A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20582/2007/4. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 78. §] Bírók: Angyalné dr. Demeter Judit, Mészáros Mátyás, Völgyesi Lászlóné

Pfv.IV.20.582/2007/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Tomszer Miklós ügyvéd (1144 Budapest, Szentmihályi u. 24/d.) által képviselt budapesti lakos felperesnek a Legfőbb Ügyészség Jogi Képviseleti Önálló Osztálya által képviselt ügyész foglalkozású II.r. és a Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyészsége III.r. alperesek ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása és járulékai iránt a Fővárosi Bíróság előtt 5.P.28.638/2003. számon megindult és a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.872/2006/5. számú jogerős ítéletével befejezett perében az alperesek által 33. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem tárgyában meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit hatályon kívül helyezi, az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatja és a felperes keresetét teljes egészében elutasítja.

A le nem rótt 1.836.000 (Egymillió-nyolcszázharminchatezer) forint kereseti, fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes köteles az államnak - felhívásra - megfizetni.

Ez ellen az ítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság, kiegészített ítéletében részben helyt adva a felperes keresetének, megállapította a II. és III.r. alperesekkel szemben, hogy a Fővárosi Főügyészség I.r. alperes G.11.510/1993/60-II. számú, 2001. július 16-án kelt és a II.r. alperes által aláírt közokirat azon kitételében, mely szerint "A levél tehát ebben a tekintetben valótlan állítást tartalmaz" a felperes jóhírnevét megsértették. Kötelezte a II.r. alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő 15 napon belül a fenti állításért, írásban a felperestől kérjen elnézést. Ezt meghaladóan a felperesnek a II. és III.r. alperessel szemben előterjesztett kártérítési keresetét elutasította, illetve a Fővárosi Főügyészség I.r. alperessel szemben a pert megszüntette. Megállapította, hogy a peres felek perköltségeiket maguk viselik és úgy rendelkezett, hogy a le nem rótt 900.000 forint kereseti illetékből 879.000 forintot köteles a felperes az államnak megtéríteni. A felperes, valamint a II. és III.r. alperesek fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy a felek a másodfokú költségeiket maguk viselik és a felperest 900.000 forint le nem rótt fellebbezési eljárási illeték megtérítésére kötelezte.

A jogerős ítélet által megállapított tényállás lényegi tartalma szerint a felperes ellen csalás bűntette és más bűncselekmények miatt indult büntetőeljárás. A Fővárosi Főügyészség I.rendű alperes 2001. június 27-én a Pesti Központi Kerületi Bíróságra vádiratot nyújtott be. A felperes 2001. július 9-én egy levelet intézett a Fővárosi Főügyészségen ügyészként dolgozó és a felperessel szemben a vádat képviselő II.r. alpereshez, amelyben egyebek mellett azt közölte, hogy az ügyében az ORFK által kirendelt tolmács-szakfordítók (enyhén fogalmazva) téves, hibás, hiányos fordításokat végeztek, és azt vele szemben felhasználta az ORFK. Közölte, hogy a kirendelt tolmács-szakforditó-fordítók közül kettő már a "Magyar Hatóság" előtt elismerte a hibás, téves fordításukat, sőt még azt is, hogy erről nem értesítette az ORFK-t. Idézte e személyek nyilatkozatait. Utalt arra, hogy a fordítási hibákra már több alkalommal felhívta az eljáró hatóságok figyelmét és tájékoztatta az ügyészt, hogy a fordítások ellenőrzését elvégeztette. Kérte az általa előadottak figyelembevételét. A felperes a levélben arról nem tájékoztatta a címzettet, hogy a tolmács-szakfordítók mely hatóság előtt ismerték el a téves fordításokat.

A II.r. alperes 2001. július 16-án a felperes levelét a Pesti Központi Kerületi Bíróságnak megküldte. Átiratában az alábbiakat közölte: A csalás büntette és más bűncselekmények miatt felperes ellen az Országos Rendőr-főkapitányságon 9/1993.bü. számon indult bűnügyben 2001. június 27-én vádiratot nyújtottunk be. Mellékelten megküldöm ügyészségre érkezett levelének másolatát. Tájékoztatom, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróságról telefonon megkeresett x fogalmazó, aki elmondta, hogy az ügyfélfogadáson megjelent nála a nyomozás során fordítást végző két tolmáccsal, közölte, hogy azonnali szóbeli keresetet nyújt be ellenük és követeli, hogy azonnal ismerjék be a hamis fordítást valamennyi nyomozás során lefordított iratra nézve, még azok vonatkozásában is, amelyeket ő még nem tudott leellenőrizni. Az nem ismert, hogy miként sikerült őket megjelenésre bírnia, de annak okáról ők előzőleg nem tudtak. A fogalmazó tájékoztatta, hogy ilyen jellegű eljárásnak a bíróságon nincs helye. A levél tehát ebben a tekintetben valótlan állítást tartalmaz.

A felperesnek a tolmács-szakfordító alperesek ellen a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt 29.P.88.727/2001. számon előterjesztett szóbeli keresete alapján a bíróság 2001. július 6-án tárgyalást tartott. A felperes a szóban előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek a büntetőeljárásban az általuk elismert kitételek tekintetében hibás fordítást végeztek. Az alperesek úgy nyilatkoztak, hogy a felperes által előterjesztett iratok tartalmát ismerik és az ott jelzett hibák valóban fennállnak, illetve a felperes által kifogásolt fordítói hibákat elismerték. E per II.r. alperese azt is előadta, hogy a hibákat a büntetőhatóság felé nem jelezte. A felperes a tárgyaláson közölte, hogy további hibák elismerésére az alpereseket nem kéri. A Pesti Központi Kerületi Bíróság ezt követően 29.P.88.727/2001/3. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a megállapításra irányuló egyéb kereset indításának a Pp. 123. §-ában megkívánt feltételei nem álltak fenn.

A fenti tényállás alapján a jogerős ítélet megállapította, hogy a II. és III.r alperesek a II.r. alperes által elküldött átirat azon kitételével, amely szerint "a felperes levele tehát ebben a tekintetben valótlan állítást tartalmaz", megsértették a felperesnek a Ptk. 75. § (1) bekezdésében és a Ptk. 78. §-ában védett jóhírnevét, mert a levélnek e része valótlan tényállítást tartalmaz és alkalmas a felperes személyének hátrányos megítélésére. A felperes levele ugyanis valótlan állítást nem tartalmazott, mert indult bírósági eljárás a tolmács-szakfordítók ellen és készült olyan jegyzőkönyv, amely tartalmazta a téves fordításokkal kapcsolatban a felperes levelében előadottakat. Ezért a Ptk. 84. § (1) bekezdés alapján a II. és III.r. alperesek terhére a jogsértést megállapította és a II.r. alperest elégtétel adására kötelezte. A felperes kártérítési keresetét ugyanakkor a jogerős ítélet elutasította.

A jogerős ítélet ellen, jogszabálysértésre hivatkozással, a II. és III.r. alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének a teljes elutasítását. A felülvizsgálati álláspontjuk szerint a büntetőeljárás során az ügyésznek a bizonyítás körében tett nyilatkozata nem sért személyhez fűződő jogot, még akkor sem, ha hátrányosan érinti a felperest. Az ügyész büntetőeljárásban kifejtett tevékenysége tehát nem olyan jogellenes magatartás, amely a személyhez fűződő jog megsértésének megállapítását lehetővé tenné.