A Fővárosi Ítélőtábla Bf.208/2011/11. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 87. §, 90. §, 166. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 96. §, 237. §, 292. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §] Bírók: Halász Irén, Magócsi István, Zólyominé dr. Törő Erzsébet

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

5.Bf.208/2011/11. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2013. február hó 15. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

Í T É L E T E T:

Az emberölés bűntettének kísérlete miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Pest Megyei Bíróság 11.B.71/2010/24. számú ítéletét megváltoztatja.

A börtönbüntetés tartamát 3 (három) évre enyhíti.

A szabadságvesztés büntetés fele részének - 1 (egy) év 6 (hat) hónap - végrehajtását 5 (öt) évi próbaidőre felfüggeszti.

A próbaidő a végrehajtandó rész letöltése után kezdődik.

A szabadságvesztés végrehajtandó részéből a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S:

A Pest Megyei Bíróság a 2011. február 28. napján kelt 11.B.71/2010/24. számú ítéletével a vádlottat emberölés bűntettének kísérletében (Btk. 166. § (1) bekezdés) mondta ki bűnösnek és ezért őt 4 év börtönre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Rendelkezett a járulékos kérdések, így az előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztésbe beszámítása, a polgári jogi igény és a bűnügyi költség viselése tekintetében is.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész súlyosításért, a vádlott és védője felmentésért jelentettek be fellebbezést.

Az ügyész fellebbezése indokolásában a törvényi minimum alatti büntetés kiszabását, az enyhítő szakasz alkalmazását indokolatlannak tartotta, mivel befejezett kísérletről van szó, ami kisebb súllyal értékelhető, az eredmény bekövetkezésének elmaradása pedig kizárólag a sértett aktív és szakszerű védekezésének köszönhető. Ezért a büntetésnek legalább a törvényi minimumra súlyosításait indítványozta.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a Bf. 651/2010/5. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta azzal, hogy az elsőfokú bíróság eltúlzott jelentőséget tulajdonított az enyhítő körülményeknek, a cselekmény kiemelkedő tárgyi súlyára, a vádlott életvezetésére figyelemmel indokolatlan volt a Btk. 87. §-ának alkalmazása, amelynek indokait sem adta az elsőfokú bíróság. Az ügy elbírálására nyilvános ülés kitűzését, a kiszabott büntetés súlyosítását, egyebekben az ítélet helybenhagyását indítványozta. Bejelentette, hogy a nyilvános ülésen nem kíván részt venni.

A vádlott védője fellebbezését írásban részletesen megindokolta.

Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság a 24. számú tárgyalási jegyzőkönyv 21. oldal alulról 2. bekezdésében a tanú1 kérelmének megfelelően a Be. 292. § (2) bekezdése felhívásával elrendelte, hogy "a vádlott és hozzátartozói távollétében hallgatja meg a tanút". Álláspontja szerint a jegyzőkönyv alapján nem lehet megállapítani, hogy a hozzátartozók vagy más hallgatóság a tanú kihallgatását követően visszatértek-e a tárgyalóterembe, a Be. 292. § (2) bekezdése pedig kizárólag a vádlott eltávolítására vonatkozik. Az elsőfokú bíróság nem hivatkozott arra, hogy zárt tárgyalást rendelt el, nem hívta fel a Be. 237. §-át, tartalmilag zárt tárgyalás elrendelésére került sor, következésképpen hallgatóság eltávolítása a nyilvánosságra vonatkozó rendelkezések megsértését eredményezte. Az elsőfokú bíróság eljárása sérti az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről szóló Egyezmény 40. cikk. 1. pontját és a Római Egyezmény 6. cikkét, a tisztességes tárgyaláshoz való jogot. Ennek alátámasztására csatolta a Fővárosi Ítélőtábla három határozatát is. Kiemelte, hogy a vádlott távollétében kihallgatott a tanú1 a vádlottat terhelő vallomására az elsőfokú bíróság ténylegesen támaszkodott, a tanú vallomása alapján állapította meg az alkalmazott eszközt. A tanú vallomása a jogi minősítés körében is feltétlenül lényeges momentumokat rögzít. Ezen túlmenően utalt arra is, hogy a tanú1 nyomozati vallomása szerint megkísérelte visszatartani a kiszállni szándékozó sértettet.

Mindezekre tekintettel a kitűzött nyilvános ülés beállítását, tanácsülés kitűzését, a tanácsülésen az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, valamint a vádlottal szemben közel 2 éve változatlanul fennálló, szükségtelen lakhelyelhagyási tilalom megszüntetését indítványozta.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az ítélőtábla által részére megküldött fellebbezés átvétele után bejelentette, hogy a nyilvános ülésen részt kíván venni.

A nyilvános ülésen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a bejelentett fellebbezést és az átiratában írtakat fenntartotta. Kifejtett álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megtartotta az eljárási szabályokat. Indokolt volt a vádlott és hozzátartozói kiküldése, de maradt még bent hallgatóság, tehát nem került sor a nyilvánosság kizárására, esetleg relatív eljárási szabálysértés állapítható meg. Annak hangsúlyozása mellett, hogy egy banális parkolási probléma után a vádlott mindvégig agresszív magatartást tanúsított, lovassági szablyával, ölési szándékra tett kijelentéssel támadott a sértettre, aki szerencsére szakértője volt a fegyvereknek, ismerte a védekezést, így viszonylag szerencsés kimenetelű volt a cselekmény, az igazságügyi orvosszakértő kizárta a vádlott védekezésre irányuló állításait, a vádlottra kiszabott büntetés súlyosítását, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.

A vádlott védője a bejelentett fellebbezést, a fellebbezés részletes írásbeli indokolását fenntartotta.

Az ügyészi előadás és következtetés kapcsán azt hangsúlyozta, hogy a jegyzőkönyvből nem derül ki, hogy a vádlott hozzátartozóin kívül volt-e más is jelen, így csak arra vonható következtetés a tárgyalási jegyzőkönyv alapján, hogy a hallgatóság eltávolítására került sor, törvénysértő a nyilvánosság kizárása, ami abszolút hatályon kívül helyezési ok.

Az ítélet érdemét illetően a felmentésre irányuló fellebbezést fenntartotta. E körben azt emelte ki, hogy az ítéletben szerepel a "most szétvágom a fejedet, megöllek!", erre azonban a sértett egyik vallomásában sem emlékezett. Csak a tanú1 tett ilyen vallomást, az ő kihallgatására azonban törvénysértően került sor. A megállapított tényállást ellentétesnek tartotta a sértett állításával, mert iratellenes annak megállapítása, hogy a vádlott a sértett fejére kétszer sújtott le, mivel a sértetti vallomás szerint egy ütés volt, ezt megelőzően a sértett egy beijesztő mozdulatról beszélt. Ezzel pedig ellentétes a többrendbeli fejre, vállra irányuló ütés az ítélet 10. oldal utolsó bekezdésében.

A szakértői vélemény kapcsán azon megállapításokat hangsúlyozta, miszerint életveszély nem alakult ki és nem várható maradandó fogyatékosság, majd kifogásolta, hogy a sértett tárgyaláson történt megvizsgálását követően a szakértő megállapította a maradandó fogyatékosságot, a munkaképesség csökkenést és a két fogalom összemosásra került. Mindezekre tekintettel iratellenesnek és tévesnek tartotta az ítéleti tényállást. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság csak ismertette, de nem ütköztette a vallomásokat, így a sértett és tanú1 tanúvallomását, holott közöttük a vágások számában és abban is ellentét áll fenn, hogy kezdeményező volt-e a sértett. A sértetti közrehatás pedig tanú1 vallomása alapján megállapítható, de a tényállás szerint is lobbanékony természetű a sértett.