A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20809/2018/4. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. §, 2:43. §, 2:52. §, (1) bek., (2) bek., (3) bek., 5:23. §] Bírók: Hercsik Zita, Kepesné dr. Bekő Borbála, Kovács Éva

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.809/2018/4/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Gácsi Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: dr. Gácsi Gabriella ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe) II. rendű felpereseknek a Lázár Zsigmond Ügyvédi Iroda (címe ; ügyintéző: dr. Lázár Zsigmond ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyiségi jog megsértése miatt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2018. május 11. napján kelt 4.P.20.359/2017/20. számú ítélete ellen az I-II. rendű felperesek részéről 23. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja.

Kötelezi az I. és a II. rendű felpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemleges kötelezettséggel fizessenek meg az alperesnek 20.000 (Húszezer) forint + áfa másodfokú perköltséget, és a Magyar Államnak külön felhívásra 64.000 (Hatvannégyezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

A perben az I. rendű felperesi tulajdonban álló Budapest ... szám alatti első emeleti lakásban lakó felperesek a lakás ...-i beázásával kapcsolatban terjesztettek elő keresetet az alperesi cég tulajdonát képező, a lakásuk felett elhelyezkedő ingatlanban történt csőtörés miatt keletkezett beázás okán. A Ptk. 2:51. § (1) bekezdésének a) pontja alapján kérték annak megállapítását, hogy a szomszédjogi szabályok figyelmen kívül hagyásával az alperes megsértette a Ptk. 2:43. § a) és b) pontjaiban szabályozott testi épséghez, egészséghez, valamint a magánélethez, a magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő személyiségi jogaikat, azzal, hogy szükségtelenül zavarta a lakóingatlanuk birtokolását, használatát. Kérelmüket az alperesi tájékoztatási kötelezettség megszegésére, valamint arra alapították, hogy jelentős pszichés megterhelést is elszenvedtek az eset kapcsán, arra is figyelemmel, hogy 2016 augusztusában az ingatlanuk teljes lakásfelújításon, míg a 2016. szeptember 5-i beázást követően újabb helyreállítson esett át, majd ezt követően került sor az októberi jelentősebb, több helyiséget érintő beázásra. Az objektív szankciók alkalmazása mellett az I. rendű felperes 500.000, míg a II. rendű felperes 300.000 forint sérelemdíj iránti keresetet nyújtott be. Ez utóbbi kérelmét az I. rendű felperes arra hivatkozással terjesztette elő, hogy az alperes jogellenes magatartásával megvalósult októberi beázás miatt súlyosbodtak a légúti panaszai is.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság az ítéletében megállapította, hogy az alperes a felpereseknek a magánéletét, a magánlakás használatához kapcsolódó személyiségi jogát megsértette azzal, hogy elmulasztotta arról tájékoztatni a felpereseket, hogy a 2016. szeptember 5-i ázást követően a II. emeleten lévő két fürdőszobából az ázással érintett fürdőszoba gépészeti berendezéseinek ellenőrzésére a rendeltetésszerű használat mellett nem került sor és nem figyelmeztette őket arra, hogy az ázással érintett lakásuk helyreállításával a próba elvégzéséig várjanak, amellyel szükségtelenül idézte elő a lakásuk indokolatlan felújítását.

Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Felhívta egyetemlegesen a felpereseket, valamint az alperest, hogy fizessenek meg a Magyar Államnak az állami adóhatóság külön felhívására, az abban foglalt módon és határidőben 24.000 forint eljárási illetéket.

Érdemi döntését az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésére, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (későbbiekben: Ptk.) 1:4. §-ára, a 2:42. § (1)-(2) bekezdésére, a 2:43. § a) és b) pontjára, a 2:51. § (1) bekezdés a) pontjára, a 2:52 § (1), (2), (3) bekezdésére, a 2:53. §-ára, valamint az 5:23. §-ára alapította. Figyelemmel volt továbbá a Ptk. 6:127. § (1) bekezdésére, a 6:129. § (1) bekezdésére, a 6:148. § (1) bekezdésére, a 6:238. §-ára, a 6:240. § (1) és (2) bekezdésére, a 6:247. § (1) bekezdésére, valamint a Ptk. 6:518., 519., 520., és 521. §-aira.

Határozata indokolásában kiemelte, hogy azt kellett a felperesi kereset alapján vizsgálnia, hogy sor került-e a Ptk. 2:43. § a) és b) pontjaiban nevesített személyiségi jogok megsértésére. Rögzítette, hogy a peres felek a Ptk. 5:23. §-a által szabályozott szomszédjogi jogviszony alanyai, ezért a felperesek helyesen hivatkoztak a dolog használatának általános magánjogi korlátjaként figyelembe vehető szabályokra. A jogsértés megtörténtének vizsgálatát illetően az alperes magatartását kellett vizsgálnia, azt, hogy a felperesek által megjelölt szeptemberi és októberi - a lakásukban történt beázással kapcsolatos - hibaelhárítás alkalmával sor került-e az alperes részéről a felperesek szükségtelen zavarására, jogaik gyakorlásának veszélyeztetésére. A felperesek állították, hogy az alperes nem a Ptk. 1:4. § (1) bekezdésében írt elvárható magatartást tanúsította a hibaelhárítás során, melynek vizsgálatára a perben a meghallgatott tanúk vallomását, a biztosító által megküldött káriratokat és a birtokháborítási eljárásban beszerzett adatokat vette alapul.

Megállapította, hogy a peres feleknek a részben egymás alatt elhelyezkedő szomszédos lakásai olyan ingatlanban találhatóak, amelynek a dokumentációja annak építési kora miatt (1828) hiányos, illetőleg az alperesi ingatlan használata nem ismert, mivel a tulajdonosa jogi személy és a lakást bérbeadás útján hasznosítja. Az alperesi gazdasági társaság külföldi magánszemély tulajdonában áll, képviselője a magyar nyelvet kevéssé beszélő külföldi állampolgár, aki a perbeli alperesi lakás használatával kapcsolatos ügyintézést is végzi.

A vizsgált körülmények alapján a 2016. szeptember 5-i beázás hibaelhárítása során kifejtett alperesi magatartást nem találta kifogásolhatónak, az ugyanis alperesi érdekkörön kívül esik, és nem róható a terhére, hogy a perbeli épület gépészeti vezetékeire vonatkozó adatok hiányosak, ezért a hiba feltárása kapcsán szükségszerű bizonytalanság állt fenn. A hiba használati szokások alapján történő felderítésének a hiányát sem tekintette alperesi felróhatóságot megalapozó jogellenes magatartásnak, mivel az ingatlant bérbeadás útján hasznosító alperestől és képviselőjétől nem volt elvárható, hogy a felperesek ingatlanában bekövetkező esetleges hosszabb időn át tartó, lassúbb szivárgású, vagy egyéb nagyobb mértékű elfolyást, a meghibásodás mikéntjét huzamosabb ideig vizsgálják.

Kiemelte az elsőfokú bíróság, hogy az alperes képviselője és az általa megbízott vállalkozó a Ptk. 1:4.§ (1) bekezdés szerint az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsították, amikor a mosógép mögötti PVC cső gumi szigetelésének cseréjével a hibajelenség okának megszüntetését feltételezték. A tanúként meghallgatott vízvezeték szerelő nyilatkozatából azt is kétségmentesen megállapíthatónak találta, hogy az adott körülmények ismeretében szeptemberben jelentősebb feltárási munkálatok nem voltak indokoltak és elvárhatóak az alperestől, figyelemmel az elvégzett vezetéki és ejtővezetéki nyomás-próbákra. Nem tekintette alperesi felelősséget megalapozó körülménynek, hogy a szakember által az ejtőcsövek szivárgásának ellenőrzésére alkalmazott módszer az októberben fellelt, a nagyobb mennyiségű víz felperesi lakásba jutását előidéző, a wc-ből kivezető szennyvíz cső alsó szakaszának elhasználódását nem mutatta ki, ugyanis ez a 30-40 cm vastag födém sajátos viselkedésének tudható be, amely a kifolyt vizet időlegesen magába zárta, tárolta.