BH 1991.2.51 Többszörös visszaesés esetén az ítélet rendelkező részében szükségtelen utalni arra, hogy az elkövető különös visszaeső is [Btk. 137. § 13. és 14. pont, Be. 220. §, 14. számú Irányelv].

Az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérletében állapította meg, ezért őt - mint többszörös és különös visszaesőt - 4 év 6 hónapi fegyházbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a vádlott kényszergyógyítását is.

A megállapított tényállás szerint a vagyon elleni és erőszakos bűncselekmények miatt sorozatosan szabadságvesztésre ítélt vádlott a vádbeli napon az utcán vitába bocsátkozott a sértettel és annak hozzátartozóival A sértett a testvérének kölcsönzött pénzt követelte vissza a vádlottól Amikor a sértett a ház kapuján belépett, hogy ott egy ismerősét felkeresse, a vádlott utána ment, és hátulról a nyak bal oldalán egy csavarhúzóval megszúrta. A sértett a bántalmazás következtében az életfontosságú verőértől 1 cm távolságra szenvedett el szúrt sérülést. Amennyiben a szúrás 1 cm-rel arrébb éri a sértett nyakát, életét veszélyeztető sérülés jöhetett volna létre. A gyógytartam 3 hétre tehető.

A védelmi fellebbezések nem alaposak.

A helyes tényállás alapján okszerű a vádlott bűnösségére vont következtetés, és a cselekmény minősítése is törvényes.

Ami pedig a büntetés kiszabásának a kérdését illeti, az elsőfokú bíróság hibátlanul tárta fel az e körben értékelt enyhítő és súlyosító körülményeket, és súlyuknak megfelelően is értékelte azokat.