A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10219/2008/4. számú határozata fizetési meghagyás hatályon kívül helyezése tárgyában. [1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 87. §, 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 73. §] Bírók: Patassyné dr. Dualszky Katalin, Stark Marianna, Zanathy János

Mfv.III.10.219/2008/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Pintér Tímea ügyvéd által képviselt Zrt. felperesnek a főosztályvezető jogtanácsos által képviselt Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság alperes ellen fizetési meghagyás hatályon kívül helyezése iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróság előtt 9.M.4576/2004. szám alatt indított és a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 2007. november 14. napján 9.M.4576/2004/36. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 9.M.4576/2004/36. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - 15 nap alatt - 40.000 (negyvenezer) forint együttes elsőfokú bírósági és felülvizsgálati eljárási költséget.

Az elsőfokú eljárásban felmerült szakértői díjat és eljárási illetéket, valamint a felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes munkavállalója Sz. Z. 1999. október 21-én üzemi balesetet szenvedett akként, hogy N. L. nevű munkatársa az általa vezetett targoncával fellökte. Ennek következtében Sz. Z. a raktár betonpadlójára esve, fejét a padozatba ütötte, agyrázkódást, jobb váll zúzódását és jobb boka zúzódását szenvedte el, ami miatt kórházi ápolásban részesült, illetve táppénzes állományba került. Sz. Z. részére jogerős társadalombiztosítási határozattal 2001. január 1-től II. fokozat szerinti baleseti járadékot állapítottak meg, mert az OEP OOSZI I. fokú Orvosi Bizottságának szakvéleménye szerint össz-szervezeti munkaképesség-csökkenése 50 %-os, mindezen belül a fülészeti eredetű 45 %-ra és ezen belül a balesetre visszavezethető munkaképesség-csökkenése 26 %-os mértékűre tehető. A szakvélemény szerint - amelyen a jogerős társadalombiztosítási határozat alapult és aminek alapján Sz. Z. részére járadék folyósítására került sor - a 26 %-os munkaképesség-csökkenés baleseti eredete azért volt megállapítható, mert az "1990-ben üzemi baleset során elszenvedett koponya trauma fokozódó idegi típusú halláscsökkenésben szerepet játszhat".

A Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság 2004. augusztus 17-én kelt fizetési meghagyásával az addig járadékként kifizetett 454.473 forint megtérítésére kötelezte a munkáltatót a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 87. §-ára hivatkozva azzal, hogy a megtérítési igénye a munkavédelmi szabályszegések miatt áll fenn.

A kötelezett a fizetési meghagyást keresettel támadta meg. Nem vitatta sem az üzemi baleset bekövetkezésének tényét, sem lényegében a munkavédelmi szabályszegést - egyes megjelölt munkavédelmi szabályszegést kifogásolt, nem talált elfogadhatónak -, azonban állította, hogy a bekövetkezett sérülés és Sz. Z. halláskárosodása között nincs okozati összefüggés.

Az alperes a kereset elutasítását kérte azzal, hogy a jelen perben a felperesnek nincs módja vitatni a sérült bekövetkezett halláskárosodása és a baleset közötti okozati összefüggést. A sérült részére jogszerűen jogerős társadalombiztosítási határozattal került sor a járadék megállapítására, illetve folyósítására.

A munkaügyi bíróság orvosszakértői szakvélemények beszerzését követően ítéletével az alperes fizetési meghagyását hatályon kívül helyezte és rendelkezett a perköltség, szakértői díj és illeték viselése tárgyában is.

Ítélete indokolásában idézte a kötelező egészségbiztosításról szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 73. §-át és a Tny. 87. §-ában írt rendelkezéseket. Megállapította, hogy a per tárgya megtérítési kötelezettség és ezen belül felmerülő kérdés, hogy a halláskárosodás a balesettel összefügg-e vagy sem, és ezen kérdést a bíróság megítélése szerint a felperes vitássá tehette. Ezért a munkaügyi bíróság vizsgálta azt, hogy a sérült 1999. október 21-i munkabalesete és a később megállapított baleseti munkaképesség-csökkenése ok-okozati összefüggésben áll-e. Mivel e körben eltérő tartalmú szakvélemények álltak rendelkezésére, a bíróság beszerezte az Egészségügyi Tudományos Tanács Egészségügyi Területen Működő Igazságügyi Szakértői Testületének véleményét, aki az OOSZI baleseti járadék alapjául szolgáló szakvéleményét nem tartotta megalapozottnak, mert az nem vette figyelembe azt, hogy Sz. Z. halláscsökkenésével kapcsolatban már a balesetét megelőzően is adatok merültek fel. Ezért az ETT szakértői testületének véleménye szerint az OOSZI által megállapított 26 %-os baleseti eredetű halláscsökkenés szakmailag nem megalapozott megállapítás volt. Mindezekre figyelemmel a munkaügyi bíróság az ETT szakértői testület szakvéleményét elfogadva kizárta Szabó Zoltán halláskárosodásának összefüggését az üzemi balesettel és megállapította, hogy a felperes megtérítési kötelezettsége az alperes felé nem áll fenn. Erre figyelemmel a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján a fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte.

A munkaügyi bíróság ítélete ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben jogszabálysértésre hivatkozott a Pp. 272. § (2) bekezdése alapján, mert álláspontja szerint a munkaügyi bíróság megsértette az Ebtv. 73. §-ában és a Tny. 87. §-ában írt rendelkezéseket. A felülvizsgálati kérelem indokai szerint mivel a per tárgya megtérítési igény érvényesítése volt, a munkaügyi bíróságnak csak azt volt módja vizsgálnia, hogy a felperes eleget tett vagy nem tett eleget a reá nézve kötelező munkavédelmi szabályoknak, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) előírásainak. A megtérítési igény szempontjából az ok-okozati összefüggésnek a felperesi munkavédelmi óvórendszabály szegés és a járadék kifizetése között kellett fennállnia, tehát csak az lehetett volna kérdéses, hogy az üzemi baleset munkavédelmi szabályszegés eredményeként következett-e be vagy sem, hiszen az óvórendszabály megszegése egyébként a felelősség szempontjából objektív jellegű kötelezettséget von maga után. Utalt a felülvizsgálati kérelmében az alperes több legfelsőbb bírósági döntésre is.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a munkaügyi bíróság ítéletének hatályban tartását kérte azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság határozataira való hivatkozás téves a megváltozott jogszabályok miatt, illetve nem azonos tárgyúak. A munkaügyi bíróság döntése indokaira is kiterjedően helytálló a felperesi álláspont szerint.