. §] Bírók: Kovács Ákos, Kovács András, Króneisz Gábor

A határozat elvi tartalma:

A Harmtv. 19. § (4) bekezdés b) pontjának alkalmazása során a kérelmezőnek legalább valószínűsítenie kell, hogy egészségi állapota miatt képtelen önmagáról gondoskodni. Ennek hiányában a hatóság tényállás tisztázási kötelezettségének elmulasztására alappal nem hivatkozhat. EU jog hivatkozhatósága felülvizsgálati eljárásban.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.III.37.968/2014/6.szám

A Kúria a Győző és Lencs Ügyvédi Iroda által képviselt (...) felperesnek a (...) főigazgató által képviselt Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal alperes ellen idegenrendészeti ügyben közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság2014. április 30. napján kelt 13.K.27.340/2013/14. számon hozott ítélete ellen a felperes részéről 15. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő

ítéletet

A Kúria a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 13.K.27.340/2013/14. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A Kúria kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A Magyarországon menekültként elismert felperes afgán állampolgárságú, kiskorú testvérei, K. A. S. és K. A.S. (a továbbiakban: kérelmezők) 2012. július 2-án családi együttélés biztosítása célú tartózkodási engedély és a tartózkodási engedély átvételére jogosító vízum kiadása iránti kérelmet nyújtottak be. Az azonos tartalmú kérelmeket az elsőfokú hatóság azzal utasította el, hogy a kérelmezők nem rendelkeznek érvényes úti okmánnyal. A fellebbezés folytán eljárt alperes másodfokú határozataiban az elsőfokú határozatokat - eltérő indokolás mellett - helybenhagyta. Újabb okmányszakértői vizsgálatot követően elfogadta, hogy a kérelmezők érvényes úti okmánnyal rendelkeznek, ugyanakkor megállapította, hogy a kérelmezők által hiánypótlás keretében csatolt orvosi iratokból nem derül ki, hogy betegségük miatt személyes gondoskodást igényelnének és önmagukról képtelenek lennének gondoskodni. Erre figyelemmel az alperes az elutasítás jogalapját a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (Harmtv.) 19. § (4) bekezdés b) pontjában jelölte meg.

A másodfokú határozatokkal szemben a felperes, mint családegyesítő fél terjesztett elő keresetet, elsősorban arra hivatkozással, hogy miután az öngondoskodási képesség fennállása orvosi szakkérdés, e tárgyban csak szakértő bevonásával dönthetett volna a hatóság. A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság - a felperes kereshetőségi jogát elismerve - a keresetet elutasította. Rámutatott, hogy a Harmtv. 19. § (4) bekezdés b)pontja alapján a családegyesítésre csak akkor kerülhet sor, ha az ok-okozati összefüggés az egészségi állapot és az öngondoskodásra való képtelenség között áll fenn. Különbséget kell tehát tenni az egészségi állapotuk, illetve az életkoruk miatt önmagukról gondoskodni képtelen személyek között, mert a jogalkotó csak az előbbi esetben tette lehetővé a családi együttélés biztosítása céljából a tartózkodási engedély megadását. Rámutatott, hogy az öngondoskodásra való képtelenség olyan egészségi állapotot feltételez, amely miatt a kérelmező a mindennapi életvitelhez szükséges tevékenységek végzésére önállóan nem képes, tehát más személy közreműködésére, irányítására, felügyeletére szorul. Álláspontja az volt, hogy az öngondoskodásra való képesség tárgyában a hatóság nem csak szakértő igénybevételével dönthet, a hatóság mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy ezen kérdés eldöntéséhez egy adott ügyben különös szakértelem szükséges-e. Indokolása szerint a csatolt orvosi iratok alapján különösebb szakértelem nélkül is megállapítható volt, hogy a kérelmezők nincsenek olyan súlyos egészségi állapotban, ami miatt önmagukról képtelenek lennének gondoskodni.

Az eljárt bíróság nem találta alaposnak a felperes tájékoztatási kötelezettség megsértésére, illetőleg a határozatok indokolásának hiányosságára vonatkozó kereseti kérelmét sem. Megállapította, hogy az alperes hiánypótlási felhívása a törvényi rendelkezés beidézésével egyértelmű iránymutatást adott arról, hogy a kérelmezőknek mit kell igazolniuk, és azt is megjelölte, hogy mely iratokkal lehet a jogszabályi feltételek fennállását alátámasztani. Rámutatott továbbá, hogy az alperes indokolási kötelezettségének teljes körűen eleget tett, az elsőfokú hatóság ezzel szemben határozatában nem rögzítette, hogy mely orvosi iratok alapján fogadta el igazoltnak a családegyesítés célját.