BH 1998.11.533 Jogszabály tiltó rendelkezésének hiányában nincs akadálya annak, hogy gyógykezelésének befejezése után a beteg az orvost köszönete jeléül anyagi juttatásban részesítse. Számolnia kell azonban azzal, hogy a károkozótól vagy annak felelősségbiztosítójától megtérítésre nem tarthat igényt [Ptk. 339. § (1) bek., 346. § (1) bek., 355. § (4) bek., 1972. évi II. tv. 75. § (1) bek., 58/1991. (IV. 13.) Korm r. 1. § (3) bek.].

Az I. r. felperes 1992. március 14. napján, "idegen hibás" közúti balesetet szenvedett el. A felperesek keresetükben az ebből származó káruk megtérítése iránt támasztottak igényt az alperessel, mint a károkozó felelősségbiztosítójával szemben. A másodfokú bíróság - egyebek mellett - helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletének azt a rendelkezését, amellyel az orvosoknak adott hálapénz címén 50.000 forint megfizetésére is kötelezte az alperest. Rámutatott, hogy a felperesek az ingyenes egészségügyi szolgáltatások igénybevétele során, a társadalmi közfelfogásnak megfelelően jártak el, amikor az azokat nyújtó személyek tevékenységét anyagilag honorálták. Értékelte azt a körülményt is, hogy ezt a magyar jogrendszer is figyelembe veszi, amikor bizonyos foglalkozásúak ilyen jövedelmét adóköteles bevételnek tekinti. Ezért a sérülések súlyára, a kórházi kezelés időtartamára, valamint a társadalmi szokásokra figyelemmel a megítélt összeget sem alaptalannak, sem eltúlzottnak nem találta.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Ebben kizárólag a hálapénzben marasztaló rendelkezést támadta, és ezen 50.000 forint vonatkozásában kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását, és a kereset e részének elutasítását. Hangsúlyozta, hogy ez a döntés ellentétben áll a korábban kialakult egységes bírói gyakorlattal. Sérelmezte a károkozónak olyan összeg megfizetésére kötelezését, amelynek teljesítése és összegének meghatározása kizárólag a károsult önkéntes akaratelhatározásán múlik.

A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a peres felek hozzájárulása alapján a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése értelmében tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az alapos.

Az alperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést tartalmilag abban jelölte meg, hogy a korábban eljárt bíróságok az orvosoknak és ápolószemélyzetnek adott paraszolvenciát is a felpereseket ért kár fogalmi körébe vonták [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése].

A jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezése szerint az alperes a Ptk. 346. §-ának (1) bekezdésében foglalt utaló szabály folytán alkalmazandó Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése, valamint az 58/1991. (IV. 13.) Kormányrendelet 1. §-ának (3) bekezdése alapján köteles megtéríteni a felpereseknek az 1992. március 14. napján elszenvedett közúti balesetből származó kárát.

A Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában baállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges.