ÍH 2023.99 EGÉSZSÉGÜGYI INTÉZMÉNY FELELŐSSÉGE - KIMENTÉS A FELELŐSSÉG ALÓL

Az egészségügyi szolgáltatónak az a védekezése, hogy az ellátása során a tőle elvárható módon járt el, a kimentéshez nem elegendő. A polgári jogi jogviszonyokban az elvárhatósági mérce tipizált, nem az adott személytől elvárható módon, hanem az adott helyzetben általában elvárható módon kell eljárni. Az egészségügyi intézmény nem mentesülhet a felelősség alól arra hivatkozással, hogy a szolgálatban lévő ápolók és a betegek létszámarányához képest a pszichiátriai beteg állapota által megkívánt ápolást, felügyeletet nem tudta biztosítani, és ezért a személyi szabadságot korlátozó intézkedést nem kerülte el [2013. évi V. törvény 1:4.§, 2:42.§, 2:51.§, 2:52.§; 1997. évi CLIV. törvény 188.§, 190.§, 192.§].

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a 2000. július hónapjában született felperes súlyos autizmus zavarral küzd, az autizmusra jellemző gondolkodási sajátosságaiból adódóan ruházatot nem tűr meg magán, tárgyakat dobál, ami miatt több alkalommal osztályos felvétele vált szükségessé. 2018. február 9. és március 2. között a PTE Klinikai Központjának Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Osztályán, majd 2018. március 5. és 2018. március 17. napja között az alperesi intézményben kezelték, utóbbira az adott okot, hogy agitált állapotban otthonában a konyhát szétrombolta. A K-i Járásbíróság 2018. március 9. napján kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelését rendelte el, amelyre az alperes addiktológiai centrumát jelölte ki. A felperes az alperesi intézményben való gyógykezelése során rögzítve volt, fizikai korlátozását a gyógykezelés alatt csak minimális időtartamra szüntették meg. Édesanyja közbenjárására 2018. március 17. napján a pécsi gyermekklinikára szállították át, ahol 2018. április 3. napjáig látták el.

A felperes annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette az emberi méltósághoz és az abból fakadó önrendelkezéshez való jogát, a kínzás, embertelen, megalázó bánásmód tilalmához fűződő jogát, a személyes szabadsághoz és a testi épséghez való jogát azáltal, hogy vele szemben indokolatlan és aránytalan fizikai korlátozó intézkedést alkalmazott, tíz napon keresztül lényegében folyamatosan rögzítve tartotta, a lekötözéssel a fartájékán, csuklóján és bokáján horzsolásos sérüléseket okozott. Kérte, hogy a bíróság tiltsa el az alperest a további jogsértésektől és kötelezze elégtételadásra, bocsánatkérésre, ennek keretében arra, hogy saját honlapján három hónapon át tegye közzé az ítélet jogsértést megállapító és jogsértéstől eltiltó, valamint további objektív szankciókat tartalmazó rendelkezését, az ítélet e rendelkezéseit tizenöt napon belül a Magyar Távirati Irodával írásban közölje. Kérte továbbá az alperes kötelezését 1.000.000 forint sérelemdíj megfizetésére.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes rögzítése a jogszabályoknak és a protokollnak megfelelően történt, a többi beteg és a személyzet biztonsága érdekében indokolt volt. A felperes fizikai rögzítése nem volt folyamatos, felengedésekor két személy állandó jelenlétét igényelte. A beavatkozó az alperes álláspontjával egyezően terjesztette elő a kereset elutasítására irányuló ellenkérelmét.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes emberi méltósághoz és abból fakadó önrendelkezéshez való jogát, a kínzás, embertelen, megalázó bánásmód tilalmához fűződő jogát és a személyes szabadsághoz való jogát, továbbá a testi épséghez való személyiségi jogát. Az alperest a további jogsértésektől eltiltotta, őt elégtételadásra és bocsánatkérésre kötelezte azzal, hogy annak keretében köteles a saját honlapján, három hónapon át közzétenni az ítélet jogsértést megállapító és jogsértéstől eltiltó, valamint további objektív szankciókat tartalmazó rendelkezését, köteles továbbá az ítélet e rendelkezéseit tizenöt napon belül írásban közölni a Magyar Távirati Irodával. Az alperest 500.000 forint sérelemdíj, 90.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, és kötelezte az alperest 5.940 forint állam által előlegezett költség megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában felhívta az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 188.§ b) és c) pontját, 190.§ c) pontját, 192.§ (1) és (2) bekezdését, a pszichiátriai betegek intézeti felvételének és az ellátásuk során alkalmazható korlátozó intézkedések szabályairól szóló 60/2004. (VII. 6.) ESzCsM rendelet (a továbbiakban: R.) 4.§ (6) bekezdését, 5.§ (7) és (8) bekezdését.

A csatolt kórházi dokumentáció, valamint a felperes ellátásában közreműködők tanúvallomásai alapján arra következtetett, hogy a felperesnél a személyi szabadságot korlátozó, csaknem a teljes kezelés idejére kiterjedő intézkedés indokoltsága nem volt megállapítható. Rámutatott, hogy a tanúk azon nyilatkozata ellenére, miszerint az erőszakos veszélyeztető magatartást részletesen rögzítik, az ápolási dokumentációban csak egy alkalommal tüntettek fel ilyenként értelmezhető magatartást, a kórtermi függönytartó leszakítását. Emellett R. J. segédápoló számolt be tanúvallomásában arról, hogy a felperesnek volt egy öklelő mozdulata, amit ő (R. J.) tudott kezelni, és azt az ápolási dekurzusba nem is jegyeztette fel. Kiemelte az elsőfokú bíróság, hogy a nyugtalan viselkedés, meztelenre vetkőzés, illetve az ágynemű levétele nem minősíthető a jogszabályban meghatározott veszélyeztető vagy közvetlen veszélyeztető magatartásnak. Nem volt megállapítható az elsőfokú bíróság szerint az sem, hogy a rögzítésnél enyhébb szintű korlátozó intézkedéseket próbáltak-e, és ha igen, milyen eredménnyel alkalmazni.

A rögzítés tényleges időtartamát az elsőfokú bíróság a dokumentáció hiányosságaira tekintettel nem tudta meghatározni, megállapította ugyanakkor, hogy a tanúvallomásokból is kitűnően az kezelés időtartamának nagyobb részében a felperes rögzítésre került. Az ápolási dokumentáció alapján az időközönkénti felülvizsgálat megtörténte, mibenléte sem volt tisztázható, ugyanakkor dr. S. Cs. tanú a vallomásában elismerte, hogy a felperes esetében a jogszabály által előírt kétóránkénti orvosi felülvizsgálatra nem került sor, arra tekintettel, hogy az alperesi intézményben csak felnőtt pszichiátriai osztály van, és nem álltak rendelkezésre olyan feltételek, hogy a felperest a jogszabályi előírásoknak megfelelően két óránként felülvizsgálják.

Mindezek alapján az elsőfokú bíróság arra következtetett, hogy az alperesnél történő kezelése során a felperes fizikai korlátozása jogszerűtlenül történt, melyre tekintettel az alperes a felperes személyiségi jogát megsértette. Ezért a kereseti kérelemmel egyezően alkalmazta a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:51.§ (1) bekezdés a)-c) pontja szerinti szankciókat, és a Ptk. 2:52.§-a alapján kötelezte az alperest sérelemdíj megfizetésére, melynek összegét 500.000 forintban állapította meg. Indokolása szerint ezt az összeget találta megfelelőnek az alperes által elkövetett személyiségi jogsértés kompenzálására.