A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40203/2015/5. számú határozata kártérítés tárgyában. Bírók: Felker László, Levek Istvánné, Tibold Ágnes

Fővárosi Ítélőtábla

10.Gf.40.203/2015/5-II.

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Bata Zoltán ügyvéd (felperesi képviselő címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek dr. Zsögöny Ilona ügygondnok (I. rendű alperesi képviselő címe) által képviselt I. rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű, dr. Zakar Zoltán ügyvéd (II. rendű alperesi képviselő címe) által képviselt II. rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében, mely perbe az I. rendű alperes pernyertessége érdekében beavatkozott a Hargitai-Mezőfi Ügyvédi Iroda (I. rendű alperesi beavatkozó képviselőjének címe, ügyintéző: dr. Hargitai László ügyvéd) által képviselt I. rendű alperesi beavatkozó neve (I. rendű alperesi beavatkozó címe), a Fővárosi Törvényszék 2015. január 22. napján kelt 8.G.41.232/2013/44. számú ítélete ellen az I. rendű alperesi beavatkozó részéről 46. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja;

kötelezi az I. rendű alperesi beavatkozót, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 250.000 (Kettőszázötvenezer) forint + áfa másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság 2015. január 22. napján kelt 8.G.41.232/2013/44. számú ítéletével kötelezte az I. rendű alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 88.893 eurót és annak 2012. március 14. napjától a kifizetésig számított évi 5 % mértékű kamatát, valamint 2.993.407 forint perköltséget; a II. rendű alperessel szembeni keresetet elutasította és kötelezte felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű alperesnek 1.245.692 forint ügyvédi munkadíjat.

Az elsőfokú bíróság elsődlegesen felperes kereshetőségi jogát vizsgálta, bizonyítottnak fogadta el, hogy a K. E. Kft. javára a rakomány teljes értéke a D. Ltd. részéről átutalásra került, utóbbi a felperessel kötött biztosítási szerződést, az áru elveszése biztosítási eseménynek minősült, továbbá felperes igazolta a károsulttal kötött megállapodást, a kártérítési összeg kifizetését, ezért az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 558. § (1) bekezdése alapján, valamint figyelemmel a D. Ltd. engedményezési okiratára, a Ptk. 328 § (1) bekezdése alapján megállapíthatónak találta felperes kereshetőségi jogát.

Alperesek felelősségét külön-külön vizsgálva rögzítette, hogy közöttük a Ptk. 488. § (1) bekezdése szerinti, az 1971. évi 3. számú tvr.-el kihirdetett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Egyezmény (CMR) hatálya alá eső fuvarozási szerződés jött létre. A CMR 4. cikke alapján a fuvarozási szerződésről fuvarlevelet állítottak ki, mely a CMR 9. cikk 1. pontja értelmében igazolta a szerződés megkötését, annak feltételeit, illetőleg azt, hogy a fuvarozó az árut átvette. A CMR 9. cikk 1. pontjába foglalt vélelem megdöntésére nem került sor, az I. rendű alperes részéről történő rakományátvételt támasztják alá a fuvarozási szerződéskötés körülményei, így az I. rendű alperes fuvarengedélyének, CMR felelősségbiztosításról szóló fedezetigazolása megküldése a II. rendű alperes részére. A CMR fuvarlevélen az I. rendű alperes bélyegzője szerepelt, illetőleg a vontatóra az I. rendű alperes CMR felelősségbiztosítása állt fenn, valamint az I. rendű alperes cégnyilvántartásában szereplő e-mail címről került sor a levelezés bonyolítására. A címzettnek az I. rendű alperes nem szolgáltatta ki a rakományt, ezért a CMR 17. cikk 1. pontja alapján a felelőssége fennáll, és figyelemmel arra, hogy a lerakóhelyen nem jelent meg a gépkocsivezető a rakománnyal, az I. rendű alperessel történő kapcsolatfelvétel sikertelen maradt, a CMR 29. cikke szerinti helytállási kötelezettség megállapítható. Mindezért az elsőfokú bíróság arra vont le következtetést, hogy a kereset az I. rendű alperes tekintetében helytálló, a CMR 17. cikk 1. pontja és 29. cikke alapján köteles az átvett rakomány értékének a megfizetésére.

II. rendű alperes felelősségét vizsgálva megállapította, nem nyert bizonyítást, hogy fuvarozóként járt volna el, egyrészt nem rendelkezett fuvarozási engedéllyel, másrészt felperes nem igazolta, hogy a II. rendű alperes mint szállítmányozó fuvarozói felelősséget vállalt volna a D. Ltd. felé a küldemény továbbításának megszervezése körében végzett tevékenysége során. Arra vont le következtetést, hogy a II. rendű alperes és a D. Ltd. között a Ptk. 514. § (1) bekezdése szerinti szállítmányozási szerződés jött létre, a küldemény továbbításához szükséges fuvarozási szerződéseket a saját nevében és a megbízója számlájára kötötte meg. Tekintve, hogy nem maga fuvarozott, illetőleg nem gyűjtőforgalomban továbbította a rakományt, a Ptk. 520. § (2) bekezdése szerinti jogszabályi feltételek hiányoznak a kárfelelőssége megállapításához.

A továbbiakban azt vizsgálta az elsőfokú bíróság, hogy a Ptk. 515. § (1) bekezdése szerinti kötelezettségének a II. rendű alperes eleget tett-e, gondos magatartást tanúsított-e az I. rendű alperesi fuvarozó kiválasztása során. T. A. II. rendű alperesi alkalmazott tanúvallomása alapján megállapította, hogy nevezett az e-cégjegyzékben megnézte az I. rendű alperes cégadatait, bekérte az árufuvarozói engedélyt, a közösségi engedélyt, a CMR felelősségbiztosításról a fedezetigazolást, a cég adatait, adószámát, a T.-on az azonosítószámot. A tanú hivatkozott arra is, hogy az e-cégjegyzékben az adószám alapján ellenőrizte a céget, az ügyvezetőt, a székhelyet, az e-mail címet is, utóbbi azonos volt a küldő e-mail címmel, a fuvarozást végző gépkocsi rendszáma a CMR felelősségbiztosításban is fel volt tüntetve. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a tanúvallomás alapján megállapítható tények összhangban álltak a beszerzett nyomozati iratok között elfekvő, H. P.-tól származó bejelentésben, valamint T. A. írásbeli nyilatkozatában foglaltakkal. Mindezek alapján arra vont le következtetést, hogy II. rendű alperes terhére nem állapítható meg a Ptk. 515. § (1) bekezdése szerinti kötelezettségszegés, ugyanis azokat az iratokat, amelyek a fuvarozó azonosításához szükségesek voltak bekérte, azokat azon az e-mail címen kapta meg, amelyek a cégnyilvántartásban szerepeltek. Mindezért a Ptk. 520. § (1) bekezdésének második fordulatára alapított jogalap sem foghatott helyt, ezért a II. rendű alperessel szembeni kereset elutasításáról határozott.

Az ítélet ellen I. rendű alperesi beavatkozó terjesztett elő fellebbezést, melyben annak megváltoztatását, az I. rendű alperessel szembeni kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak az I. rendű alperesi kártérítő felelősség szempontjából a CMR 9. cikk 1. pontját teljes egészében kellett volna figyelembe vennie, mely taxatív felsorolást tartalmaz, tehát a fuvarlevelet az ellenkező bizonyításáig igazolásnak kell tekinteni a fuvarozási szerződés megkötésére, a fuvarozási szerződés feltételeire és az áru átvételére. Az elsőfokú bíróság egyedül az áru átvétele vélelmének tulajdonított jelentőséget és tévesen figyelmen kívül hagyta, a nyomozást megszüntető határozat okirati bizonyítékként azt tartalmazza, hogy a szállítmányt eltulajdonító személy vette át az árut a felrakóhelyen. A szállítmányt eltulajdonító ismeretlen személy általi rakományátvétel okirati bizonyítása az áru átvétel vélelmének a megdöntésére alkalmas, tehát az elsőfokú bíróság által kifejtettektől eltérően nem vélelmezhető, hogy az I. rendű alperes vette volna át az árut.