BH+ 2012.2.91 Fizetési könnyítés kérelem esetén a pótlékfizetés határidejének meghatározása [2003. évi XCII. tv. 133. §, 134. §, 143. §]

A felperesek egymás között egyenlő arányban 2008-ban vásároltak egy ingatlant, mellyel kapcsolatban az elsőfokú adóhatóság fizetési meghagyásával egyenként 779 810 Ft illetékelőleget szabott ki. A felperesek 2008. október 18-án fizetési könnyítés iránti kérelmet terjesztettek elő. Az adóhatóság 2009. szeptember 28-án kelt elsőfokú határozatával a kérelemnek részben helyt adott, az adómérséklés iránti kérelmet elutasította, de a 774 810 Ft illetéktartozásra 36 havi részfizetést engedélyezett azzal, hogy a részletfizetés a határozat keltének napjától pótlékmentes.

Az alperes három külön határozatával a felperes fellebbezését elutasította. A felperesek a pótlékkal kapcsolatos döntést is sérelmezték a kérelem benyújtása és az elsőfokú határozat között eltelt jelentős időtartamra figyelemmel, de ezt az alperes nem tartott elfogadhatónak. Álláspontja szerint kivételes méltánylást érdemlő körülmény nem indokolta a pótlékmentességet.

A felperesek keresetükben az alperesi határozatoknak a késedelmi pótlékkal kapcsolatos döntését sérelmezték figyelemmel az egyéves ügyintézési időre. Ez a késedelmi pótlékfizetési kötelezettség jelentős terhet ró rájuk, és ennek indoka nem állna fenn a határozat megfelelő határidőben történő meghozatala esetén.

Az alperes álláspontja szerint a pótlék tárgyában nem született határozat, ezt a felperesek önálló keresettel nem támadhatták.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével mindhárom alperesi határozatot - az elsőfokú határozatokra is kiterjedően - a pótlékmentesség kezdő időpontját érintően megváltoztatta akként, hogy a pótlékmentesség kezdő időpontja 2009. február első napja. Ítéletének indokolásában a bíróság kifejtette, hogy a késedelmi pótlék megállapítása az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 134. § (1) bekezdésére figyelemmel keresettel támadható. Az elsőfokú határozat a késedelmi pótlékra vonatkozóan döntést tartalmazott, hiszen - bár közvetetten - a fizetési könnyítést a határozat keltének időpontjától tekintette pótlékmentesnek. Így az eredeti esedékességtől (2008. október 18.) az elsőfokú határozat meghozataláig pótlékfizetési kötelezettséget állapított meg.

A kérelem és az elsőfokú határozat meghozatala között közel egy év telt el, amely egyértelműen az adóhatóság késedelmes ügyintézésére vezethető vissza. Az ésszerűségnek is megfelelő jogszabályszerű határidőn belül hozott döntésre vonatkozó jogos elvárásra figyelemmel az elsőfokú bíróság a késedelmi pótlékfizetési kötelezettség vonatkozásában az alperes határozatait megváltoztatta kimondva, hogy a késedelmi pótlékfizetési kötelezettség 2009. január 31-éig áll fenn, 2009. február 1-jétől a tartozás pótlékmentes.

Az alperes nem hivatkozhatott alappal arra, hogy méltányosan járt el a részletfizetés engedélyezése kapcsán, ezt a körülményt gyengíti a hatóság részéről okozott késedelem, amely elfogadhatatlan.

Az Art. 143. §-ára figyelemmel a fizetési könnyítés engedélyezése tárgyában hozott határozat ellen kizárt a bírósági jogorvoslat lehetősége. A pótléktartozás nem tartozik e körbe, azt a bíróság megváltoztathatja. A jelentős időmúlásra tekintettel nem volt szükség a megélhetés veszélyeztetettségének vizsgálatára [Art. 133. § (5) bekezdés].

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperesek keresetének elutasítását, vagy az elsőfokú bíróság új eljárásra kötelezését, mivel az megsértette az Art. 133. § (5), (6) bekezdéseit, 134. § (1) bekezdését, 143. § (1) bekezdését 165. § (1) bekezdését és a Pp. 339. § (2) bekezdés g) pontját. A fizetési könnyítés engedélyezése tárgyában hozott döntéssel szemben a jogalkotó kizárta a bírói utat. A Pest Megyei Bíróság a határozatot nem változtathatta volna meg. A felpereseknek eredetileg nem volt késedelmi pótlék mérséklésére irányuló kérelmük, így arra kereseti kérelmet sem terjeszthettek volna elő. A késedelmi pótlék felszámítása nem adóhatósági döntés következménye, hanem arra ipso iure alapon került sor. A pótléktartozás előírására csak a tárgyévet követő évben kerül sor, így a felpereseknek nem volt nyilvántartott adótartozása.

A felperesek a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozták azzal, hogy az adóhatóság mind a részletfizetési kérelemről, mind a pótlékról döntött, a felperesek keresetükben csak a késedelmi pótlékot vitatták, ami nem azonos a fizetési könnyítésre vonatkozó döntéssel, így az peresíthető. Az adóhatóság késedelmes ügyintézése következtében keletkezett a felperesek pótléktartozása.