A Fővárosi Ítélőtábla Bf.158/2020/10. számú határozata terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 18. §, 20. §, 38. §, 82. §, 86. §, 92. §, 160. §, 164. §, 314. §, 316. §, 318. §, 324. §, 325. §, 338. §, 459. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 167. §, 185. §, 499. §, 500. §, 506. §, 508. §, 527. §, 590. §, 591. §, 592. §, 593. §] Bírók: Barabásné dr. Birinyi Andrea, Magócsi István, Raczky Katalin

Kapcsolódó határozatok:

Dunakeszi Járásbíróság B.302/2017/2., Fővárosi Törvényszék B.199/2020/10., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.158/2020/10.*, Kúria Bfv.545/2021/7. (BH 2022.1.5)

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

5.Bf.158/2020/10. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten a 2021. január 6. napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés bűntette miatt a vádlott ellen indított büntető ügyben a Fővárosi Törvényszék 2020. június 30. napján kihirdetett 26.B.199/2020/10. számú ítéletét annyiban változtatja meg, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

[1] A Főváros Törvényszék a 2020. június 30. napján kihirdetett 26.B.199/2020/10. számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés bűntettében [Btk. 314.§ (1) bekezdés a) pont, Btk. 316.§], ezért őt 1 év - börtönben végrehajtandó - szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, a vádlott által őrizetben töltött időnek a kiszabott büntetésbe történő beszámításáról.

Elrendelte a vádlottal szemben a Dunakeszi Járásbíróság 25.B.302/2017/2. számú, 2017. november 30. napján jogerős ítéletével kiszabott 1 év - végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztés végrehajtását, valamint kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 134.538 forint bűnügyi költség megfizetésére.

[2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést felmentés érdekében.

[3] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.554/2020/4. számú átiratában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartása mellett az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, megalapozott tényállást állapított meg, és indokolási kötelezettségét is megfelelően teljesítette. A tényállásból a vádlott bűnösségére vont következtetést okszerűnek, a bűncselekmény jogi minősítését pedig törvényesnek, a bírói gyakorlattal is összhangban állónak ítélte. Egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával abban a tekintetben, hogy a fenyegetés megtételével a bűncselekmény befejezetté vált, és az attól függetlenül tényállásszerű, hogy a vádlottnak ténylegesen volt-e lehetősége a fenyegetés beváltására. A cselekmény célzata pedig egyértelműen az volt, hogy a vádlott a megszüntetett nyomozás folytatására kényszerítse a rendőrséget, amelyhez a Btk. 314. § (4) bekezdés a) és f) pontja szerinti személy elleni erőszakos, közveszélyt okozó vagy fegyverrel kapcsolatos bűncselekmény elkövetését helyezte kilátásba.

A vádlottal szemben kiszabott és a Btk. 82.§ (2) bekezdés c) pontjának alkalmazásával meghatározott főbüntetést az enyhítő körülményekre figyelemmel törvényesnek ítélte, melynek enyhítésére törvényes lehetőséget nem látott.

Az elsőfokú ítélet pontosítását annyiban látta indokoltnak, hogy a vádlottal szemben alkalmazott közügyektől eltiltást mellékbüntetésként szükséges az ítélet rendelkező részében megjelölni, továbbá a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítását a Btk. 92. § (2) bekezdése alapján azzal indítványozta kiegészíteni, hogy egy napi előzetes fogvatartás egy nap szabadságvesztésnek felel meg, egyebekben pedig az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyást indítványozta.

[4] A vádlott másodfokú eljárásra meghatalmazott új védője a fellebbezés írásbeli indokolásában az elsőfokú bíróság ítélete ellen bejelentett, felmentést célzó fellebbezést fenntartotta, egyben a bűncselekmény téves jogi minősítését kifogásolva kifejtette, hogy a vádlott cselekménye, amennyiben bűncselekmény, helyesen a Btk. 338. § (1) bekezdése szerinti közveszéllyel fenyegetés vétségeként értékelendő.

Az elsőfokú bíróság ítéletében bemutatott bírói gyakorlat tekintetében kiemelte, hogy a döntések közös ismérve az, hogy a terrorcselekménnyel fenyegetés bűntettének megállapítására csak komoly és konkrét fenyegetés adhat alapot. A fenyegetés pedig olyan súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely a megfenyegetettben komoly félelmet kelt, és az elsőfokú ítélet hivatkozása szerint is vizsgálni szükséges ezt a körülményt.

Ennek ellenére az elsőfokú eljárásban nem merült fel olyan releváns információ, amelyből az a következtetés levonható lenne, hogy a megfenyegetett a fenyegetés hatására bármilyen - ilyen helyzetben indokolt - intézkedést tett volna, ellenkezőleg maga a Rendőrkapitányság1 a cselekményt közveszéllyel fenyegetésként értékelte és a nyomozást emiatt rendelte el.

Kiemelte a védő azt a körülményt is, hogy a vádlott bement a rendőrkapitányságra, még mielőtt ott bármilyen intézkedés történt volna a fenyegetés miatt, és itt egyértelművé vált az ittas állapota és az, hogy nem gondolta komolyan az általa mondottakat.

Vitatta a védő azt az elsőfokú ítéletben hivatkozott Btk. 314.§ (4) bekezdés a) és f) pontja szerinti eszközcselekmény relevanciáját, mert a fenyegetés nem személy ellen, hanem a rendőrség ellen irányult, akinek a sérelmére emberölés nem követhető el, továbbá a lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés megállapítására alapot adó fenyegetés a vádlott részéről nem hangzott el, a robbanóanyaggal vagy robbanószerrel visszaélést pedig a Btk. külön pönalizálja.

Álláspontja szerint a vádlotti fenyegetés valószínűtlenségét igazolja az is, hogy konkrét időpontot sem jelölt meg, és kijelentése nem értékelhető a Btk. 314. § (1) bekezdés a) pontja szerinti célzatként.

A fentieken túl a védő azon vélemények adott hangot, hogy a vádlott a terrorcselekménnyel fenyegetés bűntette vonatkozásában tévedésben volt, mert nem tudott arról, hogy amit tesz azzal e bűncselekmény törvényi tényállási elemeit meríti ki, de a magatartásának társadalomra veszélyességével kapcsolatban is tévedésben volt, ittas, indulatos, ingerült állapotában nem gondolta, hogy bármi törvénybe ütközőt tesz, hiszen amennyiben a bűncselekmény elkövetésének tudatában lett volna, nem megy be a kerületi rendőrkapitányságra.

Összefoglalóan a védő a vádlott felmentését indítványozta a terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés bűntettének vádja alól, bűnösség megállapítása esetén a cselekményének közveszéllyel fenyegetés vétségekénti minősítését és a büntetés lényeges enyhítését indítványozta.

[5] A vádlott írásbeli nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy az elmúlt másfél évben a magaviseletével kapcsolatban nem merült fel probléma, a bűnügyi felügyeletben meghatározott jelentkezési kötelezettségét teljesítette. A bűncselekményre vonatkozóan megismételte, hogy nem állt szándékában senkit megfenyegetni, megijeszteni, a robbantással való fenyegetést nem gondolta komolyan, csak a harag és elkeseredettség beszélt belőle.