62007FJ0022_SUM[1]

A Közszolgálati Törvényszék (második tanács) 2008. szeptember 4-i ítélete. Paul Lafili kontra az Európai Közösségek Bizottsága. Közszolgálat - Tisztviselők. F-22/07. sz. ügy

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)

2008. szeptember 4.

F-22/07. sz. ügy

Paul Lafili

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

"Közszolgálat - Tisztviselők - A 723/2004/EK, Euratom rendelet hatálybalépése - A személyzeti szabályzat 44. és 46. cikke - A személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 7. cikke - Előléptetés - Besorolás - Szorzótényező"

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben P. Lafili a következőket kéri: az adminisztráció által hozott, a felperes 2006. júniusi és azt követő illetményelszámolásaiban szereplő, a felperesnek az AD 13-as besorolási fokozat 5. fizetési fokozatába történő besorolásáról szóló 2006. május 11-i határozat megsemmisítését, ebből következően a felperes visszahelyezését 2006. május 1-jei hatállyal az AD 13-as besorolási fokozat 2. fizetési fokozatába, megtartva az 1,1172071-es szorzótényezőt, valamint 2006. május 1-jére visszaható hatállyal a felperes szakmai előmenetelének teljes körű helyreállítását az így kiigazított besorolási fokozatba és fizetési fokozatba való besorolásáig (beleértve a kiigazított besorolási fokozatban szerzett szakmai tapasztalatának beszámítását, szakmai előmenetelhez való jogát és nyugdíjjogosultságát), valamint az említett időszakra vonatkozóan az Európai Központi Bank által a főbb refinanszírozási műveletekre megállapított kamat két százalékponttal növelt mértékének megfelelő késedelmi kamat megfizetését a felperes besorolásának megfelelő illetménye és azon besorolásnak megfelelő illetmény közötti különbségre vonatkozóan, amelyre a szabályos besorolását megállapító majdani határozat időpontjáig volna jogosult.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti a Bizottság Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóságának A 6, Előmeneteli rendszer, értékelés és előléptetés egysége vezetőjének 2006. május 11-i határozatát. A felperes maga viseli saját költségeinek felét. A Bizottság maga viseli saját költségeit, és a Közszolgálati Törvényszék kötelezi a Bizottságot a felperesnél felmerült költségek felének viselésére.

Összefoglaló

1. Tisztviselők - Kereset - Sérelmet okozó aktus - Fogalom

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

2. Tisztviselők - Díjazás - A 723/2004 rendelet hatálybalépése után alkalmazandó átmeneti szabályok

(Személyzeti szabályzat, XIII. melléklet, 7. cikk, (7) bekezdés)

3. Tisztviselők - Díjazás - A 723/2004 rendelet hatálybalépése után alkalmazandó átmeneti szabályok

(Személyzeti szabályzat, 66. cikk; XIII. melléklet, 2. cikk, (1) bekezdés, 7. cikk, (6) és (7) bekezdés; 723/2004 tanácsi rendelet)

1. Csak az érdekeltek jogi helyzetét közvetlenül és azonnal érintő, kötelező joghatásokat kiváltó aktusok tekinthetők az érdekeltek számára sérelmet okozó aktusnak, és csak ezek az aktusok alkalmasak a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke alapján a panasz benyújtására és a keresetindításra nyitva álló határidők megindítására.

Ez a helyzet az adminisztráció azon közleménye esetén, amely arról tájékoztatja a tisztviselőt, hogy tévesen állapították meg a fizetési fokozatba történő besorolását, valamint a díjazására alkalmazandó szorzótényezőt, következésképpen azt ki fogják javítani.

(lásd a 30-32. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C-237/06. P. sz., Strack kontra Bizottság ügyben 2007. március 8-án hozott végzésének (az EBHT-ban nem tették közzé) 62. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T-562/93. sz., Obst kontra Bizottság ügyben 1995. október 19-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1995., I-A-247. o. és II-737. o.) 23. pontja; T-4/05. sz., Strack kontra Bizottság ügyben 2006. március 22-én hozott végzésének (EBHT-KSZ 2006., I-A-2-83. o. és II-A-2-361. o.) 35. pontja.

2. A tisztviselő fizetési fokozatba történő besorolását valamint a díjazására a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 7. cikkének (7) bekezdése alapján alkalmazandó szorzótényezőt megállapító határozat, amelyet olyan hatóság írt alá, amelynek az érintett intézménynél hatályos, a személyzeti szabályzat által a kinevezésre jogosult hatóságra ruházott jogkörök gyakorlására vonatkozó rendelkezések szerint erre nem volt felhatalmazása, az említett rendelkezésekben található, hatáskörmegosztásra vonatkozó szempontoktól való eltérést igazoló hatáskör-továbbruházás hiányában olyan határozatnak minősül, amelyet kibocsátója arra vonatkozó hatáskör nélkül fogadott el; e rendelkezések célja ugyanis pontosan annak biztosítása, hogy a meghozandó határozatot főszabály szerint az a hatóság fogadja el, amely arra a személyzeti politikára vonatkozó gondos ügyintézés elvére tekintettel a legmegfelelőbb helyzetben van.

(lásd a 34., 38. és 39. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 46/72. sz., De Greef kontra Bizottság ügyben 1973. május 30-án hozott ítéletének (EBHT 1973., 543. o.) 18. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T-118/04. és T-134/04. sz., Caló kontra Bizottság egyesített ügyekben 2007. február 7-én hozott ítéletének (az EBHT-ban még nem tették közzé) 67. és 68. pontja.

3. Ha a tisztviselők személyzeti szabályzatának, valamint az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételeinek módosításáról szóló 723/2004 rendelet hatálybalépése előtt felvett tisztviselő díjazására alkalmazandó szorzótényező az említett rendelet hatálybalépésének időpontja utáni első előléptetést követően nagyobb, mint egy, azt a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 7. cikkének (7) bekezdésében foglaltak szerint a fizetési fokozatban eltöltött szolgálati időre kell átváltani. Ebben a vonatkozásban nem lehet elfogadni azt az értelmezést, amely szerint ez a rendelkezés csak abban az esetben alkalmazandó, amelyben az egynél nagyobb szorzótényező az előléptetés utáni magasabb fizetési fokozatba lépésből - de nem magából az előléptetésből - következik, ezért az utóbbi esetben kizárólag a XIII. melléklet 7. cikkének (6) bekezdését kell alkalmazni, és új szorzótényezőt kell meghatározni.

Ugyanis a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 7. cikke (6) és (7) bekezdésének megfogalmazása kellően kétértelmű ahhoz, hogy olyan, nem kizárólag szó szerinti értelmezés keresését tegye indokolttá, amely megfelel a szóban forgó átmeneti rendelkezések rendszerének és céljának. Ebben a tekintetben az elvetett értelmezés azzal a hatással járhat, hogy a szorzótényezők alkalmazása korlátlan ideig - az érdekelt egész szakmai pályafutása során, sőt azon túl, a nyugdíjazása után is - fennmarad, jóllehet az átmeneti intézkedésnek minősülő szorzótényező-alkalmazásnak az a célja, hogy garantálja a 2004. május 1-je előtt felvett tisztviselőknek fizetett alapilletmény szintjét, amely illetmény a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 7. cikke (1) bekezdésének megfelelően nem változhat a besorolási fokozatoknak az említett melléklet 2. cikkének (1) bekezdése szerinti átnevezése miatt. Amint a szorzótényező eléri az egyet, az említett melléklet 7. cikke (7) bekezdésének negyedik mondata ebben a megfogalmazásában nem lehet akadálya a személyzeti szabályzat új 66. cikke alkalmazásának, amely az új szakmai előmeneteli struktúra alapján minden egyes besorolási fokozat és fizetési fokozat vonatkozásában meghatározza a tisztviselők alapilletményét. Az említett 66. cikkbe foglalt fizetési táblázat ilyen figyelmen kívül hagyása - azzal az elvvel, hogy az új szabályozás azonnal alkalmazandó - az erre vonatkozó világos és egyértelmű jogalkotói rendelkezés hiányában nem fogadható el.

Ezenkívül az elvetett értelmezés azt eredményezheti, hogy a jövőben a díjazás terén megszűnik az egyenlő bánásmód a 2004. május 1-je előtt és az ezt követően felvett tisztviselők között, jóllehet az átmeneti rendelkezések céljának a jellegüknél fogva annak kellene lennie, hogy a szerzett jogok védelme mellett megkönnyítse az átmenetet a korábbi szabályozásból az új szabályozásba, anélkül hogy az a tisztviselők valamely kategóriája számára fenntartaná a korábbi szabályozás hatályát a jövőben létrejövő olyan helyzetekre, mint az új szakmai előmeneteli struktúrában a magasabb fizetési fokozatba lépés.

(lásd a 73., 75., 78., 80., 81., 83., 86. és 88. pontot)