A Szegedi Ítélőtábla Bf.114/2016/5. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 117. §, 258. §, 371. §, 372. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 82. §, 160. §] Bírók: Halász Edina, Mezőlaki Erik, Nagy Erzsébet

A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Szegeden, 2016. szeptember 8. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

Í T É L E T ET:

Az emberölés bűntettének kísérlete miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Kecskeméti Törvényszék 2015. november 3. napján kihirdetett 11.B.113/2015/15. számú ítéletét

m e g v á l t o z t a t j a:

A vádlott cselekményét emberölés bűntette kísérletének [Btk.160. § (1) bekezdés] minősíti.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Megállapítja, hogy a vádlott anyja neve (vádlott anyja neve), (egyéb érdekelt neve) egyéb érdekelt lakcíme: (irányítószám, Település, utca, házszám), tartózkodási helye: (irányítószám, Település, utca, házszám).

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S:

Az elsőfokú bíróság a vádlottat erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének kísérlete (Btk. 161. §) miatt 2 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. A kiszabott szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. A szabadságvesztés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, az eljárás során lefoglalt bűnjelek elkobzásáról, illetve a lefoglalás megszüntetéséről, megsemmisítéséről, illetőleg az egyéb érdekeltnek történő kiadásáról.

Kötelezte a vádlottat a bűnügyi költség viselésére is.

A törvényszék ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére eltérő minősítés, végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás alkalmazása érdekében.

A fellebbviteli főügyészség az ügyész által bejelentett fellebbezést fenntartotta. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság bár helyesen állapította meg a vádlott bűnösségét, azonban a cselekményét nem a törvénynek megfelelően minősítette. Álláspontja szerint ugyanis tévesen jutott a törvényszék arra a következtetésre, hogy a vádlott indulati állapota bizonyos fokig igazolható, erkölcsileg menthető, méltányolható okból származott. Utalt ezzel összefüggésben arra, hogy a vádlott és a sértett között hosszabb ideje kialakult ellenséges viszonyból következően a vádlottnak számolnia kellett azzal, hogy egy esetleges verekedés fog közte és a sértett között kialakulni.

Ilyen előzmények mellett a vádlott azzal a magatartásával, hogy a sértett és a barátai kiabálására nem a rendőrség értesítésével, hanem zárt otthona elhagyásával és a sértett fejszével való megtámadásával reagált, a jogtalanság talajára került, hiszen a vitathatatlanul fennálló sértetti provokációt, verekedésre való felhívást elfogadta. Így figyelemmel arra, hogy a sértett fenyegetőzése a vádlottat nem érte váratlanul, ezért az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének feltételei nem állapíthatóak meg.

Összességében a törvényszék ítéletének megváltoztatására, a vádlott cselekményének emberölés bűntette kísérletének [Btk. 160. § (1) bekezdés] történő minősítésére, végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabására tett indítványt.

A védő a fellebbezési nyilvános ülésen a törvényszék ítéletének helybenhagyását indítványozta arra hivatkozással, hogy az ügyészi fellebbezés lényegét tekintve bírói mérlegelést támad, amely eredményre nem vezethet. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy méltányolható külső ok miatt került a vádlott olyan mértékű indulati állapotba, amely a szokásos megfontolást lehetetlenné tette, és ezen indulat ideje alatt került sor a sértett bántalmazására. Az indulat mértékével kapcsolatban hivatkozott arra is, hogy pont a túlzott mértékű indulat miatt nem volt a vádlott abban az állapotban, hogy azt mérlegelje, hogy az adott helyzetben a rendőrség értesítése lenne a megfelelő reakció. Álláspontja szerint a méltányolható okot támasztja alá az a körülmény is, hogy az irányadó tényállás szerint a sértett és társai bűncselekmény megállapítására is alkalmas magatartást tanúsítottak. Hivatkozott továbbá arra, hogy a bűncselekmény elkövetése óta immár két évet meghaladó idő telt el, így a büntetés kiszabása során az időmúlás enyhítő körülményként értékelhető. Összességében a törvényszék ítéletének helybenhagyását indítványozta.

A másodfokú bíróság a fellebbezési eljárásban a Be. 348. § (1) bekezdése szerint eljárva a törvényszék ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülvizsgálta és ennek keretében azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság eljárása során eljárási szabálysértést nem követett el.

A törvényszék a tényállás felderítési feladatának maradéktalanul eleget tett, a vád tárgyát képező releváns tényekre az elbíráláshoz szükséges körben és mértékben a bizonyítást felvette. A beszerzett bizonyítékokat egyenként és összességükben is mérlegelési körébe vonta, s indokolási kötelezettségének teljes mértékben eleget téve logikus és az iratoknak mindenben megfeleltethető részletes magyarázatát adta annak, hogy miért vetette el a vádlott védekezésének azon részét, amely szerint a sértett és társai az udvarára behatoltak, illetőleg a sértett vascsövet a kezében tartva támadott rá.

Logikus és iratszerű okok alapján állapította meg a törvényszék azt is, hogy a sértett és társai provokatív, támadó jellegű magatartást tanúsítottak és kifejezetten verekedési céllal mentek a vádlott házához.

A törvényszék teljes mértékben megalapozott ítéletet állapított meg, amelyet az ítélőtábla csupán annyiban egészített ki, hogy a román állampolgárságú sértett magyar anyanyelvű [Be. 352. § (1) bekezdés a) pont].

A fenti kiegészítéssel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az ítélőtábla a felülbírálata alapjául elfogadta.

A törvényszék a megalapozott tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére. Helyesen állapította meg, hogy a vádlott a cselekmény elkövetése során nem volt jogos védelmi helyzetben, hiszen a sértett és társai provokatív, erőszakos, garázda jellegű magatartást tanúsítottak a vádlott házánál, a ház falát ütötték, a vádlottat és családját fenyegették, azonban az ingatlan nyitott kapuján az ingatlan udvarába nem mentek be, csupán verekedésre hívták a vádlottat, aki azáltal, hogy ezt a felhívást elfogadta, maga is a jogtalanság talajára lépett.

Tekintettel arra, hogy a vádlott nem volt jogos védelmi helyzetben, ezért helyesen járt el a törvényszék, amikor vizsgálta, hogy megállapítható-e az erős felindulásból elkövetett emberölés bűntettének kísérlete. A törvényszék ezt a kérdést igenlően döntötte el, azonban a másodfokú bíróság nem értett egyet ezzel az állásponttal. A Kúria 3/2013. BJE I/6. pontja szerint három feltétel megléte esetén lehet megállapítani az emberölés ezen privilegizált esetét. Így vizsgálni kell, hogy megállapítható-e az indulat olyan fiziológiai eredetű magas foka, amelynek következtében az elkövető belső egyensúlya megbomlik, tudata elhomályosul, és ennek folytán a megfontolás szokásos mértékének megtartása lehetetlenné válik. További követelmény, hogy az erős felindulásnak méltányolható okból kell származnia, amely akkor állapítható meg, ha erkölcsileg legalább részben menthető külső ok váltja ki a magas fokú indulatot. A méltányolható ok megítélésének körében kell vizsgálni az elkövető és a sértett között fennálló viszonyt, érzelmi kapcsolatot, ezzel összefüggésben vizsgálni kell azt is, hogy az elkövetést kiváltó ok súlyossága, valamint az arra reagáló magatartás objektíve is arányban áll-e azzal. Egy hosszan tartó, folyamatos megaláztatást követően méltányolhatónak tekinthető egy viszonylag kisebb jelentőségű sérelem hatására kitörő fékezhetetlen indulat is. Az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapításának harmadik feltétele pedig az, hogy az ölési cselekmény az erős felindulás állapotában menjen végbe, a cselekmény elkövetésére irányuló akaratelhatározást nyomban kövesse a kivitelezés, vagyis az emberölésre irányuló szándék kifejlődése és a cselekmény között viszonylag rövidebb idő teljen el.