A Fővárosi Törvényszék Bf.13263/2013/8. számú határozata sikkasztás bűntette tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 368. §, 1978. évi IV. törvény (Btk.) 33. §, 66. §, 79. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 78. §, 348. §, 361. §, 371. §, 372. §] Bírók: Szebeni László, Szelényiné dr. Roszik Erzsébet, Zsámberger Csaba

Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

32.Bf.13.263/2013/8.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2014. évi május hó 19. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t .

A sikkasztás bűntette miatt vádlott neve ellen indult büntetőügyben a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 2013. évi szeptember hó 6. napján kelt 2.B.II.1176/2012/20. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlottat a kártérítésként megítélt összeg után kötelezi a 2009. évi január hó 2. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes kamatok megfizetésére is.

Az illetékfizetési kötelezettségnél az "egyetemlegesen" szót mellőzi.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság vádlott neve vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 372. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő sikkasztás bűntettében.

Ezért őt 180 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, a pénzbüntetés egy napi tételének összegét 3000 Ft-ban állapította meg.

Rendelkezett a kerületi bíróság a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén történő átváltoztatásáról, az előterjesztett polgári jogi igényről, az azzal kapcsolatos illetékfizetési kötelezettségről is.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott felmentésért jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Főügyészség .... számú átiratában a fellebbezést alaptalannak tartotta.

A főügyészségi álláspont szerint a kerületi bíróság az ítéleti tényállást felderítette, az megalapozott, indokolási kötelezettségének eleget tett, okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére is, helyesen alkalmazta az időközben hatályba lépett új büntetőtörvényt is.

A cselekményt a kerületi bíróság helyesen minősítette és a büntetéskiszabási körülményeket is kellő súllyal értékelte a vádlott vonatkozásában, így a büntetés enyhítése nem indokolt.

Ezért az elsőfokú ítéletet helybenhagyását indítványozta.

vádlott neve vádlott fellebbezését írásban indokolta. Kifejtette, hogy téves a vádirat és ítéleti azon megállapítás, mivel a kazánok eladásakor ő már végelszámolóként járt el, és mindenben a jogszabályok szerint járt el.

Hivatkozott arra is, hogy a szállító a végelszámolás után nem jelentette be tulajdonjogi igényét, a kazánok tulajdonjoga a szállítási szerződés megkötésének pillanatában átszállt a vevő Kft-re, mivel a szállító cégnév1 nem tartotta fenn tulajdonjogát a Ptk. 368. § feltételeinek megfelelően. Ezt az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, ítélete azt tartalmilag sem említi. Téves az az ítéleti megállapítás, hogy a tulajdonjog fenntartás a számlán lévő hivatkozással létrejött. A kazánokkal kapcsolatos áru adásvételéről kötött szerződés nem írásban köttetett, annak tartalma ismeretlen. Az Áfa törvényre utalva szintén vitatta a tulajdonjog fenntartás megállapíthatóságát a számla tartalma alapján.

A fizetési megállapodás sem tartalmazta a tulajdonjog fenntartását, a szállító azt nem írta alá, a kazánokról nincs benne szó, és a keltezése 5 évvel korábbi, mint a kazánok szállítása.

Az elsőfokú bíróság nem vizsgálta a szerződés semmisségét sem.

Valótlan az a megállapítás is, hogy ő, a vádlott eladta a kazánokat és azt beismerte, azokat a cége értékesítette. Hivatkozott a Ptk. adásvételről szóló rendelkezésére, és arra a Ptk. szabályra, hogy a természetes személy képviselő cselekménye útján a jogi személy válik jogosítottá, illetve kötelezetté. Az adóhatósági ellenőrzés is mindent rendben talált a kazánok értékesítésével kapcsolatosan.

Az eladás nem a vádlott személyes cselekménye volt, így a kerületi bíróság tévesen tekintette a vádlottat eladónak és téves következtetést levonva hozott téves döntést.

Álláspontja szerint a két kft. között tulajdonjogi vita áll fenn, melynek eldöntése a polgári bíróság hatáskörébe tartozik. Amennyiben a másodfokú bíróság polgári jogi döntést kíván hozni, az Európai Közösségek Bírósága előtti eljárás kezdeményezését indítványozta.

A másodfokú nyilvános ülésen a vádlott a bejelentett fellebbezést fenntartotta, azt írásbeli beadványában írtak szerint indokolta.

Azt kiegészítette azzal is, hogy a Budapest Környéki Törvényszékre nyújtott be keresetet, annak befejezéséig az eljárás felfüggesztését, az eljárás megszüntetését, illetve felmentését kérte, utalva azzal is, hogy tévedés miatt a szándékos sikkasztás nem állapítható meg.

A bejelentett fellebbezés nem alapos.

A másodfokú bíróság a fellebbezést a Be. 361. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta el és a Be. 348. § (1) bekezdésére figyelemmel az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző eljárást teljes terjedelmében felülvizsgálta. Ennek eredményeképpen megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárása során a büntetőeljárási szabályokat betartva járt el.