908/B/2001. AB határozat
a közúti közlekedési előéleti pontrendszerről szóló 2000. évi CXXVIII. törvény 2. számú melléklete 15. kódszám alatti pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a közúti közlekedési előéleti pontrendszerről szóló 2000. évi CXXVIII. törvény 2. számú melléklete 15. kódszám alatti pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó a közúti közlekedési előéleti pontrendszerről szóló 2000. évi CXXVIII. törvény (a továbbiakban: Tv.) 2. számú melléklete 15. kódszám alatti pontjának "visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítését vagy bármely olyan megsemmisítését" kezdeményezte, "amely az ellentmondást, illetve a pontatlanságot feloldja". Véleménye szerint a melléklet hivatkozott pontja a Tv. 1. § (1) bekezdés b) pontjával ellentétes rendelkezést tartalmaz, ami sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését. Továbbá az Alkotmány 7. § (1) bekezdésébe is ütközik, mert "a törvény belső ellentmondása sérti a belső jog összhangjának alkotmányos védelmét, jogbizonytalanságot okozhat". Míg az 1. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a törvényt - egyebek mellett - a járművezetéstől eltiltás, illetőleg a vezetői engedély visszavonásának hatálya alatt álló személy által - a vezetői engedéllyel vezethető járművekkel elkövetett - a közúti közlekedés biztonságát fokozottan veszélyeztető szabálysértés esetén kell alkalmazni, addig a 2. számú melléklet 15. kódszám alatti pontja a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése szabálysértését is (amennyiben a jogsértés más helyen meghatározott körbe nem sorolható) a pontrendszer hatálya alá tartozó szabálysértések között említi.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját."
2. A Tv. vizsgált rendelkezései:
"1. § (1) E törvény rendelkezéseit a Magyar Köztársaság területén
a) magyar hatóság által kiállított járművezetésre jogosító okmánnyal (a továbbiakban: vezetői engedéllyel) rendelkező, illetve
b) járművezetéstől eltiltás, illetőleg a vezetői engedély visszavonásának hatálya alatt álló személy által - a vezetői engedéllyel vezethető járművekkel elkövetett - a közúti közlekedéssel összefüggő bűncselekmény és a közúti közlekedés biztonságát fokozottan veszélyeztető szabálysértés esetén (a továbbiakban együtt: szabályszegés) kell alkalmazni."
"2. számú melléklet a 2000. évi CXXVIII. törvényhez:
A pontrendszer hatálya alá tartozó egyes szabálysértések:
15. Közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése, amennyiben a jogsértés más helyen meghatározott körbe nem sorolható [Korm. rendelet 54. § (1)]"
3. Az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendeletnek az indítvány által érintett rendelkezései:
"Közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése
54. § (1) Aki a közúti közlekedés szabályait - a 42-52. §-ban meghatározott eseteken kívül - megszegi, harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt a rendőrség, közúti határátkelőhelyen a határőrség, továbbá a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet 40-41. §-ának, illetőleg a táblával jelzett behajtási tilalom vagy korlátozás megszegése esetén a közterület-felügyelő, 48. § (4) bekezdése megszegése esetén a rendőrség és a közlekedési hatóság helyszíni bírságot szabhat ki."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság már több határozatában foglalkozott az azonos szintű jogszabályok ellentétes tartalmú rendelkezéseinek alkotmányos vonatkozásaival. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság - az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére tekintettel - állandó gyakorlatot alakított ki. Eszerint "meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások ellentétes - vagy az értelmezéstől függően ellentétes - törvényi rendezése önmagában nem jelent alkotmányellenességet. Az ilyen rendezés alkotmányellenessé csak akkor válik, ha az egyben az Alkotmány valamely rendelkezésének a sérelmével is együtt jár... Két (vagy több) törvényi rendelkezés esetleges kollíziója folytán előálló értelmezési nehézség azonban magában véve még nem elegendő feltétele az alkotmányellenesség megállapításának... A jogállamiság elvéből nem következik, hogy az azonos szintű jogszabályok közötti normakollízió kizárt. Törvényi rendelkezések összeütközése miatt az alkotmányellenesség pusztán az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján tehát nem állapítható meg akkor sem, ha ez a kollízió nem kívánatos és a törvényhozónak ennek elkerülésére kell törekednie." [35/1991. (VI. 20.) AB határozat, ABH 1991. 153., 154.] "Az ugyanazon törvényen belüli ellentétes szabályozás - különösen ha az a címzettek, az érintettek, a kötelezettek eltérő körére vonatkozik - már olyan fokú jogbizonytalanságot jelent, amely alkotmányellenes. Az anyagi alkotmánysértés, az alapjogi jogsértés itt ugyanis önmagában annak következtében megállapítható, hogy az az érintett állampolgároknál olyan fokú jogbizonytalanságot eredményezhet, amely kötelezettségeik teljesítését kiszámíthatatlanná, félreérthetővé és bizonytalanná teszi." [21/1993. (IV. 2.) AB határozat, ABH 1993. 172., 180.]
A jogszabályok értelmezése, így az esetlegesen egymással ütköző szabályokat hordozó jogszabályok tartalmának pontos feltárása a jogalkalmazó feladata. A tényleges ellentmondás kiküszöbölése pedig végső soron jogalkotási tevékenységet igényel [35/1991. (VI. 20.) AB határozat, ABH 1991. 153., 154.]. Az adott esetben azonban megállapítható, hogy a két rendelkezés nem ütközik egymással. A jogalkotó szabadságában áll ugyanis annak meghatározása, hogy - az Alkotmány keretei között - mely cselekményeket ítéli a közúti közlekedés biztonságára fokozottan veszélyesnek. Így a jogalkotó mérlegelési joga annak eldöntése is, hogy a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése (amennyiben a jogsértés más helyen meghatározott körbe nem sorolható) a közúti közlekedés biztonságát fokozottan veszélyezteti-e vagy sem.
Ennek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy jelen esetben a sérelmesnek tartott törvényi szabályozás nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság elvét.
2. A indítványozó véleménye szerint a kifogásolt szabályozás az Alkotmány 7. § (1) bekezdésébe is ütközik, mert - állítása szerint - e rendelkezés a belső jog összhangjára utal.
Az Alkotmány 7. § (1) bekezdése a nemzetközi jog és a belső jog összhangjának követelményét mondja ki. Az Alkotmány által használt "összhang" kifejezés egyértelműen a belső jog és a nemzetközi jog viszonyára utal, nem pedig a magyar jog belső ellentmondás-mentességét jelenti. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványban támadott jogszabály és az Alkotmány 7. § (1) bekezdése között nincsen alkotmányjogilag értékelhető összefüggés, ezért az indítványt ebben a vonatkozásban is elutasította.
Az Alkotmánybíróság a fentiekben kifejtettekre tekintettel a jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2002. március 26.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
az aláírásban akadályozott
dr. Harmathy Attila
alkotmánybíró helyett
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s, k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró