A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10109/2010/4. számú határozata túlmunkadíj tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 126. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Mfv.I.10.109/2010/3.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Túri Aranka ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Tenk László jogtanácsos által képviselt alperes ellen túlmunkadíj és egyéb követelések iránt a Veszprémi Munkaügyi Bíróságnál 2.M.427/2007. szám alatt megindított és másodfokon a Veszprém Megyei Bíróság 3.Mf.20.738/2009/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Veszprém Megyei Bíróság 3.Mf.20.738/2009/4. számú ítéletének a túlmunkadíj iránti kereseti kérelem tárgyában hozott, és a perköltség viseléséről szóló rendelkezéseit a Veszprémi Munkaügyi Bíróság 2.M.427/2007/50. számú ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezi, és e kereseti kérelem tárgyában a munkaügyi bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasítja.Egyebekben a Veszprém Megyei Bíróság ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 60.000 (hatvanezer) forint együttes első-, másodfokú, és felülvizsgálati eljárási részköltséget, míg a hatályon kívül helyezett rendelkezések vonatkozásában a felperes felülvizsgálati eljárási költségét 50.000 (ötvenezer) forint és 12.500 (tizenkettőezer-ötszáz) forint áfa, az alperesét 50.000 (ötvenezer) forint összegben, a felülvizsgálati eljárási részilletéket 1.102.340 (egymillió-egyszázkettőezer-háromszáznegyven) forintban állapítja meg.A hatályban fenntartott rendelkezések vonatkozásában a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s :

A felperes 2004. május 24-étől benzinkút-osztályvezető munkakörben állt az alperes alkalmazásában, a munkavégzésének helye A.-n volt. Az alperes rendkívüli felmondással 2007. július 26-án megszüntette a felperes munkaviszonyát. A felperes módosított keresetében rendkívüli munkavégzés ellenértékeként napi túlóradíj, pihenőnap, és szabadság alatt végzett munka ellenértéke, készenléti díj, az ezzel kapcsolatosan felmerült gépjármű költségtérítés, és kártérítés címén kérte az alperes marasztalását. Arra hivatkozott, hogy a benzinkút-osztályvezető munkakörből adódó kötelezettségeit maradéktalanul csak úgy tudta teljesíteni, hogy rendszeresen túlmunkát végzett, amelynek során a shop árukészletének az áruházból való feltöltését, az üzemanyag-átvételt, a napi zárásokat végezte, vezette a jövedéki termékkel kapcsolatos nyilvántartásokat. A szabadsága, valamint pihenőnapjai alatt is készenlét terhelte a kút működésében felmerülő hiba elhárítása, más problémák megoldása érdekében, és a tevékenység ellátásához - a munkahelyen való megjelenés érdekében - a saját személygépkocsiját vette igénybe. A túlmunkáját, és a felmerülő költségeit az alperes nem fizette meg. Kifogásolta, hogy a shop árukészletében megállapított leltárhiányt, valamint a lejárt szavatosságú termékek ellenértékét is neki kellett megfizetnie. Erre tekintettel terjesztette elő a kárigényét.A Veszprémi Munkaügyi Bíróság 2.M.427/2007/50. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, kötelezve 100.000 forint alperesi perköltség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozatlannak találta, és azt bizonyítatlanság okából utasította el. Megállapította, hogy a felperes számára a munkáltató túlmunkát nem rendelt el, és a felperes a munkáltató érdekében történő túlmunkavégzést igazolni nem tudott. Az alperesnél a munkaidő nyilvántartására a jelenléti ívek szolgáltak, ezek alapján túlmunkavégzést megállapítani nem lehetett, melynek tényét a tanúvallomások sem támasztottak alá. Az elsőfokú ítélet szerint készenlét teljesítése sem állapítható meg a felperes részéről, ezt a munkáltató nem rendelte el, a munkavállaló mobiltelefonon való elérhetősége pedig csak lehetőség volt a munkáltató számára, de a készenlétre jellemző kötelezettség a felperest nem terhelte. A munkavállaló csak a szükségesen és indokoltan felmerült költségei megtérítésére tarthat igényt. A felek gépkocsi költségtérítés megfizetésében nem állapodtak meg, a felperes pedig nem igazolta, hogy a túlmunka teljesítése, illetve a készenlét alatt felmerülő munkavégzés érdekében a munkavégzéssel kapcsolatosan költségei merültek fel. A munkaügyi bíróság a felperes kárigényét is megalapozatlannak ítélte. A munkáltató nem hozott leltárhiány megfizetésére kötelező határozatot, ilyennek a shopban feltárt hiányokról szóló lista nem tekinthető, ez ugyanis névre szóló kötelezést nem tartalmazott. A felperes nem tudta bemutatni a befizetésekre vonatkozó bizonylatokat. A tanúvallomások szerint amennyiben a selejtezés miatt hiány keletkezett, azt a kasszában lévő többletpénzből (borravaló) fizették meg.A felperes fellebbezése folytán eljárt Veszprém Megyei Bíróság 3.Mf.20.738/2009/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta kötelezve a felperest 100.000 forint alperesi másodfokú perköltség megfizetésére.A másodfokú bíróság nem találta alaposnak a felperes azon állítását, mely szerint az elsőfokú ítélet indokolása jogszabályértő. A munkaügyi bíróság az ítéletében a felperes valamennyi kereseti kérelmét az irányadó jogszabályi rendelkezések alapulvételével bírálta el, ezeket az ítélete indokolásában megjelölte, ezek alátámasztására eseti döntésekre is hivatkozott. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a munkaügyi bíróság a tényállást teljes körűen feltárta, azt megfelelően állapította meg, és az abból levont jogkövetkeztetése is helytálló.A Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a felperest terhelte a perben a bizonyítás kötelezettsége a túlmunkavégzés, a készenlét elrendelésére és teljesítésére, valamint annak mértékére és az ezzel kapcsolatban felmerült költségekre, illetve a leltárhiánnyal, selejtezéssel kapcsolatos kár bekövetkezésére vonatkozóan. A megyei bíróság osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, mely szerint a felperes egyik kereseti kérelme vonatkozásában sem tudta igazolni a jogalap fennállását.Az alperesnél a munkaidő nyilvántartása a jelenléti íven történt, azon előre a munka megkezdésének és befejezésének időpontját géppel kitöltötték, de a munkavállalók nem voltak elzárva attól, hogy azon a tényleges munkavégzés időtartamát feltüntessék.A felperes a túlmunkavégzés szükségességét a létszámhiánnyal indokolta, ennek ellenére túlmunkaként nem egy-egy 12 órás teljes műszakot jelölt meg, hanem a beosztás szerinti munkaideje előtti és utáni órákat. A shopban dolgozó A.Sz. és J.L. vallomása szerint a felperesnek a munkaköri feladatai ellátásához nem kellett túlmunkát végeznie, a 12 órás munkaidő beosztásban pedig biztosított volt két munkavállaló jelenléte, vagy a vásárlás idejére a létszám biztonsági őrökkel való kiegészítése. Az áruvásárlás, az üzemanyag-átvétel, a jövedéki nyilvántartás vezetése nem kizárólagosan a felperes feladata volt, ezt a shop dolgozói is elvégezhették. Az üzemanyagra vonatkozó könyvelés tartozott a felperes hatáskörébe, ez azonban rövid időt (kb. 20 perc) vett igénybe. A felperesnek gyakran csak utólag kellett a munkatársai által már elkészített elszámolást átnéznie, aláírnia, ugyanis amikor a felperes nem volt jelen, az üzemanyag-átvételt valamelyik munkavállaló végezte. Az árut általában az eladók szerezték be, ez a tevékenység legfeljebb másfél órát vett igénybe. A felperes a shop részére a munkaidejében vásárolt. Cs.I. biztonsági őr és D.R. shop-eladó azt vallotta, hogy többször látták a felperest munkaidő után áruért menni, üzemanyagot átvenni, és A.SZ. szerint is a felperes több esetben dolgozott munkaidőn kívül. A felperes azonban a munkaidejét saját maga osztotta be, ez a tanúk által nem lehetett ismert, így nem tudhatták azt, hogy a feladatait ténylegesen a munkaidején kívül látja-e el. A tanúk egyébként a felperes munkaidejét a munkaidő beosztástól eltérően határozták meg.Az egyes feladatok ellátásának időigénye a tanúvallomások szerint a felperes nyilatkozatától eltért. A shop dolgozói szerint az áruházból való árufeltöltés egy-másfél órát igényelt, hiszen csak az árukat kellett kiválasztani, az üzemanyag tényleges átvétele pedig 20 percig tartott. Nem bizonyított a felperes azon hivatkozása, hogy a munkaköri feladatait a tényleges munkaidejében megfelelően nem tudta ellátni. A felperes nem igazolta azt, hogy a munkáltató túlmunka végzésére utasította, az a tény pedig, hogy a munkaidején kívül a munkahelyén megjelent, a munkatársakkal beszélgetett, munkavégzésüket ellenőrizte, akár a munkakörébe tartozó feladatot is végzett, nem jelenti azt, hogy ez az alperes érdekében történt, mivel ennek szükségességét a felperes az eljárás során nem tudta bizonyítani. A felperes alaptalanul kifogásolta T.T. és É.P. tanúk meghallgatásának mellőzését, az erre vonatkozó indítványa a Pp. 235. § (1) bekezdés és a 141. § (6) bekezdés alapján a másodfokú eljárásban már nem volt előterjeszthető. A felperes a 32. sorszámú jegyzőkönyvben elismerte, hogy a munkáltató túlmunkát nem rendelt el, konkrét utasítást arra nem kapott, ezért jogszerűen mellőzte az elsőfokú bíróság T.T. áruház-igazgató meghallgatását, és nem volt indokolt a túlmunkavégzés körében É.P. tanúkénti meghallgatása sem, ő ugyanis csak arra vonatkozóan tudott volna nyilatkozni, hogy ő mikor végzett túlmunkát. Nem helytálló az alperessel munkaviszonyban álló tanúk e tényből következő nyilvánvaló elfogultságára való felperesi hivatkozás sem. A felperes által indítványozott további okirati bizonyítás szükségtelen, mert a felperesi túlmunkavégzés és készenlét igazolására nem alkalmasak, a felperes pedig saját nyilvántartással e körben nem rendelkezett.Az elsőfokú bíróság jogszerűen utasította el a felperesnek a kártérítés, valamint a gépjármű költségtérítés iránti igényét. Ennek indokaival a másodfokú bíróság egyetértett.A felperes hivatkozása nem fogadható el a v. áruháznál működő benzinkút működésének gyakorlatára, annak vezetője vallomására. Az összehasonlítás forgalmi adatok ismeretében is kétséges lehet, egy másik üzlet eredményei, leltár-, vagy selejtezési szabályzat hiánya nem alkalmas az alperesi felelősség megállapítására.Tévesen hivatkozott a felperes arra, hogy az alperes az előkészítő iratában a túlmunkavégzését bizonyos napokra elismerte. Az alperes ezen nyilatkozata ugyanis a becsatolt iratok tartalmának egybevetésével állapítható meg. Bár az üzemanyag szállítás és elszámolás iratai, a jövedéki kimutatások a felperes aláírását tartalmazták azon napokon is, amikor szabadságon vagy pihenőnapon volt, de arra tekintettel, hogy az aláírások a bizonyítási eljárás adatai szerint nem mindig az iratokon feltüntetett időpontban történtek, a tényleges munkavégzést nem igazolják, a túlmunka időtartamát pedig ezen iratokból nem lehet megállapítani.