A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10219/2008/4. számú határozata fizetési meghagyás hatályon kívül helyezése tárgyában. [1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 87. §, 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 73. §] Bírók: Patassyné dr. Dualszky Katalin, Stark Marianna, Zanathy János

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.4576/2004/36., *Kúria Mfv.10219/2008/4.*

***********

Mfv.III.10.219/2008/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Pintér Tímea ügyvéd által képviselt Zrt. felperesnek a főosztályvezető jogtanácsos által képviselt Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság alperes ellen fizetési meghagyás hatályon kívül helyezése iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróság előtt 9.M.4576/2004. szám alatt indított és a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 2007. november 14. napján 9.M.4576/2004/36. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 9.M.4576/2004/36. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - 15 nap alatt - 40.000 (negyvenezer) forint együttes elsőfokú bírósági és felülvizsgálati eljárási költséget.

Az elsőfokú eljárásban felmerült szakértői díjat és eljárási illetéket, valamint a felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes munkavállalója Sz. Z. 1999. október 21-én üzemi balesetet szenvedett akként, hogy N. L. nevű munkatársa az általa vezetett targoncával fellökte. Ennek következtében Sz. Z. a raktár betonpadlójára esve, fejét a padozatba ütötte, agyrázkódást, jobb váll zúzódását és jobb boka zúzódását szenvedte el, ami miatt kórházi ápolásban részesült, illetve táppénzes állományba került. Sz. Z. részére jogerős társadalombiztosítási határozattal 2001. január 1-től II. fokozat szerinti baleseti járadékot állapítottak meg, mert az OEP OOSZI I. fokú Orvosi Bizottságának szakvéleménye szerint össz-szervezeti munkaképesség-csökkenése 50 %-os, mindezen belül a fülészeti eredetű 45 %-ra és ezen belül a balesetre visszavezethető munkaképesség-csökkenése 26 %-os mértékűre tehető. A szakvélemény szerint - amelyen a jogerős társadalombiztosítási határozat alapult és aminek alapján Sz. Z. részére járadék folyósítására került sor - a 26 %-os munkaképesség-csökkenés baleseti eredete azért volt megállapítható, mert az "1990-ben üzemi baleset során elszenvedett koponya trauma fokozódó idegi típusú halláscsökkenésben szerepet játszhat".

A Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság 2004. augusztus 17-én kelt fizetési meghagyásával az addig járadékként kifizetett 454.473 forint megtérítésére kötelezte a munkáltatót a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 87. §-ára hivatkozva azzal, hogy a megtérítési igénye a munkavédelmi szabályszegések miatt áll fenn.

A kötelezett a fizetési meghagyást keresettel támadta meg. Nem vitatta sem az üzemi baleset bekövetkezésének tényét, sem lényegében a munkavédelmi szabályszegést - egyes megjelölt munkavédelmi szabályszegést kifogásolt, nem talált elfogadhatónak -, azonban állította, hogy a bekövetkezett sérülés és Sz. Z. halláskárosodása között nincs okozati összefüggés.

Az alperes a kereset elutasítását kérte azzal, hogy a jelen perben a felperesnek nincs módja vitatni a sérült bekövetkezett halláskárosodása és a baleset közötti okozati összefüggést. A sérült részére jogszerűen jogerős társadalombiztosítási határozattal került sor a járadék megállapítására, illetve folyósítására.

A munkaügyi bíróság orvosszakértői szakvélemények beszerzését követően ítéletével az alperes fizetési meghagyását hatályon kívül helyezte és rendelkezett a perköltség, szakértői díj és illeték viselése tárgyában is.