A Pécsi Ítélőtábla Pf.20089/2017/5. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 152. §, 247. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. §, 200. §, 205. §] Bírók: Hrubi Adrienn, Kovács János, Zóka Ferenc

Pécsi Ítélőtábla

Pf.V.20.089/2017/5. szám

A Pécsi Ítélőtábla a dr. Molnár Beáta ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - az L. Nagy és Lombos Ügyvédi Iroda által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a ..... Törvényszék 2017. február 13-án meghozott .../25. számú ítélete ellen a felperes által 26. és 28. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperes, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 63.500 (hatvanháromezer-ötszáz) forint másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 671.200 (hatszázhetvenegyezer-kétszáz) forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

A felek 2009. június 11-én kölcsönszerződést kötöttek Euró alapú szabad felhasználású jelzáloghitelre egyenletes részletfizetéssel, tisztán fedezet alapú finanszírozással, 6 hónapos kamatperiódussal. A szerződés I. része tartalmazta, hogy a bank az adós részére 55.458 euró összegű kölcsönt nyújt 180 hónap - a kölcsön folyósítását követő 15-étől számított - futamidőre. A szerződés II. részében a kölcsön folyósításának módját akként szabályozták, hogy azt az adós lakossági bankszámlájára vezeti át a bank azzal, hogy a kölcsönt a folyósítás napján érvényes, az általa alkalmazott és a hirdetményében hivatkozott számlakonverziós devizavételi árfolyamon tartja nyilván euró összegben. A szerződés tartalmazta a teljes hiteldíjmutatót 12,81%-ban, a THM számításánál figyelembe nem vett költségeket mellékletként. Megállapodtak a felek abban, hogy az adós a kölcsön összege után kamatot köteles fizetni, amelynek induló kamatlába a folyósítás időpontjában a hirdetményben megállapított érték, ami a szerződéskötéskor 10,99% volt. A felek meghatározták a törlesztőrészlet induló összegét és azt, hogy a törlesztéseket a felperesnek euróban kell teljesíteni, más pénznemben való teljesítés esetén a bank az általa az esedékesség napján alkalmazott, a hirdetményében hivatkozott számlakonverziós devizaeladási árfolyamon kiszámított euró összeget fordít az éppen esedékessé vált kötelezettség teljesítésére. A kölcsön biztosítékaként a felperes pécsi 19680 helyrajzi számú ingatlanára jelzálogjogot alapítottak.

A felperes a szerződés "Euró klauzula" megnevezésű VII. részének 2. pontjában kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy megértette az alperes felvilágosítását, amely szerint jelentős árfolyamkockázata keletkezhet abban az esetben, ha az árfolyam jelentősen változik, a kölcsön fedezete pedig nem euró forrás, ezen információ ismeretében is igénybe kívánja venni a szerződésben meghatározott kölcsönösszeget, illetve igényli az euró nyilvántartást. A hivatkozott felvilágosítást az alperes a kölcsönszerződés megkötése előtt, 2009. május 6-án az alperes által aláírt "Tájékoztatás a külföldi devizában történő finanszírozás általános kockázatairól" című okiratban nyújtotta. Ebben felhívta a felperes figyelmét arra, hogy a devizában történő finanszírozás választásával viseli a választott deviza piacának kockázatait. Tekintettel arra, hogy a forint és a választott idegen deviza átváltási aránya "az árfolyam" a napi piaci mozgások hatására változhat, felhívta a felperes figyelmét, hogy egy esetleges kedvezőtlen árfolyamváltozás/emelkedés számára előre nem látható és előre ki nem számítható többletköltséget okoz, mert ha a finanszírozás devizanemének a forinttal szemben nő az árfolyama, úgy növekedik a finanszírozás ellenértéke, a tőkeösszeg és kamatainak (törlesztőrészletinek) megfizetéséhez ebben az esetben magasabb forintösszeg szükséges - tehát ebben az esetben a felvett devizahitel visszafizetéséhez több forintot kell a megfelelő devizanemre átváltva felhasználnia.

A felperes a szerződésből eredő kötelezettségeit közjegyzői okiratba foglalt egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatban elismerte, megerősítette és kötelezettséget vállalt a szerződésszerű teljesítésre. A felek 2012. augusztus 24-én megállapodtak a kölcsönszerződés módosításáról és gyűjtőszámlahitel nyújtásáról úgy, hogy az adós törlesztési kötelezettségét rögzített árfolyam alkalmazásával megállapított törlesztőrészlet erejéig teljesíti saját erőből, az azt meghaladó törlesztési kötelezettségét pedig a gyűjtőszámlahitel terhére folyósított kölcsönből fizeti rögzített árfolyam alkalmazási időszaka alatt.

A kölcsönszerződés törvényi elszámolása felülvizsgált, az annak alapján megállapított 58.528,53 euró követelését az alperes 17.978.862 forintra váltotta át. A kölcsönszerződést az alperes 2014. február 24-én felmondta.

A felperes keresetében a szerződés érvénytelenségének megállapítását, annak jogkövetkezményeként a szerződés érvényessé nyilvánítását és a ellenérték pénzbeli megtérítését kérte oly módon, hogy a felperes fennálló összes tartozása 10.214.738 forint. A szerződés érvénytelenségét arra alapította, hogy az árfolyamkockázatot a felperesre hárító szerződéses kikötés tisztességtelen és mivel e rendelkezés a szerződés főszolgáltatása körébe tartozik, ez a szerződés teljes érvénytelenségét eredményezi. A szerződési feltétel tisztességtelenségét arra alapította, hogy a szerződés egyértelmű megfogalmazása, a megfelelő tartalmú kockázatfeltáró nyilatkozat ellenére a szerződéskötés során a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatás alapján a felperes alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat bizonyos mértékben korlátozott, ezért ennek viselésére nem kötelezhető.

Az alperes érdemi ellenkérelme a módosított kereset elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy a kölcsönszerződés VII. pontja, illetve a szerződést megelőzően írásban nyújtott részletes tájékoztatás alapján a felperes számára egyértelműen felismerhető volt az árfolyamkockázat.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 190.500 forint perköltséget. Határozatának indokolása szerint a felek által megkötött kölcsönszerződés kifogásolt feltétele, amely szerint az árfolyamkockázatot a kedvezőbb kamatmérték ellenében korlátozás nélkül a fogyasztó viseli, a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés, amelynek tisztességtelensége csak akkor vizsgálható és állapítható meg, ha az nem volt világos és érthető. Rámutatott arra, hogy a szerződés szövegéből és a pénzügyi intézmény által nyújtott tájékoztatásból egy általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és átlagos fogyasztónak egyértelműen fel kellett ismernie, hogy az árfolyamkockázat őt terheli, ennek folytán az árfolyamváltozás hatására a tartozása korlátozás nélkül megemelkedhet, az árfolyamváltozás lehetősége valós, a hitel futamideje alatt bekövetkezhet, annak iránya és mértéke előre nem állapítható meg és nincs felső határa.