BH 2000.9.380 A felbujtóként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségén kívül a felbujtóként elkövetett intellektuális közokirat-hamisítás bűntettét, valamint a felbujtóként elkövetett bűnpártolás bűntettét is megvalósítja, aki anyagi előnyt adva rábírja az ismerősét arra, hogy a rá kiszabott 6 hónapi szabadságvesztést a büntetés-végrehajtási intézetben helyette töltse le [Btk. 21. § (1) bek., 244. § (1) bek. b) pont és (2) bek., 274. § (1) bek. c) pont].

A városi bíróság az I. r. vádlottat magánokirat-hamisítás vétsége miatt 1 évi időtartamra próbára bocsátotta, ugyanakkor a II. r. vádlott bűnösségét felbujtóként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében állapította meg, ezért - mint többszörös visszaesőt - 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, a pénzbüntetés egynapi tételének összegét 150 forintban állapította meg.

Mindkét vádlott már többször volt büntetve, a II. r. vádlott többször volt visszaeső.

A vádlottak jó ismerősök. A II. r. vádlottnak be kellett volna vonulnia a büntetés-végrehajtási intézetbe, a városi bíróság ítéletével kiszabott 6 hónapi börtönbüntetés letöltésére, de a megadott időpontban nem jelentkezett a szabadságvesztés megkezdésére, hanem 1996. március 4-én a délelőtti órákban felkereste az I. r. vádlottat, és megkérte, hogy - ellenszolgáltatás fejében - töltse le helyette a büntetést, ezért 100 000 forintot, egy gépkocsit és egy lakást ígért az I. r. vádlottnak, aki vállalkozott erre. Még aznap elmentek a postahivatalba, és ott a II. r. vádlott az I. r. vádlott nevére egy betétszámlakönyvet nyitott, melybe 100 000 forintot fizetett be. Kikötötte azonban, hogy csak akkor kapja meg az I. r. vádlott a betétkönyvet, ha a büntetést letöltötte, így addig azt a II. r. vádlott eltette, továbbá az I. r. vádlott személyi igazolványát is magához vette. Ezután kioktatta az I. r. vádlottat, hogy a befogadáskor mi a teendője: a II. r. vádlott nevén kell bemutatkoznia, és annak a személyi adatait felhasználva jelentkezzék be.

Megbeszélésüknek megfelelően az I. r. vádlott 1996. március 4-én jelentkezett a büntetés-végrehajtási intézetben a szabadságvesztés letöltésére. Mivel személyi igazolvány nem volt nála, adatait bemondás alapján is elfogadták, és ennek során a II. r. vádlott adatait diktálta be.

Ezt követően civil ruháját letéti szelvényen bevételezte a büntetés-végrehajtási intézet igazgatási csoportja, mely letéti szelvényre az I. r. vádlott a II. r. vádlott névaláírását hamisította.

Néhány nappal később az egyik bv. őrnek feltűnt, hogy az I. r. vádlott nem azonos a II. r. vádlottal, mert mindkettejüket jól ismerte. A bv. őr ismételt kérdésére az I. r. vádlott végül elismerte, hogy ő valóban nem azonos a II. r. vádlottal.

Az I. r. vádlottat a büntetés-végrehajtási intézetből 1996. március 8-án szabadították, aki még aznap a postahivatalban bejelentette, hogy a nevére nyitott betétszámlakönyv elveszett. Ezt követően ugyanazon a napon a postahivatalban felvette a nevére elhelyezett 100 000 forintot.

A II. r. vádlott 1996. március 12-én elfogatóparancs alapján került kézre, és aznap megkezdte a jogerős büntetésének letöltését, mely büntetésből kedvezménnyel 1996. július 27. napján szabadult.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést mindkét vádlott terhére súlyosításért: az I. r. vádlott esetében a próbaidő hosszabb tartamban történő megállapítása, míg a II. r. vádlott esetében végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabása végett.

A megyei főügyész az ügyészi fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta.

A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlottak büntetőjogi felelősségére.

Az I. r. vádlott vonatkozásában azonban az elsőfokú határozat meghozatalát követően a Btk. 32. §-ának a) pontjában meghatározott büntethetőséget megszüntető ok - az elkövető halála - következett be, ezért a másodfokú bíróság vele szemben a büntetőeljárást - az elsőfokú bíróság e vádlottra vonatkozó ítéleti rendelkezéseit hatályon kívül helyezve - a Be. 250. §-a I. a) pontja alapján megszüntette.

A cselekmény minősítése csak részben felel meg az anyagi büntető jogszabályoknak.