62003CJ0276_SUM[1]

A Bíróság (első tanács) 2005. október 6-i ítélete. Scott SA kontra az Európai Közösségek Bizottsága. Fellebbezés - Jogellenes állami támogatás - A 659/1999/EK rendelet időbeli hatálya - Összeegyeztethetetlenséget és a támogatás visszatérítését kimondó határozat -Elévülési idő -Megszakítás - A támogatás kedvezményezettje tájékoztatásának szükségessége az elévülési időt megszakító intézkedésről. C-276/03. P. sz. ügy

C-276/03. P. sz. ügy

Scott SA

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

"Fellebbezés - Jogellenes állami támogatás - A 659/1999/EK rendelet időbeli hatálya - Összeegyeztethetetlenséget és a támogatás visszatéríttetését kimondó határozat - Elévülési idő - Megszakítás - Annak szükségessége, hogy a támogatás kedvezményezettjét értesítsék az elévülési időt megszakító intézkedésről"

F. G. Jacobs főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2005. április 14.

A Bíróság ítélete (első tanács), 2005. október 6.

Az ítélet összefoglalása

Államok által nyújtott támogatások - Jogellenes támogatás visszakövetelése - A 659/1999 rendelet tízéves elévülési időt előíró 15. cikke - Az elévülési idő megszakadása - Annak szükségessége, hogy a támogatás kedvezményezettjét értesítsék az elévülési időt megszakító intézkedésről - Hiány

(EK 88. cikk, (2) bekezdés; a 659/1999 tanácsi rendelet, 15. cikk)

A 659/1999 rendelet 15. cikke, amely szerint a Bizottság vagy a Bizottság kérésére eljáró tagállam jogellenes támogatással kapcsolatos intézkedései megszakítják azt az elévülési időt, amelyen belül a Bizottság támogatás visszatéríttetésre vonatkozó hatásköre érvényesíthető, sem szövegére, sem céljára tekintettel nem értelmezhető úgy, hogy a Bizottságnak az érintett tagállamhoz címzett információkérése csak akkor minősülhet a "Bizottság intézkedésének", ha a támogatás kedvezményezettjét tájékoztatták róla.

A támogatás kedvezményezettjének valóban gyakorlati érdeke fűződik ahhoz, hogy értesüljön a Bizottság intézkedéseiről, amelyek megszakíthatják az elévülést, ebből az érdekből azonban még nem következik, hogy a hivatkozott rendelkezés alkalmazásának feltétele az, hogy a támogatás kedvezményezettjével közöljék az említett intézkedést. Így még ha feltételeznénk is, hogy a fél jogállása indokolhatja ezt a feltételt, az EK 88. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárás elsődlegesen a Bizottság és az érintett tagállam között zajlik, és ezen állam ellen indítják, nem pedig a kedvezményezettek ellen, akik bár rendelkeznek bizonyos eljárási jogokkal, nem rendelkeznek az eljárásbeli fél jogállásával.

(vö. 27-35. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2005. október 6.(*)

"Fellebbezés - Jogellenes állami támogatás - A 659/1999/EK rendelet időbeli hatálya - Összeegyeztethetetlenséget és a támogatás visszatéríttetését kimondó határozat - Elévülési idő -Megszakítás - Annak szükségessége, hogy a támogatás kedvezményezettjét értesítsék az elévülési időt megszakító intézkedésről"

A C-276/03. P. sz. ügyben,

a Scott SA (székhelye: Saint-Cloud [Franciaország], képviselik: J. Lever QC, G. Peretz barrister, A. Nourry, R. Griffith és M. Papadakis solicitorok, kézbesítési cím: Luxembourg)

fellebezőnek

a Bíróság alapokmányának 56. cikke alapján 2003. június 24-én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a többi fél az eljárásban:

az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: J. Flett, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes az elsőfokú eljárásban,

a Francia Köztársaság

beavatkozó fél az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: P. Jann (előadó) tanácselnök, N. Colneric, K. Schiemann, Juhász E. és E. Levits bírák,

főtanácsnok: F. G. Jacobs,

hivatalvezető: M.-F. Contet főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2005. február 3-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2005. április 14-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Fellebbezésében a Scott SA (a továbbiakban: Scott) az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága T-366/00. sz., Scott kontra Bizottság ügyben 2003. április 10-én hozott ítéletének (EBHT 2000., II-1763. o., a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri; ezzel az ítélettel az Elsőfokú Bíróság elutasította a Franciaország által a Scott Paper SA/Kimberley-Clark részére nyújtott állami támogatásról szóló, 2000. július 12-i 2002/14/EK bizottsági határozat (HL L 12., 1. o., a továbbiakban: vitatott határozat) részbeni megsemmisítésére irányuló keresetet abban a részében, amelyben ezt a keresetet arra alapították, hogy az Európai Közösségek Bizottsága megsértette az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83. o., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 15. cikkét.

Jogi háttér

2 A 659/1999 rendelet 15. cikke szerint:

"(1) A Bizottság támogatás visszatéríttetésre vonatkozó hatásköre tízéves jogvesztő határidőn [helyes fordításban és a továbbiakban: elévülési időn] belül érvényesíthető.

(2) Az elévülési idő azon a napon kezdődik, amikor a jogellenes támogatást a kedvezményezettnek egyedi támogatás formájában vagy támogatási program részét képező támogatás formájában nyújtják. A Bizottság vagy a Bizottság kérésére eljáró tagállam jogellenes támogatással kapcsolatos intézkedései megszakítják az elévülési időt. Az elévülési idő minden megszakítástól számítva újra indul. Az elévülési időt fel kell függeszteni [helyesen: nyugszik], amíg a Bizottság határozata az Európai Közösségek Bírósága előtt függőben lévő eljárás alá tartozik [helyesen: folyamatban lévő eljárás tárgyát képezi].

(3) Minden támogatást, amellyel kapcsolatban az elévülési idő lejárt, létező támogatásnak kell tekinteni."

A jogvita alapját képező tényállás

3 A vitatott határozat 12. és 13. pontja, valamint a megtámadott ítélet 1-10. és 13-19. pontja alapján a jogvita alapját képező tényállás lényegében a következő.

4 1969-ben a Scott Paper Company nevű, amerikai jog szerint bejegyzett társaság megvásárolta a Bouton Brochard nevű, francia jog szerint bejegyzett társaságot, és Bouton Brochard Scott SA néven (a továbbiakban: Bouton Brochard Scott) önálló társaságot hozott létre, amely átvette a Bouton Brochard tevékenységét.

5 1986-ben a Bouton Brochard Scott elhatározta, hogy üzemet létesít Franciaországban, és erre a célra kiválasztott egy telket a Loiret megyében lévő La Saussaye ipari térségben.

6 1987. augusztus 31-én Orléans város és az említett megye bizonyos kedvezményeket adott a Bouton Brochard Scottnak. Egyrészt az ipari térségben kedvezményes feltételekkel eladtak neki egy 48 hektáros telket. Másrészt kötelezettséget vállaltak arra, hogy szintén kedvezményes áron számítják fel a víz- és csatornadíjat.

7 A Bouton Brochard Scott neve 1987 novemberében Scottra változott.

8 1996 januárjában ez utóbbi társaság részvényeit felvásárolta a Kimberley-Clark Corporation.

9 1998 januárjában a Kimberley-Clark Corporation bejelentette, hogy bezárja a szóban forgó üzemet, amelynek vagyonát - a telket és a papírüzemet - a Procter Gamble vásárolta meg 1998 júniusában.

10 Egy panasz nyomán a Bizottság 1997. január 17-i levelében információt kért a Francia Köztársaságtól az említett kedvezményekre vonatkozóan. Ezt követően levélváltásba bocsátkozott a francia hatóságokkal.

11 1998. május 20-i határozatával a Bizottság az EK-Szerződés 93. cikkének (2) bekezdésében (jelenleg, módosítást követően az EK 88. cikk (2) bekezdésében) foglalt eljárás megindításáról döntött, és erről az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának 1998. szeptember 30-i számában (HL C 301., 4. o.) közzétett, 1998. július 10-i levelével értesítette az említett tagállamot.

12 A francia hatóságok még a közzététel napján telefonon tájékoztatták a Scottot az eljárás megindításáról.

13 2000. július 12-én a Bizottság elfogadta a vitatott határozatot, amelyben a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánította a Francia Köztársaság által a Scottnak kedvezményes telekár és víz- és csatornadíj formájában nyújtott állami támogatást, és elrendelte a visszatérítését.

Az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás és a megtámadott ítélet

14 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2000. november 30-án benyújtott keresetében a Scott a vitatott határozat részbeni megsemmisítését kérte.

15 A Francia Köztársaság a Scott kereseti kérelmének támogatása végett beavatkozott az eljárásba.

16 A társaság kérelmére az Elsőfokú Bíróság úgy határozott, hogy a keresetben megjelölt többi jogalap megvizsgálása előtt a 659/1999 rendelet 15. cikkének megsértésére alapított jogalapról dönt.

17 A Scott által előadott jogalap két részből áll:

- a Bizottság megsértette a 15. cikket, amikor úgy ítélte meg, hogy az elévülési időt megszakíthatja az olyan intézkedés - vagyis jelen esetben az 1997. január 17-én kelt, információt kérő levél -, amelyet nem közöltek a jogellenes támogatás kedvezményezettjével, illetve másodlagosan

- a Bizottság megsértette a 15. cikket, amikor úgy ítélte meg, hogy az elévülési időt megszakíthatja az olyan intézkedés - vagyis jelen esetben az eljárás megindításáról döntő 1998. május 20-i határozat -, amelyet ezen határidő lejártát követően fogadtak el és közöltek.

18 Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélettel elutasította a keresetet abban a részében, amelyben azt a 659/1999 rendelet 15. cikkének megsértésére alapították, majd az ezt meghaladó részében folytatta az eljárást.

19 A jelen ítéletre várva az Elsőfokú Bíróság a T-366/00. sz., Scott kontra Bizottság ügyben, valamint a szintén a vitatott határozat megsemmisítésére irányuló T-369/00. sz., Département du Loiret kontra Bizottság ügyben felfüggesztette az eljárást.

A felek a Bíróság előtti kereseti kérelmei

20 A Scott azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

- semmisítse meg a vitatott határozat 2. cikkét, amennyiben az a kedvezményes telekár formájában nyújtott támogatásra vonatkozik;

- kötelezze a Bizottságot a két eljárás költségeinek viselésére.

21 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

- utasítsa el a keresetet egészében, illetve ennek hiányában, ha a Bíróság a fellebbezésnek részben helyt ad,

- utalja vissza az ügyet az Elsőfokú Bíróság elé határozathozatal céljából, illetve ennek hiányában,

- utasítsa el az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott keresetet, amennyiben az a 659/1999 rendelet 15. cikkének megsértésére alapított jogalapokra vonatkozik.

A fellebbezésről

A felek érvei és a megtámadott ítélet

22 Fellebbezése alátámasztására a Scott lényegében egyetlen jogalapra hivatkozik, mégpedig arra, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen értelmezte a 659/1999 rendelet 15. cikkét, amikor úgy ítélte meg, hogy az elévülési időt megszakíthatja az olyan intézkedés - vagyis jelen esetben az 1997. január 17-én kelt, információt kérő levél -, amelyet nem közöltek a jogellenes támogatás kedvezményezettjével.

23 A megtámadott ítélet 58-60. pontjában az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy önmagában az a tény, hogy a támogatás kedvezményezettje nem tudott arról, hogy a Bizottság információt kért az érintett tagállamtól, nem fosztja meg a kérelmet a 659/1999 rendelet 15. cikkében megállapított elévülési időre vonatkozó jogi következménytől. Ez a cikk egységes elévülési időt vezetett be, amely mind az érintett tagállamra, mind harmadik személyekre vonatkozik. A Szerződés 93. cikkének (2) bekezdésében megállapított eljárás ezenkívül elsődlegesen a Bizottság és az érintett tagállam között zajlik, és az érdekelt harmadik személyeknek - köztük a támogatás kedvezményezettjének - joguk van ahhoz, hogy tájékoztassák őket, és hogy lehetőséget kapjanak érveik kifejtésére; ennek során lényegében a Bizottság "információforrásaként" jutnak szerephez. A Bizottság mindazonáltal nem köteles tájékoztatni a lehetséges érdekelteket - köztük a támogatás kedvezményezettjét - azokról az intézkedésekről, amelyeket valamely jogellenes támogatásra tekintettel a Szerződés 93. cikkének (2) bekezdésében megállapított eljárás megindítását megelőzően foganatosít.

24 A megtámadott ítélet 61. pontjában az Elsőfokú Bíróság kifejtette, hogy a kedvezményezettnek az ilyen, nem bejelentett támogatás esetében nem lehet jogos feltevése a támogatás szabályszerűségét illetően. Az ítélet 62. pontjában azt is megállapította, hogy a 659/1999 rendelet hatálybalépését megelőzően az ilyen támogatás kedvezményezettje a támogatás-visszatérítési hatáskörre tekintettel nem hivatkozhat a jogbiztonságra, és következésképpen annak, hogy az elévülési idő a rendelet hatálybalépése előtt megszakadt, nincs olyan hatása, amely a rendeletet megfosztaná a jogbiztonságtól.

25 A Scott szerint azonban a 659/1999 rendelet 15. cikkének mind a szövegéből (különösen a "Bizottság kérésére eljáró tagállam [...] intézkedései" fordulatból), mind a célkitűzéséből az következik, hogy csak az az intézkedés szakíthatja meg a támogatás kedvezményezettjével szemben az elévülési időt, amelyet közöltek vele, még ha ez az egyes érdekelt felekre vonatkozóan különböző elévülési időket jelent is. E tekintetben a Scott előadja, hogy nemigen van jelentősége annak, hogy a Szerződés 93. cikkének (2) bekezdése alapján indított eljárásban a kedvezményezett csupán "információforrásként" szerepelt, hogy a Bizottság nem volt köteles tájékoztatni a kedvezményezettet az elévülési időt megszakító intézkedés megtételéről, hogy ez utóbbinak nem lehet jogos feltevése a jogszerűtlen támogatás szabályszerűségét illetően, vagy hogy tíz évvel a szóban forgó támogatás nyújtása után az említett rendelet még nem volt hatályban.

A Bíróság álláspontja

26 Emlékeztetni kell arra, hogy a 659/1999 rendelet 15. cikke tízéves elévülési időt állapít meg, amely azon a napon kezdődik, amikor a jogellenes támogatást a kedvezményezettnek nyújtják. A 15. cikk (2) bekezdésének második mondata értelmében a "Bizottság vagy a Bizottság kérésére eljáró tagállam jogellenes támogatással kapcsolatos intézkedései megszakítják" az elévülési időt.

27 A 15. cikk tehát valójában a "Bizottság [...] intézkedései[re]" és a "Bizottság kérés[ei]re" is utal, ez azonban nem jelenti azt, hogy a Bizottságnak az érintett tagállamhoz címzett információkérése csak akkor minősülhet a "Bizottság [...] intézkedés[ének]", ha a támogatás kedvezményezettjét tájékoztatták róla. Mint azt indítványa 87-90. pontjában a főtanácsnok kifejtette: ez a kettős hivatkozás egyrészt a jogalkotó hanyagságával magyarázható, úgy tűnik ugyanis, hogy az eljárások közötti különbségeket figyelmen kívül hagyva átvette az eljárások időtartamának korlátozásáról, valamint az Európai Gazdasági Közösség szállításra és versenyre vonatkozó szabályai alapján kezdeményezett szankciók végrehajtásáról szóló, 1974. november 26-i 2988/74/EGK tanácsi rendelet (HL L 319., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 1. kötet, 61. o.) 2. cikkének szövegét. Másrészt nem zárható ki, hogy vannak olyan esetek, amikor a Bizottság "kérése" nem jelenti minden további nélkül egyidejűleg a "Bizottság [...] intézkedés[ét]". Végül, mint azt indítványa 91. pontjában a főtanácsnok megjegyzi: a 659/1999 rendelet értelmében lehetséges, hogy több (egymást követő), az elévülési időt megszakító intézkedés történik, mivel a 15. cikk szerint az elévülési idő minden megszakítástól számítva újra indul.

28 A 659/1999 rendelet 15. cikkének szövegéből ezért nem lehet arra következtetni, hogy az elévülési határidő megszakadásának feltétele lenne az, hogy a támogatás kedvezményezettjével közölték-e az intézkedést.

29 Mindazonáltal meg kell vizsgálni, hogy ez a feltétel nem következik-e a 15. cikk célkitűzéséből.

30 E tekintetben a 659/1999 rendelet tizennegyedik preambulumbekezdéséből az következik, hogy az elévülési idő megállapítása a jogbiztonság érdekében, a jogellenes támogatások visszatérítésének megakadályozása érdekében indokolt, a visszatérítés ugyanis ezután már nem rendelhető el. A elévülési idő így többek között az egyes érdekelt felek- köztük az érintett tagállam és a támogatás kedvezményezettjének - védelmére irányul.

31 Ezeknek az érdekelt feleknek ezért valóban gyakorlati érdekük fűződik ahhoz, hogy értesüljenek a Bizottság intézkedéseiről, amelyek megszakíthatják az elévülést.

32 Ebből a gyakorlati érdekből azonban még nem következik, hogy a 659/1999 rendelet 15. cikke (2) bekezdése második mondata alkalmazásának feltétele az, hogy a támogatás kedvezményezettjével közöljék az említett intézkedést.

33 A Szerződés 93. cikkének (2) bekezdésében megállapított eljárás ugyanis elsődlegesen a Bizottság és az érintett tagállam között zajlik. Az eljárást ezen állam ellen indítják, és nem pedig a kedvezményezettek ellen (e tekintetben lásd a C-74/00. P. és C-75/00. P. sz., Falck és Acciaierie di Bolzano kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. szeptember 24-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-7869.o.] 81. és 83. pontját).

34 Az ítélkezési gyakorlat elismerte, hogy a kedvezményezett rendelkezik bizonyos eljárási jogokkal. Ezek a jogok azonban arra irányulnak, hogy lehetővé tegyék a kedvezményezettnek, hogy információt szolgáltasson a Bizottságnak, és kifejtse érveit, de nem biztosítják számára az eljárásbeli fél jogállását.

35 Így még ha feltételeznénk is, hogy a fél jogállása indokolná az értesítés feltételként szabását, elegendő annak megállapítása, hogy a támogatás kedvezményezettjének nincsen ilyen jogállása.

36 A fentiekre alapján az Elsőfokú Bíróság nem értelmezte tévesen a 659/1999 rendelet 15. cikkét, amikor úgy ítélte meg, hogy az elévülési időt megszakíthatja az olyan intézkedés - vagyis jelen esetben az 1997. január 17-én kelt, információt kérő levél -, amelyet nem közöltek a jogellenes támogatás kedvezményezettjével.

37 Igaz, hogy sem az a tény, hogy a támogatás kedvezményezettjének nem lehetett jogos feltevése a támogatás szabályszerűségét illetően, sem pedig az, hogy a 659/1999 rendelet tíz évvel a szóban forgó támogatás nyújtása után még nem volt hatályban, nem minősül olyan lényeges szempontnak, amely ehhez az értelmezéshez vezetne. Ezek a megállapítások mindazonáltal nem vonják kétségbe az értelmezés megalapozottságát.

38 Következésképpen a jogalapot - mint megalapozatlant - el kell utasítani. Ennélfogva a fellebbezést el kell utasítani.

A költségekről

39 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján, amely e szabályzat 118. cikke alapján a fellebbezési eljárásra is alkalmazandó, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az eljárási szabályzat 69. cikke 5. §-ának harmadik bekezdése szerint a költségviselésre irányuló kérelmek hiányában a felek maguk viselik saját költségeiket. Mivel a Bizottság nem kérte a Scott kötelezését, a felek maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1) A fellebbezést elutasítja.

2) A Scott SA és az Európai Közösségek Bizottsága maguk viselik saját költségeiket.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: angol.