A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.30539/2015/6. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (IDEGENRENDÉSZETI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. [114/2007. (V. 24.) Korm. rendelet (Harmvhr.) 47. §] Bíró: Ságiné dr. Márkus Anett

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

12.K.30.539/2015/6.

A bíróság dr. Szentkirályi-Holota Szabolcs Ügyvédi Iroda, eljáró ügyvéd: dr. Szentkirályi-Holota Szabolcs (cím) által képviselt felperes (... állampolgár, magyarországi tartózkodási helye: cím.) ,

a dr. Konyhás Szilvia idegenrendészeti igazgató által képviselt Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (cím.) alperes ellen,

idegenrendészeti ügyben hozott (Hiv. szám: 106-T-33237/1/2014.) közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, nyilvános tárgyaláson, az alulírott napon meghozta az alábbi

Í T É L E T E T:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy - az illetékügyi hatóság külön felhívására - a Magyar Állam javára fizessen meg 30.000,-Ft (Harmincezer) forint kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

Az irányadó szerint a ... állampolgárságú felperes (született: ...., neme: ..., anyja neve: ..., magyarországi tartózkodási helye: cím.) méltányossági kérelmet nyújtott be tartózkodási engedély belföldi előterjesztése céljából. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Budapesti és Pest Megyei Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2014. szeptember 30. napján kelt 106-1-57843/2/2014-T. számú határozatával a felperes kérelmét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2014. november 21. napján kelt 106-T-33237/1/2014. számú határozatával a felperes fellebbezését elutasította és az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Határozatának indokolásában az alperes rögzítette, hogy a felperes ismételten benyújtott méltányossági kérelmében előadta, hogy a korábbi eljárás során a hatóság nem volt figyelemmel arra, hogy munkáltatója megváltozott. Az alperes idézte, hogy a felperes nyilatkozata szerint mindvégig jogszerűen tartózkodott Magyarországon, és a jogszerű tartózkodás minden feltételével rendelkezik, igazolta új munkaviszonyát, ezzel tartózkodási célját és megélhetését is, valamint szálláshelyére és megtakarítására igazolására is csatolta az iratokat; önhibáján kívül került ebbe a helyzetbe jogszabályi változások miatt, mely a jelen kérelme benyújtását indukálta. A felperes a fellebbezésében ezzel azonosan adta elő a körülményeit azzal, hogy jogi képviselője szerint a felperes által előadott indokok megalapozzák a méltányossági kérelem elfogadását.

Az alperes a határozatának indokolásában hivatkozott a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harm. tv.) végrehajtásáról szóló 114/2007. Kormányrendelet (a továbbiakban: Vhr.) 47. § (4) bekezdés a) pontjára, 47. § (1) és (2) bekezdésére, valamint ugyanezen jogszabályhely (4) és (4a) bekezdésére.

A jogszabályhelyek alapján az alperes kiemelte, hogy a magyarországi jogszerű tartózkodás igazolása önmagában nem kivételes méltánylást érdemlő körülmény. Ez nem értékelhető pusztán, amennyiben egyedülálló körülményről van szó, olyan kivételes méltánylást érdemlő esetként, amely indokolná a belföldi kérelmezést. Amennyiben a felperes az állandó vagy szokásos tartózkodási helye illetve állampolgársága szerinti ország konzuli tisztviselőjénél benyújtott kérelme során teljesíti az előírt feltételeket, lehetősége van vízum birtokában beutazni és Magyarországon tartózkodni 3 hónapot meghaladóan. A hivatkozott jogszabályhelyekben a jogalkotó arra kívánt lehetőséget teremteni, hogy a tartózkodási engedély iránti kérelmet a főszabálytól eltérően belföldön kizárólag abban az esetben lehessen előterjeszteni, ha annak kivételes méltánylást érdemlő indoka van. Amennyiben ennek az indoka - mint ahogy a jelen esetben is a felperes esetében- az, hogy nem kíván a tartózkodási engedély kérelmezése okán kiutazni külföldre, nem minősül a fenti kivételes méltánylást érdemlő indoknak. A bírói gyakorlatra is hivatkozással az alperes kiemelte, hogy a belföldi kérelmezéshez olyan körülmény vagy élethelyzet szükséges, amelyet nem kizárólag a kérelmező alakít, hanem az ilyen helyzet kialakulásában a fél akaratán kívüli események és történések is szerepet játszanak. Ezzel ellenkező értelmezés esetén a hivatkozott jogszabályhely kiüresedne, vagyis a kivételes méltánylást érdemlő helyzet kivételes volta válna semmivé. Rögzítette, hogy a méltányossági kérelem elutasítása folytán nem áll elő olyan helyzet, hogy a külföldinek végleg el kellene hagynia Magyarország területét és, hogy oda többé nem utazhat vissza, ugyanis ha a főszabály szerint külföldön terjeszti elő a tartózkodási engedély iránti kérelmét, akkor lehetősége van beutazni Magyarországra, és itt jogszerűen tartózkodni. Ilyen rövid távollét - figyelemmel a 21 napos elbírálási határidőre - nem jár helyrehozhatatlan következményekkel. Mindezek alapján az a körülmény, hogy a felperes munkalehetőséget kapott, esetlegesen munkavállalási engedélye, egzisztenciája van, még nem alapozza meg a méltányossági kérelem teljesítését, ugyanígy az sem, ha a felperes a tartózkodás célját igazolja, mivel ezek a tartózkodási engedély kiadása iránti eljárásban és nem a méltányossági kérelem elbírálása során relevánsak.

A felperes keresetet terjesztett elő az alperes határozatával szemben, amelyben kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és a hatóság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését. Kereseti kérelmének indokolásában egyezően adta elő méltányossági kérelmével az indokait, rögzítve, hogy jogszerűen tartózkodott és tartózkodik Magyarországon, tartózkodási célját igazolta, itt megélhetése, és egészségbiztosítási szolgáltatásokra való jogosultsága meglévő megtakarításai terhére biztosított, és lakhatását is alátámasztotta. Álláspontja szerint igazolta tartózkodásának méltányolható körülményeit, melyek megfelelnek a tartózkodása engedélyezéséhez kapcsolódó jogszabályhelyeknek. A kereseti kérelem indokai között a felperes hivatkozott a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (1)-(6) bekezdésére, miszerint az alperes illetve a hatóság nem tisztázta kellőképpen a tényállást, és így jogsértően hozott döntést. Utalt továbbá a Ket. 1. § (1) bekezdésének és a Harmtv. 13. § (1) bekezdésének megsértésére.

A felperes 2015. június hó 4. napján érkezett beadványában a tárgyalás távollétében történő megtartását kérte.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte, perköltségigénye mellett. Ebben rögzítette, hogy a méltányossági kérelmet megvizsgálta és álláspontja szerint a kereseti kérelem tükrében is jogszerűen döntött arról, hogy a felperes által előadottak önmagukban nem értékelhetők különös méltánylást érdemlő körülményként, amelyek alátámasztanák a tartózkodási engedély belföldi kérelmezését. Rögzítette, hogy álláspontja szerint a bizonyítékokat egyenként és összességében értékelve, a jogszabályokat megfelelően értelmezve, a meggyőződése szerint állapította meg a tényállást és mérlegelési jogkörében eljárva helyes döntést hozott. Megjegyezte, hogy a felperes ezt megelőzően már nyújtott be méltányossági kérelmet, amelyet a bírósági eljárás szakaszában a jelen kérelmének benyújtásával egyidejűleg visszaovont.