BH 1997.1.38 A meghiúsulási kötbér megfizetése iránti kereset részbeni elutasítása a szolgáltatás oszthatónak minősítése és a részleges érvénytelenség szabályainak lehetetlen feltétel folytán való alkalmazása, továbbá kötbérkövetelés egy részének elévülése miatt [Ptk. 228. § (3) bek. 239. §, 317. § (1) bek., 324. § (1) bek., 325. § (1) bek.].

A felperes keresetében 4 750 000 Ft meghiúsulási kötbér megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Előadta, hogy az alperes a vele kötött szerződés ellenére a vállalt forintfedezet-biztosítási kötelezettségének nem tett eleget, ezáltal a szerződéstől elállt. Erre tekintettel a szerződése értelmében meghiúsulásikötbér-igénye keletkezett.

Az alperes ellenkérelmében jogalap hiányára hivatkozva a kereset elutasítását kérte, a felperessel kötött szerződés semmisségét állította. Hivatkozása szerint az 1990. május 2-án kötött szerződés alapján az 1990. május hónapban leszállítandó 500 m3 fenyőrönk forintellenértékét már 1990. április 10-ig kellett volna átutalnia. Utóbbi kikötésből - álláspontja szerint - megállapítható, hogy a szerződés megkötése pillanatában teljesíthetetlen volt, lehetetlen szolgáltatásra irányult, ezért az a Ptk. 227. §-ának (2) bekezdése szerint semmis. A kötbéralap összegszerűségét nem vitatta. Előadta hogy a felperes megrendelésére bútordeszkát, valamint parkettalécet gyártott, azt azonban a felperes nem vette át, a hátralékos ellenértéket nem egyenlítette ki, ezáltal kára keletkezett. Először beszámítási kifogással élt 1 205 000 Ft erejéig, majd későbbi pontosítással - az 1992. március 12-i előkészítő iratában foglaltak szerint 2 817 155 Ft-ra - beszámítási kifogásként érvényesítette kárigényét. Az elsőfokú bírósághoz 1992. augusztus 26-án benyújtott viszontkeresetében 1 205 000 Ft-os kártérítési igényt érvényesített a felperessel szemben.

A felperes az alperes beszámítási kifogását alaptalannak találta, ezért annak elutasítását kérte, míg a viszontkeresetben foglaltakra - a rendelkezésre álló iratok szerint - nem nyilatkozott.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatása után hozott ítéletével 3 918 060 Ft meghiúsulási kötbér megfizetésére kötelezte az alperest. Az alperes javára egyidejűleg 831 940 Ft beszámítási kifogásnak helyt adott. A bíróság a fentieket meghaladó keresetet és a viszontkeresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a peres felek között 4000 m2 fenyőrönkre kötött szállítási szerződés az alperesnek felróható okból meghiúsult, mivel az alperes vállalása ellenére az áru forintellenértékét banki úton előre nem tudta biztosítani. Az ítélkezése alapjául elfogadott szakvéleményből kiindulva az alperes által legyártott áruk szerződés szerinti értékével szemben a tényleges értéket 1 362 200 Ft-ban találta megállapíthatónak. A szerződött, de le nem gyártott árunál, 8%-os haszonkulccsal, az elmaradt hasznot 241 680 Ft-ban, míg a tárolási költségeket 60 000 Ft-ban állapította meg. A bizonyítás anyagából arra a következtetésre jutott, hogy a vállalkozási szerződés meghiúsulása tekintetében a felek 50-50%-ban marasztalhatók. A szerződés meghiúsulásánál az alperes által kifizetendő kötbér mértékét 4 750 000 Ft-ban állapította meg, amelyből levonta az alperes részéről megalapozottnak talált 1 663 880 Ft beszámítási kifogás 50%-át. A kárviselési kötelezettséget a Ptk. 344. §-ának (2) bekezdése alapján találta megállapíthatónak.

Az elsőfokú bíróság az alperesnek a kötbérfizetési kötelezettségével kapcsolatos elévülési kifogására, illetőleg a kötbér mérséklésre irányuló kérelmére indokolásában nem tért ki, a viszontkereset elutasítását érdemben nem indokolta.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes élt fellebbezéssel, annak megváltoztatása és a kereset teljes elutasítása, valamint a felperes viszontkeresete szerinti marasztalása érdekében. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, és a bíróság az indokolási kötelezettségének sem tett eleget. Hivatkozott az elsőfokú eljárásban előterjesztett elévülési kifogására, megismételte védekezése lényegét, viszontkeresete vonatkozásában pedig utalt a korábban előadottakra.

A fellebbezési tárgyaláson az alperes elévülési kifogását a teljes szállítandó mennyiségre mint oszthatatlan szolgáltatásra fenntartotta. A kötbérmérséklés iránti kérelmét visszavonta. Állítása szerint a kötbérigény "első ízben" 1990. május 10-én megnyílt, az ezt követő 6 hónap elteltével pedig az egész szerződésre elévült.

A felperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Előadta, hogy a részéről a vállalkozási szerződés alapján az alperesnek teljesített 500 000 Ft-os előleget az elsőfokú bíróság elmulasztotta "figyelembe venni". A szállítási szerződés ütemezésére tekintettel a szolgáltatás osztható lenne, így csak a szerződésbeli május-június havi részletekre tudta "elfogadni" a kötbérigénye elévülését. Közölte, hogy a keresetlevélhez csatolt kötbérigény bejelentésén kívül más időpontban kötbérigényt nem érvényesített az alperessel szemben.

A fellebbezés a kérelem és ellenkérelem korlátai között részben alapos.