A Szegedi Ítélőtábla Pf.20018/2018/4. számú határozata személyiségvédelmi igény tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 163. §, (3) bek., 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §, (3) bek., 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. §, (2) bek., 2:43. §, 2:51. §, (1) bek., 2:52. §, (2) bek., 6:521. §, 6:535. §, (1) bek.] Bírók: Bánfalvi-Bottyán Csilla, Dobler László, Kiss Gabriella

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.018/2018/4. szám

A Szegedi Ítélőtábla a dr. Vigyikán Péter ügyvéd által képviselt felperes neve(címe) szám alatti lakos felperesnek - a dr. Bródy János ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (címe) szám alatti székhelyű I. rendű és a dr. Endrődiné dr. Makány Anikó ügyvéd által képviselt II.rendű alperes neve(címe) szám alatti székhelyű II. rendű alperesek ellen személyiségvédelmi igény érvényesítése iránt indított perében a Gyulai Törvényszék 2017. december 6. napján kelt 14.P.20.011/2017/37. sorszámú ítélete ellen a felperes részéről 41., az I. rendű alperes részéről 42. és a II. rendű alperes részéről 44. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és megállapítja, hogy az I. rendű alperes a felperes lelki egészségéhez, pihenéshez és a magánélet nyugalmához fűződő személyiségi jogait sértette meg.

Az I. és II. rendű alperesek egyetemleges marasztalásának összegét 200.000,- (Kettőszázezer) forintra felemeli.

Mellőzi a perköltség fizetésére kötelező rendelkezést és megállapítja, hogy a felek elsőfokú eljárási költségeiket maguk viselik.

Az I. és II. rendű alperesek által fizetendő állam által előlegezett költség összegét 14.175,- (Tizennégyezer-egyszázhetvenöt) forintra felemeli.

Az állam terhén maradó állam által előlegezett költség összegét 14.175,- (Tizennégyezer-eygszázhetvenöt) forintra leszállítja.

Kötelezi az I. és II. rendű alpereseket, egyetemlegesen fizessenek meg az államnak - külön felhívásra - 18.000,- (Tizennyolcezer) forint le nem rótt elsőfokú eljárási illetéket.

A fennmaradó le nem rótt 18.000,- (Tizennyolcezer) forint elsőfokú eljárási illeték az állam terhén marad.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A peres felek másodfokú eljárási költségeiket maguk viselik.

Kötelezi az I. és II. rendű alpereseket, 15 nap alatt rójanak le személyenként - leletezés terhe mellett - 33.000,- (Harmincháromezer) forint fellebbezési eljárási illetéket.

A felperes részéről le nem rótt 32.000,- (Harminckettőezer) forint fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

A felperes a (város neve, utca 1, házszám) alatti ingatlanban él életvitelszerűen. Az (utca 1) - (utca 2) találkozásánál a sarki kanyarban, a lakása előtti szakaszon 2016. január 7-én éjjel megcsúszott az I. rendű alperes által üzemeltetett helyi járatú autóbusz, ezzel kidöntött egy beton villanyoszlopot, ami hatalmas robajjal rádőlt a felperesi lakás utcafronti szakaszának falára. A baleset következtében a lakásban a gipszkarton és a téglafalak találkozásánál repedések keletkeztek, majd a villanyoszlop kettétört. A robbanásszerű zajra felébredt a felperes, megijedt, ettől kezdve nem mert a hálószobájában aludni, mert attól félt, hogy újabb baleset történik. Problémái 2016 novemberéig tartottak, ekkor ugyanis a közösségi közlekedést átszervezve az autóbuszokat más útvonalra irányították.

A felperes kiegyensúlyozott, hangulatilag, érzelmileg és indulataiban jól szabályozott, egészséges személy. Intellektuális szintje igen jó, gondolatait és gondolkodását nem a betegség, állapot vagy tünet, hanem a mindennapos életesemények zajlása vezeti. Lelki problémája, pszichiátriai betegsége nincs, gyógykezelésre nem szorul, orvosi-egészségügyi segítséget nem vett igénybe.

Az eset következtében kialakult nála egy álomból való hirtelen felébredést követő félelmi reakció, melynek maradványa az, hogy fél saját volt szobájába éjszaka bemenni és ott aludni. A reakció jelenleg kimerül abban, hogy "mi lenne akkor, ha megismétlődne az eset és mi lett volna akkor, ha súlyosabb dolog történik". Ez az előrevetített félelem mindennapjait, munkáját, emberi kapcsolatait nem befolyásolja. Alvási szokását megváltoztatta, azonban testi és lelki tünetei a mindennapos tevékenységét és élményeit nem befolyásolják.

Az I. rendű alperes felelősségbiztosítója a II. rendű alperes.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I. rendű alperes megsértette személyiségi jogait, nevezetesen egészséghez és a magánélet, magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő jogát, ezért az alpereseket 500.000,- forint sérelemdíj egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni. Érvelése szerint az I. rendű alperes veszélyes üzemi körén belül okozott kárt, mely vagyoni kárán túl személyiségi jogsérelemmel is járt. Ez utóbbi abban jelenik meg, hogy hálószobájába nem mer bemenni aludni, lelki problémát okoz számára az a tudat, hogy esetleg a baleset megismétlődik. Emiatt olyan helyen volt kénytelen aludni, ahol egészsége negatív irányba változott, dereka megfájdult, ami mindennapi életét is befolyásolta. Egészségromlását a balesetre vezette vissza.

Az I. rendű alperes ellenkérelme elsősorban a kereset elutasítására, másodsorban a sérelemdíjnak az igényelthez képest alacsonyabb összegben való megállapítására irányult. Hangsúlyozta, a felperes nem vagyoni sérelme és a baleset között okozati összefüggés nincs. Mivel a Ptk. 2:52. §-a alapján a sérelemdíjra a kártérítés szabályait kell alkalmazni, a károkozó csak azokért a károkért felel, amelyek a baleset bekövetkezésekor ésszerűen előreláthatók voltak. A felperes által hivatkozottak viszont túlmutatnak az előreláthatóságon, e körben a Ptk. 6:521. §-ával érvelt. Kiemelte, a baleset folytán az előreláthatóság csupán addig terjed, hogy az oszlop hatókörében lévő személyekben, vagy dolgokban következhet be kár. Az, hogy az érintett épületben tartózkodó személynek fóbiája alakul ki, messze túlmutat azon a sérelmen, melyet az I. rendű alperes előre láthatott. Hozzátette, a felperesi logika mentén haladva gyakorlatilag a végtelenségig vezethető az oksági láncolat, ez pedig abszurd eredményre vezet és a jogsértőre ugyancsak végeláthatatlan kockázatot telepít.

A II. rendű alperes ellenkérelmében ugyancsak a kereset elutasítását kérte. Hangsúlyozta, az épületben a kárszakértői szemle megtörtént, a biztosító az I. rendű alperes felelősségbiztosítójaként a társasház részére a kárt megtérítette. A 2009. évi LXII. törvény (12. §, 27. §, 28. § (1) bekezdés, 32. § (1) bekezdés) alapján álláspontja az volt, mivel a felperes személyiségi joga nem sérült, a felelősségbiztosítás alapján marasztalásnak nincs helye. Önmagában az ijedtség sérelemdíj alapjául nem szolgálhat.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az I. rendű alperes megsértette a felperes személyiségi jogait és az alpereseket 100.000,- forint sérelemdíj egyetemleges megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Indokolásában - a Ptk. vonatkozó rendelkezéseinek kimerítő ismertetését követően - arra az álláspontra jutott, hogy az I. rendű alperes a felperes egészséghez, a magánélethez és a magánlakás zavartalan használatához fűződő személyiségi jogait megsértette. A perben beszerzett szakvélemény alapján igazoltnak találta azt a felperesi előadást, hogy a balesetet követően félelemérzete alakult ki, mely nemcsak a konkrét és kimutatható fizikális egészségkárosodásban, vagy az egyértelmű pszichés károsodásban jelentkezhet, hanem egyéni érzékenységtől függően attól alacsonyabb szinten is. Ez a felperes esetében fennáll, az a trauma után a korábbi szokásos életérzéseitől eltérő érzelmi sérülésekben jelentkezett. Kifejtette, a személyiségi jogok megsértése körében az egyediesítés elengedhetetlen. Összességében úgy ítélte meg, hogy a felperes esetében a balesettel, az I. rendű alperes magatartásával okozati összefüggésben a személyiségi jogsértés megvalósult.