A Budapest Környéki Törvényszék K.26496/2010/5. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 339. §, 340. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 133. §, 134. §, 143. §] Bíró: Laudon Beáta

A PEST MEGYEI BÍRÓSÁG

1.K.26.496/2010/5. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Pest Megyei Bíróság Mohainé dr. Berényi Katalin ügyvéd (1013 Budapest, Attila u. 59/b. I/1.) által képviselt ....I.r., .....II.r. és ....III.r. (valamennyien: ....) felpereseknek, dr. Darabos Pál jogtanácsos által képviselt APEH Központi Hivatal Hatósági Főosztály (1054 Budapest, Széchenyi u.2.) alperes ellen,

késedelmi pótléktartozás tárgyában hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

ÍTÉLETET

A megyei bíróság az I.r. felperessel szemben hozott 2010. január 11. napján kelt 5227964641 iktatószámú határozatot az elsőfokú 2009. szeptember 28. napján kelt 9184691994 iktatószámú határozatra kiterjedően, a II.r. felperes vonatkozásában hozott azonos napon kelt 5227964663 iktatószámú határozatot az elsőfokú ugyancsak azonos napon kelt 9184685746 iktatószámú határozatra kiterjedően, míg a III.r. felperessel szemben hozott 5227964696 iktatószámú határozatot az elsőfokú 9184687366 iktatószámú határozatra is kiterjedően a pótlékmentesség kezdő időpontját érintően megváltoztatja akként, hogy a pótlékmentesség kezdő időpontja 2009. február 1.

Az eljárás illetékét az állam viseli.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek - mint egyetemleges jogosultaknak - 15 napon belül 27.000,- (azaz Huszonhétezer) forint + áfa perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A megyei bíróság a felperesek keresete, az alperesi ellenkérelem, és iratok tartalma alapján az alábbi tényállást állapította meg:

2008-ban vásárolta meg a felperesi család egymás között egyenlő arányban a ... szám alatti 188 m2-es, 5 szobás családi házas 39.900.000,-Ft forgalmi értékű ingatlant.

A felperesek terhére az elsőfokú hatóság 2008. szeptember 23-án kelt, október 2. napjával kézbesített fizetési meghagyásával egyenként 779.810,-Ft illetékelőleget szabott ki. A fizetési meghagyást követően 2008. október 18-án terjesztettek elő felperesek önállóan fizetési könnyítés iránti kérelmet. Mindhármójuk vonatkozásában 2009. szeptember 28-án kelt az elsőfokú határozat, amelyben az illetéktartozás mérséklése, illetve elengedése, valamint a fennmaradó illetéktartozás részletben történő megfizetésének engedélyezése iránti kérelemnek a hatóság részben adott helyt, az adómérséklés iránti kérelmet elutasította, de a 774.810,-Ft illetéktartozásra 36 havi részletfizetést engedélyezett azzal, hogy a részletfizetés a határozat keltének napjától pótlékmentes.

A másodfokú hatóság a fellebbezést megalapozatlannak minősítve az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A másodfokú határozat indokolásában utal arra, hogy az adósok tulajdonában álló vagyontárgyak alapján kizárható, hogy a megélhetést veszélyeztetné az elengedni kért illetéktartozás megfizetése. A határozat indokolásából kitűnik, a fellebbezésnek azon hivatkozását, mely szerint a pótlékkal kapcsolatos döntést sérelmezik a felperesek, tekintettel a kérelem benyújtása és az elsőfokú határozat között eltelt jelentős időtartamra figyelemmel, nem tartotta elfogadhatónak a hatóság, utalt arra, hogy már eleve kivételes méltányos módon járt el, amikor méltányolható lakásigényt meghaladó ingatlan tulajdon megszerzésével kapcsolatban pótlékmentes részletfizetést engedélyezett. Olyan különleges méltánylást érdemlő körülmény, ami egyébként pótlékmentességet indokolt volna az adott időszakra vonatkozóan is, erre vonatkozó okot nem talált.

Felperesek kereseti kérelmükben az alperesi határozatnak a késedelmi pótlékkal kapcsolatos döntését sérelmezték. Álláspontjuk szerint a 2009. szeptember 28-án kelt elsőfokú határozat közel 1 évre született a 2008. október 18-án előterjesztett kérelmükhöz képest. Úgy gondolják, hogy a két időpont között felszámított és összegszerűségében még csak meg sem határozott késedelmi pótlék fizetési kötelezettség jelentős terhet ró rájuk és ennek indoka nem áll fenn, hiszen a határozat késedelmes meghozatala eredményezte a fizetési kötelezettségüket ebben a vonatkozásban.

A kereset tárgyaként kizárólag a késedelmi pótlék tárgyában hozott döntést tették, éspedig a kérelemtől az elsőfokú határozat megszületéséig terjedő időre vonatkozóan. Ez a késedelem felperesek terhére nem róható, önállóan határozatot a késedelmi pótlékról nem kaptak, csupán tájékoztatót a folyószámla kivonathoz. Hogy ténylegesen összegszerűségében mit jelent a terhükre megállapított pótlék, erre nézve semmiféle információt nem kaptak.

Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a pótlék tárgyában nem született határozat, a pótlék ugyanis járulékos fizetési kötelezettség, a felperesek ellene önállóan kereseti kérelmet nem is nyújthatnak be. Az ügy érdemi részét a felperesek nem is támadták, ugyanakkor a részletfizetést nem is támadhatják és a halasztás kérdésében hozott döntést sem. A pótlékelőírásra kerül, a pótlék tárgyában nem születik határozat, az esedékes késedelmi pótlék előírásra kerül. A 2009-ben eltelt időre nézve várható, hogy tájékoztatást fognak kapni felperesek arra nézve, hogy a késedelmi pótlék mértéke hogyan alakult. Ennek összegszerűségét megjelölni a tárgyaláson nem tudta. Miután a részletfizetési kedvezménynél külön utalás van arra, hogy a felperesek ennek késedelmi pótlék fizetési kötelezettség nélkül tehetnek eleget, benne van a határozatban a kérelem előterjesztése és az elsőfokú határozatig terjedő időre vonatkozóan a pótlékfizetési kötelezettség. Egyébként alperes előadta, hogy nem volt egyértelmű számára a felperesi kereset, hogy támadja-e az adómérséklés tárgyában hozott határozatot is. Miután a felperes keresetét pontosította, az ügy számára leegyszerűsödött, a késedelmi pótlék tárgyában a felperesnek nincs lehetősége az önálló jogorvoslatra.

Az alperes érdemi ellenkérelmére a felperesek akként reflektáltak, hogy a késedelmi pótlék nem tartozik a fizetési könnyítésre vonatkozó szabályok közé, késedelmi pótlék felszámításáról az adózás rendjéről szóló jogszabályok tartalmaznak előírásokat és azt is, hogy a döntéseit a hatóságnak milyen határidőn belül kell meghozni ahhoz, hogy jogszerű legyen.

Felperesek állították, hogy a hatóság döntött a késedelmi pótlék felszámításának módját illetően. Nem osztják felperesek azt az alperesi álláspontot, hogy jogorvoslati lehetőséget a jogi szabályozás nem biztosítana, hiszen ezzel érdekeltté tenné a hatóságot a jogalkotó arra, hogy minél későbbi döntéssel minél nagyobb összegű fizetési kötelezettséget írjon elő az állampolgárok terhére.

Összefoglalva kérték kereseti kérelmüknek helytadni, annak megállapításával, hogy azon döntés, mely szerint a határozat meghozataláig a kérelmezők késedelmi pótlék fizetésére kötelezettek, jogsértő. Kérték a döntés megváltoztatásával az előírt késedelmi pótlék teljes egészének törlését.